Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-19 / 16. szám
Csütörtök, 1950. Januar T9. Taliát«s elvíárs, népnevei« Eieg'Bmagfyaraata Csődé IkÖ&iség' clolg-ozó pararl|ai inelértettél* mennyi jövedelem-többletet jelent a szerződéses termelés , nemzeti vállalatba a nép ellenségei befurakodtak és a 1 ?6 '< ződéses magvak, meg a rost-növények m in ős itésénél, kifizetésénél megkárosítói- tűk a dolgozó parasztokat- A nép állama azonban megbüntette ezeket, a mi elicits igeinket. A sok helyéit, ma már csak egyetlen Nemzeti Vállalat végzi a szerződéses termelés munkáját. A jogost panaszosokat pedig kártalanítják. A nép állama káríaíanfit — Itt van ni, — mutatja as ivet — a lövői földműves- szövetkezethez ma érkezett a szombathelyi Lené r tőkésítő NV-től a tavalyi rostkender kiegészítő óra. Közel 2 ezer forint Devecók a listára néznek. Itt ők is érdekeltek. A rubrika alján Devecné megtalálja a férje nevét. 300 forintot kap még a tavalyi kender árához, mert akkor az elsőosztályu kenderét alaposan leértékeltél?. — No látják — jegyzi meg Takács elvtárs. — A mi ügyünket a Párt és az állam mindig szivén viseli. Egy pala* líalkaMcs De ott hagytuk el, hogy tavaly Takács elvtárs mennyi napraforgót termelt. Közösen kiszámítják, hogy a 'SOS kiló WO forintjával, meg a 70 százalék prémiummal 2Í5 forint 50 fillér jövedelmet hozott. — Nó és ha búzát vetett volra arra a területre? — hangzik a kérdés. — Hát üljön ide mellém, aztán számoljunk. Azt mondta az imént, hogy amolyan propaganda csupán, amit én magának a szerződéses termelésről mondtam. Takács János zalalövői 15 holdas mintagazda mondta ezeket a szavakat, mint a Párt népnevelője Csődé községben Devec gazdáéknál. ő maga egy hold bíborra és fél hold napraforgóra kötött szerződést. Ceruza, papír kerül a kézbe és körülülik az asztalt Devecék tiszta szobájában. — Tavaly négyszáz négyszögöl napraforgóra szerződtem. Itt van a papír, — mutatja Takács elvtárs. — Műtrágyát, vetőmagot, szakszerű útmutatást kaptam. Ápoltam, kapáltam a napraforgómat és ez az átvételi elismervény igazolja, hogy ezen a területen 205 kiló termett. írja csak fel ide a papír sarkára! Ez volt tavaly Devec Gábor úgy is cselekedett. Megszorozta néggyel es kijött, hogy egy hold termés 8 mázsa 20 kilót adott. Devecné és férje tekintete összetalálkozik. Nyolc mázsa és busz kiló ~ Szép eredmény. De eszébe jut, hogy tavaly rostkenderre szerződtek és ahhoz az NV nem rendesen számolt el velük. Meg is jegyzik: — Tavaly is megjártuk cs az idén bizony Takács elvtáre átveszi a szót. — Lehetséges. De miért? Tavaly még egyik-másik «ÉPÍTSÜK A PAP TOT * így szervezzük megyei sápunk levelesőhálósatát A LENINI PART ES A LENINI KOMSZOMOL PÉLDÁJA MUTATJA A JOBB JÖVŐ ÚTJÁT titf a. zalalSnőiéífjÖS-z marxijfa-lejitnisfa klipén yA fekete könyv as Októberi Szocialista Forradalom egy darabkáját őrzi sárguló lapjai között. A földről szóló történelmi dekrétum parancsát, Lenin rendelkezését örökíti meg, amely azon a nevezetes napon iiz- és tízmillió orosz muzsiknak röpítette világgá, hogy nincsenek többé földesúri földek, övéké, a parasztoké lett a föld.’c így olvasható ennek a kis könyvecskének 21. lapján, igy rendelkezett Lenin elvtárs a cári földesurak birtokainak felosztásáról. A fiatal szovjet áí- larn nekik adta oda a földet mégha tsrozaí lan időre szóid használatra — tehát örökre. Az utolsó szónál feltekint a könyvből Lugosi elv társ, — a zalalövői marxista-leninista olvasókör vezetője — és kisvártatva tovább folytatja. Az olvasottak nyomán elvonulnak előttünk az ifjú szovjet állam harcai a ^ szocialista társadalom megvalósításáért, a dolgozó parasztságnak a kolhozokon, szov- hozokon és állami gazdaságokon be-ul folytatott kitartó küzdelmei felemelkedéséért. Ki* ssünét. Hozzászólások következnek. A 16 EPOSz fiatalnak szinte egyszerre akad most mondanivalója; valamennyi ük arcán a visszafojtott érdeklődés tükröződik. Leginkább a gépesítés és a mezőgazdáságban elért egyszerű szovjet eredmények érdeklik őket.