Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-15 / 39. szám
legkisebb faluban Is hareolfiattank a feékééríáo Jobb íiHinlutval késziilneb ffi xaíaegersxegi vasút do $ go sói a felszabadulási emlékünnepre „Az emberiség történetében most először tűnt fel egy szervezeti békefront, amely azt a célt tűzte maga e’é, bogy megmenti az emberiséget az uj világháborútól, elszigeteli az uj háború gyujtogatóinak klikkjét és biztosítja a népek békés együttműködését .... A népek le vonták a tanulságokat a két világháború keserű tapasztalataiból és az az elszánt akarat tölti el őket, hogy megakadályozzák az uj háborút, megvédik a békét és keresztülhúzzák a háborús uszítok ádáz terveit.“ (A Tájékoztató Iroda határozatából.) A Tájékoztató Iroda határozata még jód emlékezetében van dolgozóinknak és a nemzetközi események alakulása még inkább szükségessé teszik, hogy a béke védelmében sokkal inkább tettekkel mulassuk meg azt, hogy a ránk bízóit frontszakaszon, a nagy Szovjetunióra támaszkodva, szilárd bástyaként állunk. * Erről tanúskodnak a hozzánk be. érkező legelek tömegei, amelyek összefoglalva mind azt fejezik ki, hogy a béke megvédése valamennyiünk közös nagy ügye és lankadatlanul kemény harcot kell vívnunk mindenféle háborús uszítás ellen, városon és falun egyaránt. A legkisebb faluban is harcolhatunk a békéért •— igy fejezik ki tömören magukat levélíróink. Özv. Győrfl Lajosné köveskáli 7 gyermekes dolgozó parasztasz- szony elmondja, hogy most látja igazában éDete értelmét, miután ^Szovjetunió számára is meghozta a felszabadulást. „Hét apró _gyer- mekem van: Ők békés épitőmun- kánk jövendő zálogai. Tudom, hogy ellenségeink, a ktűákok szeretnének egy újabb háborút, hogy megint a zavarosban halászhassanak. De mi dolgozó asszonyok tudjuk, honnan fuj a szél és a magam családja érdekében is akkor teszek a legtöbbet, ha mint Rákosi elvtárs mondta legutóbb — egy emberként állunk a Szovjetunió vezette hatalmas béketáborban. Gyermekeink békés jövője nem pottyan magától az égből, hanem azért keményen meg kell harcolnunk. Nem elég csak beszélni a békéről, hanem tettekkel kell gátat vetnünk az imperialista háborús készülődéseknek.‘‘ Hasonlóan ir Szabó István ne- messzentandrási dolgozó kisparaszt, aki a Rajk-perből megtanulta, hogy az ellenség minden lehetőt elkövet eredményeink mesemmisitésére, egy újabb vérzivatar kirobbantására. „— Az imperialisták és Títo-féle bérenceik azon mesterkednek, hogy aláássák népi demokráciánkat és provokációikkal beleavatkozzanak bel- ügyeinkbe. Mi azonban világosan látjuk az ellenség aljas terveit itt, a faluban is. A kuiákok persze a legesküdtebb ellenségei a békének és igyekeznek uszítani a béketábor őre, a Szovjetunió ellen. Nekünk azonban csak egy lehet a feladatunk: fokoznunk kell elméleti tudásunkat, a politikai felvilágosító munkát és minél szélesebb tömegeket kell megmozgatnunk a béke védelmére.’* Ifjú Németh József bánokszent- gvörgyi dolgozó kisparaszt nemrégiben lett a Párt tagjelöltje. Kifejezi, hogy a Párt mögé kell minden embernek — pártállására, vallására, politikai felfogására való tekintet nélkül — tömörülni, mert aki csak becsületes ember ebben az országban, annak közöttünk a helye! A béke megvédése komoly küzdelmet jelent. „Lépten-nyomon le kell lepleznünk az ellenséget, Tito és amerikai gazdái ügynökeit és könyörtelenül le kell sújtanunk az aljas terveket szövő kulákok- ■ra. Erre figyelmeztet bennünket Lengyelkápolna példája.