Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-12 / 37. szám
KÜLDETÉSBEN Ida : 'jeoqenijq Szticjejea .,19-19” szobájában tele dosz- szió fekszik az asztalon. A benne lévő kartotékokon fehér címke rajta felirat: Konferenciák”, „Perek'-, „HidegM- borü”. „Muukasikerek', ,>Je_ lentése-k”,- „Tervek’1... — Nos — mondja az Esztendő, aki visszatért lem, hogy válaszolhasson néhány kérdésemre — vegyük elő a „Küldetések” kartotékját és használjak fel a íalra- szerelt vetítővásznat. Mutasson rá a kartotékon egv névre és jelölje meg az illető küldető sé nek úti r á u y át. hajol a rajztábla fölé. A rajzlapon felírat: „Modern gyár terve.” Achmed Mele szomszédja a paciban egy koreai, mögötte mongol, román, bolgár, kínai, cseh, magyar és más nemzetiségű diákok dolgoznak— Szívből irigylem őket — mondja az Öreg Esztendő. — Nélkülem fejezik be a föld átalakítását. Egyébként, biztos vagyok benne, hogy mindegyikük hálásan emlékszik majd rám, hiszen végig értük dolgoztam. S most, búcsúzóul mutatok még valami szépet! A vászonra pillantottam: azúrkék fény, a békés ég kék színe ömlött, el rajta. Millió és millió ember megszámlálhatatlan tömege özönlött vörös zászlókkal és transzparansek- I kel a világ minden részéből Moszkva felé, a Vörös-térre. Diadalmas, epet-földet rásé kiáltással, boldogságtól sugárzó arccal, egyetlen szót i$* mételtek: — Sztálin / . . « Az öreg mellett akkor max' ott állt a szoba — a világ uj gazdája: „1950”. Törhetetlen egészségű ifjú. — Nagy örökséget hagyok rád fiam — szólt hozzá „1919". — Növeld tovább és ne felejtsd: a népeké a jövő! Ogonyok. Öreg vec4: AZOöjtt iziakánő vista kilépeti a világba Eleget tettem a kivánság- ’nak. „Leonid Boriszkiu. Szta- I i nog o r s zk - S z ó fia” — olvastam. a kartotékról. Az Öreg Esztendő bólintott, elsötétítette a. szobát, bekapcsolta a vetítőgépet. A. vásznat kék fény vonta be. majd kibont akozott egy repülőtér e-loven képe. Zúgva érkezett a repülőgép és k 1 > zé p k o r u, s z e r e.u y vi selke- dosü, jólöltözött férfi szállt ki belőle. A repülőtéren várakozók örömmel fogták körül, gépkocs i h a ül te tté k. ‘Borirzl’iní és kísérőit a következő képben már az egyikbulgáriai bányánál látjuk. A szovjet bányász munkaruhát visel, lemegy a tárnába, ahol sűrű sorokban veszik körül a bolgár bányászok. Boriszkiu beindítja, az egyik szénfej tő- gépet, majd a másodikat, a harmadikat s az omló szén valóságos folyammá árad, vízesésként zuhog alá - — Gyönyörű ut volt — mondja „1949". — A szovjet sztahanovista kilépett a. világba. Hallja a széntömbök dübörgését?... De menjünk tovább! . . ... 3Cvlkoz-fiaraiztak a tanítók „Stefan Tibor. Bra.tisla.va- Stavropol” — olvastam a következő nevet. Arany ló b.uzatenger hullámzik. Hatalmas kombájn úszik a vetés tengerén, leányok vidám dala esetig- A szélesvállu szlovák paraszt nem veszi le szemét a. .kolhozmező pompás képéről. Társai — a szlovákiai parasztküldöttség tagjai — szintén nem tudnak betelni a látnivalóval. Egyik szétkarap egy buzamagot, a másik tenyerében simogatja, megint egy kitartón követi a kombájn munkáját. — Jó dolog a tudomány — mondja Stefán Tibor az elmúlt esztendő hangosfilmjének vásznáról. — A föld mindenütt föld, de a Szovjetunióban olyan, mint sehol "a világon. Ideje, hogy nálunk is ■így legyen! — Igaza van — mondja ■ ,1949". — Akárcsak sztahúno- ■vistárnk, kolhozparasztjaink [S más népek tanítói leitek. De nézzük tovább. dim etikai idill Ujjam uj névre bökött': ..James MacCarren. New-York- London”. A vásznon zavaros-szürke szín ömlött el. A. Newyorkból Európába érkező óceán járó hajó hidjáu lefelé baktatnak az utasok. íme, egy kevély tábornok, arca olyan, mint egy chicagói gangszteré, a baj írva, akár a berlini „führeré”. Az toborozni jött. Mögötte ' ürgén emelgeti lábát egy üzletember. Zsebét dotlárköte- gek dagasztják. „Jóakaró”, aki mindössze 39 százalékért Nyílandó „megmenteni Euró- paí”. Kéjesen mosolygó arccal tűnik fel a képen MacCarren szenátor ur, kezében nefelejts- c sok or. — Már bocsásson meg, hiszen Franco a spanyol Hoover — mondja, mellette lépkedő kémtársának, aki , ujságiró- igazolványt lobogtat kezében. — S Hoovert nem cserélném el száz Lincolnért sein. A korlát mellett félénken szorong egy - angol. A szenátor társa vihogva fedezi fel: — Figyelje csak, szenátor uram! Ez az öreg Cripps. Egy fontot hozott magával és 200 grammot visz haza. Jó mi1? MacCarren ul álkozva ráncolja össze homlokát és kiemeli szájából a szivarvéget, hogy a tengerbe hajítsa. Az amerikai üzletember megragadja a. karját, s az utolsó pillanatban megmenti az enyészettől a szivarcsutkát: — Tessék csak ideadni! Jó lesz ez még Churehillnek, hadd szívja végig! Egyszerre légiriadót jeleznek a szirénák. A kiötőben pánik tör ki, valaki megszólaltatja a rádiót. Förtelmes rikácsolás hangja tölti be a teret. „Amerika hangja” beszél: „A bolsevikoknak nincs atombombája, a szuronyokat is bádogból gyártják!” Majd átmenet nélkül üvölti, hogy ,,a vörösök az USA 500 legnagyobb városára atombombákat készülnek hajítani.” — Boriszkiu munkája nyomán dübörögnek a leomló széntömbök — ezek a fajon kok meg bombarobbanásnak szeretnék feltüntetni — jegyezte meg „1949". — Nézzük tovább. ,(J)áoel (Bika o. Jftőízkaa—(Buda peit„ A csepeli üzem esztergályo- zó műhelye. Az egyik gép mellett a hires szovjet sztahanovista áll. Sokan stopperórákon számolják a másodperceket, miközben Bíkov kése alól szikrázó forgácsok pattannak ki. Majd meglepett kiáltások közepette vándorol kézről-kézre a kész munkadarab. Egy feketekajv-, lelkek Szír -es elragadtat ásóban levegőbe hajítja, sötétkék, vöröses illagos sapkáját. Tovább. “cdUkizandr (J-agyaje. a. Jllőizlwa— ípáiizj,, óriási stadion, tíz és tízezer dolgozó lélekze tvisszafojtva hallgatja a szovjet földről érkezett vendég beszédét. Az író — mintha hallgatói szivébe látna — a legfontosabbról beszól: a békés munka öröméről, a szabadságról és hazaszeretetről. — M i, munkások, parasztok, I tudósok, költők, orvosok megőrizzük a civilizációt és kultúrát, akármilyen veszettül üvöltöznek is az imperialisták és lakájaik! Ökölbeszorított kezek erdeje emelkedik az ég felé, hogy megerősítse Fagyejev szavait. Uj kép, ' ’cdekmuL/tlde. Tel fflfS.a—„M o ízkna Ä legnagyobb futószalag A nagy szovjet nép egyetlen családként él- a sztálini korszak dicső történelmében. A szovjet emberek szeretik a jövőt és a jelent, mert látják a Sztálin vezette ország és a párt nagy tetteinek gyümölcseit: hogyan telítődik meg mindjobban erővel, hogyan virágzik a szovjet hatalom. Látják azt, hogyan diadalmaskodik Lenin és Sztálin eszméje, amelynek zászlaja alatt már 800 millió