Zala, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-12 / 37. szám

Ahol elvetik a meggyőzést, ieíelé vezet az ut

— Lépten nyomon tapasztaltaik, a parancsolgatás, a tömegek véleményének semmibevételét, az ellenség- lebecsülését a pártszervezeteken belül is. Nem tartanak rendszeresen taggyűlést, a vezetőségek nem számolnak be a munkájukról. Sőt, ha a tagság részéről kritikai hangok hallatszanak, akkor azt a párt egysége elleni 1 ámadásnak, f rakciózá snak minősitik és a bírálót ledorongolják. Az Önteltség ered- ményeképen az éberség' is eltompult.

— Azt hiszem, hogy ezek után nem lehet csodálkozni azon» hogy a Viharsarok vármegyéi, amelyek 1945-ben az élen jártak, pártszervezeteink rossz munkája következtében visszaestek és a legrosszabb megyék

közé kerültek. Amikor párl- szervezeteinkben elharapódzott az a szellem, amely meggyőzés helyett diktált: nemcsak az ellenségnek, de a tömegeken kívül saját elvtársainknak is ez. amelyben nincs pártidemokrácia, ahol nem hallgatják, sőt elnyomják a tagság kritikáját és ahol még kevésbbé lehet szó önkritikáról, ott az ut lefelé vezet. Ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizakodottság, az a szellem. hogy elég erősek vagyunk egyedül is- ho-gy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatására, ott rögtön meglazul és később elvesz a Párt és a tömegek egységes kapcsolata, Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől.

A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása Pártjának, osztályának, dolgosó népünknek

— A kommunista öntudatos, odaadó, szerény munkása a pártjának, osztályának, dolgozó népünknek, ez sikereink titka. De ahol ez a szellem meglazul, ott hamarosan felüti fejét a bürokrácia, klikkek, csoportok alakulnak, ál- lásvhdászás. korrupció keletkezik, háttérbe szorítják az ifjakat, nőket és tompul az éberség az ellenséggel szemben. Egyszóval jelentkeznek azok & bajok, amelyekkel szemben» ha kíméletlenül fel nem vesszük a harcot, előbb vagy utóbb, do lejtőre viszik a Pártot. '

— Mindjárt Hozzá kell tennem, hogy ezek a jelenségek, amelyeket- a Viharsarokban tapasztaltunk, többé kevésbbé a legtöbb szervezetünkben fellelhetők, ha nem is ilyen tömény formában. Különösen megnőtt a számuk, mióta a harc a reakcióval szemben lényegében eldőlt, mióta biztosan ülünk a nyeregben és mióta elméletileg is megmagyaráztuk, hogy a népi demokrácia lényegében proletárdiktatúra. Azóta nem egyszer hallani, mikor elvtársaink meggyőzés helyett kényszert alkalmaznak, azzal indokolva, hogy ,,most proletárdiktatúra van’1. Mielőtt a hibák részletes taglálására rámennék, idézni akarom azt. amit nagy tanítónk, Lenin és Sztálin erről a kérdésről mondtak:

,-A Párt taktikáját — tanítja Sztálin elvtárs — a munkás- osztály bizalma támogatja. A munkásosztály bizalmát pedig nem erőszak szerzi meg, — ellenkezőleg, az erőszak megöli azt — hanem a Párt helyes elmélete, a Párt helyes taktikája, a Pártnak az osztály Iránti odaadása, a munkásosztály támogatásával kapcsolatban és ama készsége és kémessége. hogy a tömegeket jelszavai helyességéről meggyőzze.” Rákosi Mátyás elvi ár s Lenin és Sztálin műveiből vett, idevonatkozó idézetének felolvasása után, így folytatta beszédét.

Nem a kényszer, hanem a meggyőzés

— Sztálin elv társ megállapításai a parasztsághoz való viszonyunkra is érvényesek, Pártunkra, mindenben illenek. Az a helytelen nézet például, hogy most már az ellenség megyerése után nincs szükség nálunk meggyőzésre, hanem elég a kényszer alkalmazása, országszerte el van terjedve. Elfelejtik Lenin tanítását, aki azt mondta:

— ,,Akkor alkalmaztuk helyesen és sikeresen a kényszert, ha előbb megteremtettük számára a meggyőzés alapját.”

— Nem csoda, hogy olyan helyeken, ahol a hálákkal szemben a népi demokrácia jogos megtorlást alkalmaz

<ie pártunk nem törődik azzal, hogy ez intézkedések jogosságáról a dolgozó parasztságot meggyőzze, — helyenként a inegrendszabályozott kulákok •felé fordul, a dolgozó parasztok egy részének szimpátiája.