-=■ Hát bizony, korszerű gépek nélkül nincs, és nem is lehet nagyüzemi gazdálkodás — jegyzi meg Elekes Ferenc, — NeOlvastuk a Zala egyik legutóbbi számában megjelent ,,A munkáslevelek szerepe a pártsajtó életében“ című cikket. amiből levontuk azt a tanulságot, hogy még jobban el kell mélyíteni a dolgozók és a Pártunk megyei lapja között fennálló kapcsolatot. Átláttuk. mennyire igaz Sztálin elvtársnak az a mondása, hogy ,.a lap elsőrendű kötelessége. hogy mennél közelebb álljon a munkások tömegéhez, hogy állandóan hatással lehessen a tömegre, hogy a ítiun- kástömeg tudatos és vezető központja legyen“. Ennek előmozdítására természetesen nekünk is meg kell tenni a szükséges lépéseket- olymódon, hogy elősegítjük a megyei pártsajtó munlcás-levelezőhálózatának kiépítését. Beszéltünk erről a kérdésről járásunkban a dolgozó parasztokkal, akik elmondták. hogy figyelemmel kísérik a megyei sajtót, amelyben ritkán látják a dolgozók hangját. Nem nagyon értesülnek az élenjárók eredményeiről, új munkamódszereiről. így nem tudják követni őket, elszigetelődnek. És éppen emiatt nem oldódnak meg problémáik. Amikor ilyen véleményeket hallottunk, megmondtuk, hogy mindez orvosolható, mégpedig úgy. ha problémáikkal a pártsajtóhoz fordulnak. Egyes döntő kérdéseknél, mint például legutóbb az ötéves terv vagy a termelési szerződések, azt tapasztalták népnevelőink, hogy akik nem olvassák a pártsajtót, azok nem is tudják eléggé magukévá tenni ezeket a kérdéseket. Csak így fordulhatott elő. hogy pl. Kiskomáromban egy „amerikás“ paraszt egyenesen szembehelyezkedett a szerződéskötéssel. Nem ismeri a dolgozók véleményét ! a termelési szerződésről, így nem tudja, hogy ezzel a ma gataríásával sajátmaga. a családja, az állam ellen cse lekszik. Megállapítottuk, hogy akik olvassák megyei pártsajtónkat, azok lelkesebben. odaadóbban dolgoznak, jobban megértik Pártunk irányvonalát és aktív tagjai lesznek a fejlődésnek. Ezek pedig nemcsak magukban tartják meg amit olvastak, de tovább is adják ezt, bekapcsolódnak a felvilágosító munkába. így kezd kialakulni a kapcsolat a dolgozók és a Párt megyei lapja között. Ezt a kapcsolatot pedig a munkás- levelekkel lehet még jobban elmélyíteni. A levelezés nagy jelentőségét sok esetben meg is magyaráztuk a dolgozó parasztoknak. akik azonban — mint láttuk — ftagyon húzódoznál? ettől. Legtöbbször arra hivat!; znak. hogy nincs idejük. vagy nincs íráskészségük, tehát nehezen akarják kézbevenni a tollat, hogy problémáiknak így adjanak hangot a nyilvánosság előtt. Ezeknek a dolgozó parasztoknak meg kell érteniök, hogy a dolgozók újságja valójában akkor tölti be feladatát, ha hasábjain keresztül tolmácsolja a széles dolgozó tömegek fejlődését hozó meglátásait a többi dolgozók felé. Ha ezt megértik, tisztában lesznek azzal is. miért fontos a munkáslevelezés. A levelezöhálózat kiépítésének problémája nem köny. nyű feladat, különösen az elején. Kétségtelen, hogy az íráshoz bizonyos készség kell. de az is biztos, hogy nagyon sok dolgozó parasztnak jó meglátása van és biztos kézzel nyúl olyan döntő problémákhoz, amelyeket élőszóban talán nem is tudna kifejezni. így a levelezésen keresztül minden bizonnyal nagy értéket jelentenének a dolgozó parasztságnak. így jutottunk el abhoz a kérdéshez a Zala cikke nyomán, hogyan építsük ki járásunkban megyei párt sajtónk levelezőhálózatát. Erre nézve tervet dolgoztunk ki. Ez a tervünk abban áll. hogy a nagykanizsai járás bázisközségeiben egv- egy levelező-bizottságot állítunk fel. Ezek a bizottságok képeznék a levelezőhálózat magva t, amennyiben felkutatnák a közérdekű problémákat, ami alatt a pártéletet, a termelési kérdéseket, a kultúrába életet, síb. értjük. A levelező-bizottságok munkáját minden eszközzel támogatjuk és lehetővé tesszük, hogy a bizottságok tagjai idővel megyei pártsajtónk önálló levelezői legyenek. Az ilyen bizottságok létesítése természetesen csak idézgeti emlékeit, Szekeres Józsi feszült figyelemmel hallgatja és szinte a szája is hozzáidomul csodálkozásához. Látszik rajta, hogy ilyesmit gondol magában: csak lehettem volna ott én is!... A beszélgetés tárgya most ismét visszairányul szovjet mezőgazdaságra. Deutsch Jóskának eszébe jut a „Vladimir IIjics'" kolhoz és