“ A többi levél hasonlóan kihangsúlyozza, hogy a béke megvédése érdekében kifejtett erőfeszítéseink nem lesznek hiábavalók, ha mindannyian egységesen és szilárdan helytállunk mindenféle háborús megnyilvánulással, uszítással szem. ben és kellő forradalmi éberséggel nap, mint nap leleplezzük az ellenség aljas támadásainak célját. Mert ha az ellenség meggyőződik róla — mondotta Rákosi elvtárs, — hogy a magyar nép elszántan és egyhangúlag száll szembe a háborús uszitókkal, látnia keli, hogy a béke erői egyre hatalmasabbak lesznek. Mii lei István eső szere IS a MAORT harmadik küldötte a sztahanovisták tanácskozásán A MAORT-üzemek három Legjobb dolgozójukat küldik a sztahánovista tanácskozásra. A Nagykanizsáról küldött két elvtárs, Málek József esztergályos és Kassai Lajos mérnök mellett a lovászi üzem csőszerelőbrigádjának vezetőjét, Miilei István csőszerelőmestert bízták meg, hogy képviselje őket a nagyfontos- ságú tanácskozáson. Miilei István elvtárs, mint a munka- versenyben legkiválóbb eredményeket elérő dolgozó —170, 180, 203 százalék voltak az utóbbi heti eredményei — és mind a szakma legjobb munkása címért versenyzők közül a legesélyesebb, szolgált rá erre a kitüntetésre. Miilei István elvtárs megválasztásakor ígéretet tett, hogy ezt a kitüntető megbízatást fokozott munkával hálálja meg. Igyekezni fog azon, hogy bri- , gádjának mind a 15 tagja,, I nemcsak a vállalt 200 száz-a- j lékot, de azt is felülmúló ered- ’ ményt érjen el„Én is élmunkás leszek. !éi Néhány iskolai dolgozat "került a minap kezünkbe, amiganyirá- di általános iskola egyik tantermében időztünk. Lapozgatunk a füzetekben és amolyan „felnőtt” kíváncsisággal futunk át a sorokon, itt-ott megállunk és elgondolkodunk egy kissé. Mi, felnőttek eddig azt hittük, hogy a tanulók korát, sőt osztályukat is elárulják írásaik. Itt most az ellenkezőjéről győződtünk meg. Akadnak itt olyan dolgozatok is — nem egy, sem tiz,—, amelyek becsületére válnának akármelyik magunkfajta felnőttnek. Természetesen, nemcsak kizárólag az Írásról van szó, hanem főleg a tartalomról. Magabiztos, tudatos Írások ezek, tele önbizalommal, a szebb, boldogabb jövőbe vetett reménységgel és sok-sok optimizmussal. Az egyik dolgozatot érdemesnek találjuk hangosan is felolvasni, olyan szép. Szeles Ilona pajtás irta. VII-es úttörő, éltanuló. íme: „Most tanulhatunk a szovjet irodalomról. Még soha eddig magyar gyermek nem tanult, a szovjet irodalomról, pe'dig milyen szép ez. A múlt rendszer urai igyekeztek a magyar nép előtt ismeretlenné, vagy hamissá tenni a szovjet nép életét, küzdelmeit, hőstetteit. Ma már ez is másképpen van. Olvashatjuk szabadon a nagy szovjet írók munkáját. Az Jfju Gárda”, az „Acélt meged- zik’c, „Uj barázdát szánt az eke“ — és még sok számos regény azt mutatja, hogy milyen hősiességgel küzdöttek a szovjet emberek a német fasizmus leveréséért. Komoly harcok folynak az ötéves terv végrehajtásáért is. A szovjet nép fiai hősök, sok közöttük az élmunkás. Ök már elérték azt, hogy országuk a szocializmus országa legyen. Mi, magyarok, az 6 példájukat követve, útban vagyunk a szocializmus felé. Átvesszük a szovjet sztahanovistáktól tapasztalataikat; uj, jobb munkamódszerrel dolgozunk. Él- munkásaink, sztahánovistáink már 400—600—800, sőt 1000 százalékos munkateljesítményeket érnek el. Dicsőség és hála ezeknek. Nekünk, tanulóknak is példaképül kell választanunk élmunkásainkat. Én is már rég elhatároztam, hogy élmunkás leszek. Ha nézem az újságokban az egyik, vagy másik élmunkás fényképét, látom, hogy az arcukon boldog, megelégedett mosoly ül. Jó érzés lehet élmunkásnak lenni Vájjon könnyű dolog-e? Akár könnyű, akár nem, én élmunkás