A saját ©Ivíársainkkal szembeni kényszerről

— Még súlyosabb azonban •az eset, ha saját elv-társainkkal szemben alkalmaznak a .pártszervezet vezetői kényszert, ha meggyőzés helyett diktálnak, parancsolnak nekik. Hogy ilyesmi nemcsak a Viharsarokban, hanem egyebütt is előfordult, azt itt a Pártközpontban nem egyszer tapasztaljuk. Sok a panasz a párt- demokrácia megsértése miatt. Egyes szervezetek egyszerűen nem tartanak taggyűlést, vagy nem rendelkeznek választott szervekkel. Nagyon sok a panasz arra, hogy hiányoznak a választott szervek.

A borsodmegyei nagyüzemi pártbizottságok például mind kinevezettek. A borsodmegyei bizottság egyetlen tagja se választott és a páríválasztmány nagy többsége már nem tartózkodik a megyében. Nem szorul magyarázatra, hogy ott, ahol a pártdemokrácia elemi szabályait nem tartják be, ahol a vezetőség nem ad számot a tagságnak és a tagságnak nincs módja bírálatot mondani a vezetőség munkájáról, igazi pártéletről szó sem lehet. Még kevésbbé lehet szó kritikáról. Rengeteg panaszt hallottunk arravonatkozóan, hogy nem tűrik funkcionáriusaink a'kritikát.

Hova vezet a pártdemokracia elfojtása?

— Ezek a módszerek odavezetnek, hogy egyre gyakrabban hallunk kis klikkekről, csoportosulásukról, állásvadászairól. Azokat az elv társakat, akiket megfosztunk a bírálat elemi jogámeghüiéi és fáidatmek ellen gyors és kitűnő hatású s?sr c régbavólt

ASPIRIN

I A 8 l E T T a

tói, elidegenítik a Párttól, elégedetlenséget keltünk bennük. A pártdemokrácia elfojtása természetesen nem marad titokban. Csökkenti a párt vonzóerejét. A tagok leszoknak, az aktiv hozzászólásról, ami a vezetőkben még inkább megnöveli a csalha- tatlanság, az önelégültség érzését.

— Egyre gyakoribb az a panasz, hogy összekeverik a pártot és a .tömegeket, a Pártot és az államot, Hogy ez gyakorlatban

hogy történik, arra egy-két példa. A kecskeméti gépállomáson az üzemi értekezletet nevezték taggyűlésnek. «• propagandista megválasztásában, amely napirenden volt, a pártonkivüliek is résztveltek és méltatlankodtak, hogy miért nem pártonkivüli a párt propagandistája. Megállapítást nyert, hogy Vas megyében a decemberi taggyűléseken több helyen nem a párt titkára tartotta meg a beszámolót, hanem a jegyző vagy a tanító.

A bürokrácia káros következményei- — Hogy a bürokrácia milyen mélyen beleelíe magát pártéletünkbe és milyen károkat okozhat, arra nézve jellemzők azok a hibák, amelyeket a tagfelvétellel kapcsolatban országszerte tapasztalhattunk. A, pártvezetőség a tagfelülvizsgálat után elhatározta, hogy az uj tagok felvételét nem bízza véletlenre, hanem pártunk szociális összetételének és vonzásának megnövelése szempontjából' szabályozni fogja.

— Pártszervezeteinknek javasoltuk, ' hogy ebből a célból /l- sősorban a termelésben kitűnt ipari munkásokat, a termelőcso- pertok dolgozó tagjait és az értelmiségből főleg a technikus értelmiséget részesítsék előnyben a felvételnél.

Külön felhívtuk a figyelmet, hogy Pártunkban nem eléggé vannak képviselve az ifjak és a

nők és ezért a tagjelöltfelvételnél órájuk is külön irányt kell vennünk.

— A gyakorlatban ez oda vezetett, hogy a megyei, vagy járási bizottságok számszerűleg előírták, hogy egy-egy szervezet hány 25 éven aluli, vagy felüli férfit, nőt, ipari munkást, vagy parasztot vehet fel. Ennek az lett az eredménye, hogy például egy falusi szervezet, amelynek egy hónapra egy 25 éven aluli nő felvételét engedélyezték, nem fogadta el, egy a termelésben kitűnt férfi jelentkezését. Az ilyen bürokratikus eljárásnak százféle változata támadt és azt eredményezte, hogy az uj tagjelöltek felvétele gépiesen, hibásan történt. Nem a termelésben kitűnt legjobb munkások, ifjak, nők,

műszaki értelmiségiek jutottak

be a Pártba.