ember él és küzd a földön. A nagy Sztálin a vasutasok munkájának sajátosságát egy szóban határozta meg: futószalag. Ez egységes, összehangolt közösséget jeÄ krasznojarszki mozdony gyár szerelő osztálya. lent, amelynek minden tagja az egész fontos és nélkülözhetetlen részének érzi magát. Az egyes dolgozók erőfeszítéseitől függ a közösség munkájának sikere, Egy rosszul dolgozó kocsirendező, vagy lakatos tönkreteheti a közösség munkáját. Ha megfigyeljük, hogy mi történik a szovjet iparban és mezőgazdaságban, akkor ugyanilyen, de méreteinél fogva sokkal hatalmasabb futószalagot látunk a szovjet szocialista népgazdaságban. Igen érdekes és tanulságos esetet mondott el Alekszandr Csutkih szövőmester, a Szovjetunió egyik legismertebb munkahőse. Szabadságát egy déli üdülőben töltötte. Sackij kubáni traktorvezető meghívta, látogassa meg őket, nézze meg, hogyan dolgoznak a kubáni kolhoz- parasztok. Csutkih elfogadta a meghívást. A találkozás alkalmával elbeszélgettek, Sackij kifejtette, hogy a íextilanyag minősége a gyapjú minőségétől függ, a gyapjú minősége a jószág szakszerű gondozásától, ennek főfeltétele pedig az, hogy a jószág a legjobb minőségű takarmányt kapja. Tehát a textilanyag minősége a mezőgazdaságban dolgozókon múlik, akik viszont az ipartól függenek, amely a traktorokat adja nekik, továbbá az olajmunkásoktól, akik a traktorokat üzemanyaggal látják el. íme,, itt ugyanaz a futószalag adódik — csakhogy az ország egész népgazdaságára kitér jedő méretekben. Ha tovább folytatjuk Sackij gondolatmenetét, akkor el kell ismerni, hogy az iró, a művész és a tanító is résztvesz a nagy futószalag munkájában. Az egyik a jövő szakmunkásait neveli, a másik, az iró — akit joggal nevezhet, nek „az emberi lélek mérnökének“ — műveivel hat a szocialista ember jellemének, öntudatának és akaratának kialakulására. így látják ezt a szovjet emberek. Ezért van, hegy a szta’nánovisták és az üji- tók tapasztalata oly gyorsan elterjed az egész Szovjetunióban. A munkás és a tudós a legteljesebb együttműködésben küzd a . termelési sikerekért. Hatalmas méreteket öltött a kiváló minőségért harcolók szocialista versenye. A vasutasok garantálják a teherszállítmányok határidőre történő célhoz juttatását, a moszkvai textilmunkások csak elsőrendű minőségű termékeket állítanak elő, a gyorsesztergályosok, a gyors munka mellett pontos és selejtmentes gyártmányokat készítenek A lengyelországi termelőszövetkezet munkaver senye Az ol'Sztyni vajdaságban munkaverseny indult a termelőszövetkezetek között. A ver seny legfontosabb ponitja t terméshozam növelése. A verseny kiterjed a szerződéses ipari növénytermelésre és az állattenyésztés fejlesztésére is. A szövetkezetek új munkaeszközök beszerzésével kívánják fokozni a termelékenységet. A nagyobb eredmények elérése érdekében alkalmazzák a szovjet agrobiológia módszereit. A versenymozgalomhoz a tenger - nelíék több újonnan alakult termelőszövetkezete csatlako sík. Száz kölcsöanyetemény egy Szemben Az arhangelsaki papírgyár dolgozói a legutóbbi állami nyereménykötvények legutóbbi sorsolása után összeszámolták, hányán nyertek a sorsolásnál. Csupán ,az 5—40 ezer rubeles nyereményeket tekint- e. a gyár dolgozói közti! sáfá- hij szerepelnek, a nyertesek listáján. literi «issen, nioií$á§i. árut juttat a doipzíknakl