leszek!1’ így a kis Szeles Ilona pajtás dolgozata. Az írása elárulja, hogy nagyon komolyan, veszi a tanulást, hiszen élmunkás szeretne lenni. Egy azonban bizonyos: aki kiérdemelte az éltanulói címet, igyekezzék majd felnőtten is élmunkás lenni, mert az nagy és szép kitüntetést jelent! A zalaegerszegi vasút dolgozói mindegyre nagyobb számmal kapcsolódnak be az egyéni versenyekbe és ma, már az egy héttel ezelőtti 79 százalékos arányszám 98 százalékra javult, ami annyit jelent, hogy a 600 dolgozó közül csak alig né- hányan nem vesznek részt az egyéni versenyekben. A közeli napokban megalakult 200-as“ Gorza-brigád példája nyomán máris előkészületben van effv komplex és egy műszak! brigád, melyek előreláthat ólag rövidesen megalakulnak. A Párthoz és a munkához való helyes viszonylás eredményeként egyre több azoknak a száma, akik felszabadulásunk emlékünnepére különböző kötelezettséget vállalnak. A pályafenntartás dolgozói péMáu! vállalták, hogv április 4-éig 20 százalékkal fokozzák a termelékenységet. Szép azonban az egyéni vállalások száma is. Nagy Gyula kovács és Gódor János lakatos együttesen vállalták, hogy egy kimustrált ké- zihaitánvf csqpágyas pálvako- csivá alakítanak át. Molnár Ferenc lakatos viszont 30 darab különböző' méretű lyukasztót készít el és teljesítményét a jelenlegi 140—150 százalékról felemeli 200-ra. Rumpler György kovács 20 darab lano» kézivágót és 10 darab keres** vágó elkészítését vállalta, ezen- kívül ígéri, hogy a mostani 160 százalékos átlagos teljesítményét nemcsak hogy megtartja, hanem még inkább fokozza. Kázner Ferenc lakatos pedig eddigi 120—121 százalékos átlagát felfokozza 150—180 százalékra. Kiss József és Piri János lakatosok a javításra szoruló üzemi mosdót és fürdőt átszerelik. Szabó Sándor tolatásvezető és csapata együttesen vállalják, hogy 10 százalékkal csökkentik az egv-pgy kocsira eső tolatás? idő átlagát és ezzel jelentősen meggyorsítják a kocsifordulót. A vállalások közül csupán néhányat emeltünk ki d* a zalaegerszegi fűtőház és fon almi rész többi dolgozói is számottevő felajánlást tettek. Jobb munkával, magasabb teljesítményekkel készülnek va•anion.v- nyiünk nagy napjának méltó megünneplésére. Nagyarányú fejlődés a Fómáragyár NV-nél Örömmel vették tudomásul szombaton a nagykanizsai Fémárugyár NV dolgozói, hogy j az üzemben az eddigi időbérezés helyett bevezették a normát. A norma bevezetése egyben fizetésemelést is jelent a dolgozóknak, mert maga az alapnormaszázalék is 20—30 forinttal több, mint az eddigi fizetés. Az üzemben egyébként nagy munka folyik. Nagyobb meny- nyiségű „fuirdancs“-fúrót készítenek a vállalatnál külföldi szállításra. A vállalat dolgozói ígéretet tettek, hogy az előírt 40 nap helyett 12 nap alatt készítik el a fúrókat. Rövidesen sor kerül az üzem kibővítésére és korszerűsítésére. A tervek szerint mosdó és f ür d. őhelyí ségeket, valamint kultúrhelyiséget létesítenek az üzem területén. A munkálatok korszerűsítésére Pedig különféle gépeket kap a nagy- kanizsai Fémárugyár. Ifibrigád épit házat a Ligetvárosban A nagykanizsai Magasépítési NV-nél a pártszervezet megjavított politikai munkája és a Központi Vezetőség határozata következtében egyre jobban felkarolják az ifjúság kérdését. Támogatják az ifik termelő munkában való fokozottabb részvételét, s így a mun! ka versenybe való bekapcsolódásukat is. Ennek eredménye az is, hogy a nagykanizsai Ligetvárosban most megindult építkezéseknél egy épület felépítését ifjúmunkásokra bízták, akik brigádban dolgoznak az épületen. Akiax másodpercekben méri A ,,beteg hűtők