Változatlanul hiba vem az ifjak és nők felvétele körül

— Rengeteg azoknak a panaszoknak a száma, melyek arról számolnak be, hogy munkások és parasztok, értelmiségiek beadják tagfelvételi kérelmüket és ezek a kérelmek hónapokig fekszenek -elintézetlenül, közben senki sem foglalkozik - jelentkezőkkel. Nem beszélik meg velük, hogy miért húzódik az ügyük. Ezek az emberek hétről-hétre eredmény nélkül járnak a pártszervezetekbe érdeklődni, hogy mi van az ügyükkel.

— A tagfelvétellel kapcsolatos hibákért felelősek központi szerveink is. amelyek szintén nem mentesek a bürokráciától és intézkedéseikkel, amelyek nem számoltak az alsó szervek merevségével és bürokratikus módszerekkel hozzájárullak a bajokhoz.

— Váltczailanu1 hiba van az ifjak és nők fervétele körül. Azok a bajok, melyeket a Viharsarokban észleltünk, országszerte mutatkoznak. Ez annál súlyosabb, mert hisz az ifjak és a nők zömének Pártunk felé fordulása éppen az utolsó két esztendőben történt meg. Viszont 1948 februárja óta tavaly nyárig lényegében tagzárlat volt Pártunkban és utána a tagjelölt-felvételt megszigorítottuk. Nálunk mind a mai napig nem -alakult meg egy — a Szovjetunió Komszomol- jához hasonló — egységes ifjúsági szövetség, amely Pártunk számára az utánpótlás kinevelésát az ifjúság köréből megkönnyítené. Ezek a szempontok paran- csolóan megkövetelik, hogy a tagfelvételnél különösen gondot fordítsunk az ifjakra és nőkre.

Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ezen a téren komoly fordulatot elérni még nem tudtunk.

A pártban visolf tisztség ugródeszkának való fölhasználása

— Egyes vidéki pártszervezeteink vezetését sok helyütt a felszabadulás előtti mozgalmakban közvelenül, vagy közvetve résztvett, főképpen idősebb evtársak vették kézbe, akiknek egy része úgy érezte, hogy a múlt üldöztetéseiért joga van szinte az összes párt, állami és gazdasági funkcióra, hogy csak ő hivatott a község ügyeit is intézni. Előfordult, hogy egyes» párttagok a pártban viselt tisztségüket ugródeszkának tekintik, s hogy lehetőleg csak akkor vállalják el a pártban a vezető tagságot, ha biztosítják neki a- fizetett funkciót, vagy ha ilyen nincs, párvezetőségi tagságuk felhasználásával igyekeznek azt megszerezni.

— Ezek nem egyes kirívó, hanem eléggé elterjedt jelenségek, annak ■ eredményei legtöbbször, hogy a párt vezetése

a közigazgatással, a földmü- vesszövetkezettel összefonódik, a népnevelőket • nem a párttitkárságról, hanem a községházáról irányítják, hogy a párt- vezetőségi tag, a trakorbizott- ságban az őszi szántás-vetés •sikeres és gyors elvégzése helyett a- földmüvesszövetkezeti traktor minél jövedelmezőbb kihasználását tartja szemelőtt. A párvezetőségi tagok nagymértékű beépülése a különböző fizetett funkciókba azt is eredményezi, hogy nem a Pártban, hanem a közigazgatásban és a földmivesszövetkezetek- ben végzett munkát tartják fontosnak azon a címen, hogy a fizetést onnan kapják. Ezeket a jelenségeket, amelyek nem egy esetben korrupciós jellegűek az ellenség kitünően fel tudja használni a pártszervezetek elszigetelésére.