csak úgy magában, inkább befelé mondja csendesen: Több, mint két és félmillió rubel megtakarított pénzük van! Milyen gazdagok. — Meghiszem azt! — ragadja meg a szót Lugosi elvtárs. De olt a fiatalok is szorgoskodnak ám a munkában és versenyeznek az öregekkel. Ra tanulni kell, ha dolgozni kell, mindenütt megállják a helyüket. Mert igy neveli őket példaképünk: a Lenini Komszomol. — Mert ott van a Párt, — te. J. szí hozzá Vizi Piroska. És itt van a mi Pártunk is, ha ráhallgatunk. meg azután otthon is| elmondjuk. hogy mennyivel szebb az élet a termelőcsoportban, akkor jó munkát végzünk. Hát erről van szó — egészíti ki. Igen! Erről van szó, itt Zala- lövőn is. A késő estéhe nyúló megbeszélés egyértelműen kifejezte a zalalövői EPOSz fiatalság el-! határozását: a Pártra hallgatva a kőmszornöleckat követve kap-! csalódnak be a Terv megvalósításába és boldogabb jövőjük j építésébe. (—ő —ö)' első lépés lenne a mun- kás-levelezőhálózat kiépítése terén. Úgy találjuk. ez a mód alkalmas arra, hogy a dolgozó parasztok közül kiemelkedjenek a ió levelező-káderek. A bázisközségekben működő levelező-bizottságok munkája nagy segítségünkre lesz a hálózat további kiépítésében. amennyiben munkájuk láttán, kedvet kapnak más községek dolgozó parasztjai is a pártsajtóval való levelezőkapcsolat felvételére. Ezeket a terveinket meg akarjuk valósítani, mert eddigi tapasztalataink azt mutatják. hogy a pártsajtó és a dolgozó tömegek szoros kap- csolata elengedhetetlen követelménye a .ló és eredményes munkának. GÁL JÓZSEF nagykanizsai JB prop.-felelős. A' Gál elvtárs fenti cikkéhez? i levelezőhálózat felállításának kérdéséhez várjuk a további hozzászólásokat. — Azt is megmondom. Tavaly kilenc mázsás átlagom volt eg’y holdon. Négyszáz négyszögölre 225 kilogram esik. — És már jegyzi is Takács elvtárs. Ez — számolja — 157 forint 50 fillér. Egymás alá írja a számokat, és pontosan 88 forint a két termény között a különbözet ugyanakkora földön a napraforgó javára. Rámutatott a bakancsára, — Ezt meg 86 forintért vettem, hát ez a különbség a napraforgó, meg a búza termelése közölt — mosolyogja el magát. Tetszik Deveeóknek az öreg Takács egyszerű humora. — Adja csak ide azt az ivet, aztán írjuk be, hogy most- fél hold olajlenre szö\-- ződünk. Csíkié Iközség: 100% És Devce Gábor határozottan nyomta meg a ceruza végét, amikor a nép államával 800 négyszögöl olajlenre kötötte meg a szerződését. Csődén Kajtár István, Sehol? Ferenc, meg Fekete István és még jó néhány an igy értették meg, hogy most már nem a kulákok élvezik a szerződéses termelés előnyeit, hímem a dolgozó kis- és 'középparasztok. A Párt zalalövői népnevelői jó politikai felvilágosító munkájának eredményeként Csődé község büszkén jelenti, hogy ma szerződéses termelési ütemtervét 100 százalékban teljesítette. (Juhász Imre.) künk is erre az ulra kell lép nünk, ha jobb sorsol akarunk. — Úgy van — toldja meg Viz Piroska —, a tehenek nem arr: valók, hogy győzködjünk veiül a szántásnál, hanem arra, hogj fejeljenek, aztán húst adjanak Lám, a Szovjetunióban menny: jövedelmük van a kolhozoknak állattartásból. Én mondom, csal az a helyes megoldás. Emiit, a sarokban ketter összedugják a fejüket, tanakodnak egy darabig, majd felvetik a kérdést: — Milyen iskolákban tanulnak g' szovjet fiatalok? — Erről azután lehet sokat beszélni. Sokaknak bizonyára a „Vörös Mező“' kolhoz jut eszébe, ahol 127 családtag végezte el 103 parasztosaidban a középiskolát és egyetemen is vannak jónéhányan a koihözfiatalokból. , Mór hogyne lenne lehetőség a. Szovjetunióban a tanu- lásra, amikor a mezőgazdasági főiskolái hallgatóknak is 80 százaléka parasztgyerek. _ Ho ríhyék ideje alatt mi nem mehettünk iskoláké, és mcst? Nyitva áll elöltünk minden iskola. Oda mehetünk, ahová kedvünk tartja. így beszól Németh Lajo?, aki ^ egyébként annak idején odajárt a VÍT-en is, ahonnan számos kedves emléket hozott magával. Tele van még mindig velük és örömmel beszéli el már vagy századszor, hogyan folytatott eszmecserét egy komszo- molccal. Bizony, nagy élmény volt az, nem lehet egykönnyen elfelejteni. Amin Lajcsi végét nem érően