orvosa“ ki- számiáit mozdulattal vesz pákájára egy kisadag cint, egy másik mozdulattal a rézlap szélét odaragasztja a hűtő vasához, aztán kis mosollyal bajusza 'ala"t a hálamögötti táblára néz, szokott mozdulatával emeli fel balvállát és azt mondja: — Labor omnia vincit impro- bus — aztán látlva meglepetésünket, szolgálatkészen fordiíja le —. Ez. annyi mint, kitartó munka mindent! legyőz. — A színhely, ahol az előbb mondott ak elhangzottak, az ese'leg felmerülő tévedések elkerülése végeit, nem más, mint a Vasvázas lakatosműhelye és a beüeg hűtők orvosát Szerccz Ferencnek hívják, akinek neve a fekete tábla, első helyén virít, nagyobb bejükkel, mint a többiek, hogy azt mondja: „Szerecz Ferenc 233*1«.“ Az év ötödik hetében Szerecz Ferenc érte el a legmagasabb áüagov. Az említett latin idézet, érdeklődésünkre volt válasz. jt hhoz nem fér kétség, hogy maga ez az eredmény, de az is, hogy Szerecz Ferencnek az év első hetétől kezdve állandóan emelkedik a teljesítménye a lakatosműhely dolgozói érdeklődésének homlokterébe állította az amugyis egyik legérdekesebb embert a Vasvázasban. Ilyen teljesit- ményt ebben a műhelyben eddig csak Csőgör József, a szta- hánovista lakatos, meg tanítványéi, Szobocány Lajos értek el. Hogy csináltad? — ezc kérdezik a munkástársak, s ilyenkor Szerecz Ferenc, csak néha tarkítja meg egy-egy latin, vagy görög közmondással elbeszélését. — Nem újítóiam a munkában, csak a munkamódszeremben — hasogatja szőrszálaira, amit el akar mondni —. Észrevettem, hogy sok fölösleges munkát végez el az ember, ha nem számítja ki ponősan, hogy mit akar csinálni. A múlt héten olyan munkát kaptam, amelyen aztán percnyi, sőt másod- percnyi pon ossággal be tudtam állítani mozdulataimat. Na meg az is segített. hogy nem kellett sokat járkálnom az irodába, uj, meg uj munkalápért, — Tudni kell azt. hogy a Vasvázas műhelyeiben, de az egész MAORT üzemben minden munkára külön-külön •munkalap jár, a heti tervkar- tenon kívül. Ez az ellenőrzést szolgálja, eddig még jobb módszer bevezetésére nem jö'tek rá. W? urcsa és érdekes ember Szerecz Ferenc, ezt a latin idézet után nem kell különösebben bizonyítani, de érdekes volt az élete is. 41 évvel ezelőtt egy csurgói lakatos gyermekeként.• kezdte meg „pályafutását“. Ö is laka tosnak készült, de csak addig dolgtí- zott a szakmában, mig fölszabadult valahol Belováron. De nem igaz, dolgozott ő még néhány évet Üt is, oM is valamelyik tőkés üzemében, egyszer- csak... — ElhaPároztam, hogy nem dolgozom tovább tőkésnek. —1 És ezzel a felkiáltással valaki azt mondta a műhelyben hobo, parlagiasabban azonban csavargó leTt. Furcsa csavargó. Olyan, aki azért ment ide-oda, hogy könyveket kérjen. -— Bementem egy, egy kastélyba és a személyzettől könyveket kértem — mondja —. Nem akármilyeneket. Milton, Voltaire t, görög mikológiát. Azokat bújta. Aztán bará'nak ment. — Kilenc hónapig viseltem a csuhát, amig a papoktól is megcsömörlöhem, mini a tőkésektől. — Viszont egy előnye volt a kilenc hónapból. LaTinul tanult. ■— Még most is el Tud:'k mondani egyet-mást. JA őzben megismerkedtem a szabadság eszmékkel. Martinovics Ignácról rudja, akit a Vérmezőn végeztek ki, meg Garibaldiról olvastam. És Marx? — Marx Károly? 1818 május 5-én szüleTett Trier- ben. Apja... és sorolná az adatokat. — Ezért nem sajnálom azt a 10 évet. Sic fata túlit — azt mondja, hogy ez annyit jelent, min: igy hozta a sors. — Most aztán jót hozott a sors a szow- jet katonák képében. Jó most dolgozni... — Neve1, mond még egy latin intézete- és cinez tovább. Szerda, 1950. február t5