Az elbirrokratásodoit szervezet példája

— A bürokrata fennhéjázó, szerénytelen, nem tanul, nem szereti a fejlődő kádereket, elnyomja a nőket, az ifjakat. Hogy milyen az elbürokratáso- dott szervezet, arra egy példát: Mezőkovácsházán a tizenhárom vezetőségi tag közül kilenc fizetett funkcióba helyeztette magát, az elnök 5 holdon egyéni gazdálkodást folytat és községi esküdt. A titkár ugyancsak 5 holdon egyéni gazdálkodást folytat, a földműves- szövetkezet cirokátvevője. A

propagandista magángazdálkodása mellett a szövetkezeti tejüzem alkalmazottja. A tömegszervező magángazdálkodása mellett gabonafelvásárló. A káderes az OSzH pénztárosa. A gazdasági vezető a DéFOSz boda vezetője, a frakciótitkár a ciroktelepen van alkalmazásban, a női felelős a szövetkezetnél baromfifelvá- sárló és igy tovább és így tovább. > ’

Az éberségről

— Nem lehet csodálni, hogy, az ilyen viszonyok mellett eltompul az ellenséggel szemben az éberség. A Rajk-per egyik tanulsága az volt, hogy az eddiginél hasonlithatatlanab- bul éberebbeknek kell lennünk. Néhány hétig valóban ugylátszott, hogy az éberség terén fordulat áll be, hogy Pártunk megtanulta, hogy minden néven nevezendő nehézségnél, hibánál, vagy bajnál, az okok közt keresse az ellenség kezét is. Azóta azonban meggyőződhettünk arról, hogy az éberségről pártunkban sokat beszélnek, de kevés eredménnyel. Errenézve néhány esetet sorolok fel. A Szabad. Nép egyik tudósítójának az éberségre való hivatkozással nem engedték meg, hogy lefényképezze egy termelőcsoport fajbikáját. Viszont október végén és november elején,

1 amikor az ellenség ezer és ezer esetben terjesztette a forint, ie értékeléséről az álhireket- és szervezte az áruvásárlási pánikot, szervezeteink és tagságunk csak akkor vette észrp, hogy. itt az ellenség munkái á- ,val áll szemben, amikor pártvezetésünk erre ráirányította a figyelmet.

Hagytuk, kegy az ellenség dolgozzon

— Amikor ősszel feltűnően kevés cukorrépát kaptak a gyárak, kivizsgáltuk az ügyet. A szakértők ennek magyarázására minden termelési tényezőt felsorakoztattak, de hallani se akartak róla, hogy itt az ellenség keze közrejátszott Amikor azonban néhányszáz cukorrépatermelő kuláknál vlzsgüa- tot tartottunk kiderült, hogy szinte kivétel nélkül visszatartották, termésük 20—30 százalékát éa példájukat megfelelő számú középparaszt követte. Kiderült, hogy párttitkáraink tudtak erről, de eszükbe sem jutott közbelépni

Nyíregyházán megtörtént, hogy a városi titkár és az államvédelmi hatóság vezetőjének figyelmét felhívták arra, hogy a heti piacokon a kulákok sorbaállnak a pékségek előtt és zsákszámra vásárolják a kenyeret, amelynek jelentékeny részét a disznókkal etetik fe!,_ vagy spekuláltak vele. Mind a két elvtárs nyugodtan kijelentette, hogy nincs ok közbelépésre, mert a kenyér jegy megszűnt, mindenki vásárolhat, amennyi neki • jólesik,

A lengyelkápolnai gyilkosság alkalmával dacára annak, hogy a meggyilkolt Kiss elvtársat néhány hónappal azelőtt már megtámadták a kulákok és a meggyilkoltnak kezei hátra voltak kötözve, a helyi elvtársak az első időben nem is gondoltak arra, hogy az ellenség müve lehet. A Standard gyári kémkedés és szabotázs is sorozatos példákon mutatja, hogv. az éberségről inkább csak beszélünk, de kevésbbé gyakoroljuk. Az ellenség e,zt a lazulást természetesen örömmel használja fel.

Hibák a párfakfafás vonalán

— Pártunk győzelmének és dolgozó népünknek a szocializmus felé fordulása következtében ugrásszerűen megnőtt a tanulásvágya. Ezt az egészséges fordulatot mi magunk is serkentettük azzal, hogy tagságunk elméleti színvonalának gyors emelését követeltük. Ezen a téren igen jelentős sikereket értünk el, alsó- és középkádereink jelentékeny része egészségesebben és gyorsabban fejlődött. Ugyanakkor azonban itt is történtek hibák. A tömegek tanú- lásvágyára azzal feleltünk, bogy in. kább a mennyiségre, mint a minőségre fektettük a súlyt. Az is előfordult, hogy szervezeteink az iskolák, a szemináriumok szervezésénél mechanikusap jártak el. Az önkéntes jelentkezés, elvét nem. tartó’iák szem előtt, hanem gyakran küldtek iskolákra vagy sze- .n’náriurnokra olyan elvtársakar,

VasártMp, f§60. ffcbr. tt