Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-18 / 15. szám

;Mxrttu, woo. január ro. ^zünte§§fik meg? a miinkáMáEidoHásí Hz düamositás óta háromszorosára emelkedett a Szőci Bauxit termelése A közelmúltban hozott mi­nisztertanácsi rendelet nagy- jelentőségű rendelkezéseket tartalmaz a munkaerőgazdál­kodás és szakmunkásképzés területén mutatkozó hiányos­ságok kiküszöbölésére. Pár­tunknak erre az irányítására ötéves nemzetgazdasági ter­vünk megvalósitása küszö­bén annál is inkább nagy fontosságú, mert további feladataink sikeres megoldása szempont­jából számos olyan problé­mát vet felszínre, amelyek­kel eddig hézagosán foglal­koztunk, de nem tűztük ál-, landóan napirendre. Most azonban, miután tervgazdál­kodásunkat is szélesebb ala­pokra. helyezzük, elengedhe­tetlenül fontos, hogy rend­szeresen és behatóan tanul­mányozzuk üzemünkön belül a munkaerőkészlet, szak­munkáshiány és szakmai to­vábbképzés területén végbe­menő mennyiségi és minő­ségi változásokat. Mindenekelőtt rá kell mu­tatnunk a minisztertanácsi rendelet egy igen lényeges pontjára, amellyel részlete­sebben is kívánunk foglal­kozni és ez pedig: a munkásrándorlás« Köztudomású, hogy ezen a téren számos olyan jelenség mutatkozik nemcsak orszá­gos, hanem megyei viszony­latban is, amelyek arra val­lanak, hogy egyes üzemeink­ben — ha nem is éppen ál­landó jellegű formában — a munkásvándorlásnak egy különleges válfaja jelenik meg: az időszakos munka­hely változtatás. Nem egy esetben előfordult, különösen kőbányaipari üzemeinknél, hogy a nyári mezőgazdasági munkálatok megkezdésekor szintg tucatjával hagyták el munkahelyüket, a munkások — közöttük jónéhány szak­munkás — és a szezonmunka befelezte után ismét vissza­tértek üzemükbe. Nem is kell mondanunk, hogy a terme­lésben milyen jelentős visszaesés mutatkozott ezekben a hónapokban, ami­kor egy-egy nap 10—20, vagy esetleg nagyobb számú szak­munkás, jól betanított segéd­munkás vált meg megszokott munkahelyétől, számítva az időszakosan is — az egyik kereseti lehetőségeire. Né­hány jellemző példát emlí­tünk csak: a sümegi bazalt­bányában például az aratás megkezdése előtt 40—50 mun­kás maradt el naponta, a za- lahalápiban ugyancsak 10-20 volt a napi csökkenés. Uzsa- puszt.án hasonló a helyzet; a nagyobb keresetet ígérő csép- lési munkák idején nem egy szakmunkás önkényesen mun­kahelyet változtatott s csak hónapok múlva mentek visz- eza útra az üzembe. A Nyí­réül Bauxitban is előfordult néhány esetben, hogy kép­zett szakmunkások huzamo­sabb időn keresztül suegSKokif s>1 iáik m n M Is a vi a z © sí y ulkat és ezzel jelentős mértékben gátolták a termeire zavarta­lan menetét. Ugyanilyen je­lenségek voltak tapasztalha­tók egy időben a Magasépí­tési NV-nél, ahonnan — ha időszakosan is — az egyik vagy másik kisiparashoz sze­gődtek el kőművesek, ácsok, de minthogy a beígért kere­set az előbbihez viszonyítva kevésnek bizonyult, vissza­vándoroltak eredeti munka­helyükre. A többi üzemeinknél álta­lában, néhány szórványos esetet leszámítva, nem kapott, lábra a vándorlási láz, de mi­vel ennek komoly veszélye fennforog — éppen egyes üzemvezetők helytelen eljá­rása folytán —, súlyt kell he­lyeznünk arra, hogy megaka­dályozzuk a munkaerőkben tapasztalható hullámzást. Fontos nemzetgazdasági érdels. fűződik ehhez, mert terv­gazdálkodásunkat csakis ak­kor építhetjük szilárd ala­pokra, ha ezen a téren is még fokozottabban érvénye­sül a tervszerűség. A rendelet egyébként ko­moly anyagi előnyök biztosí­tásával jutalmazza az egy helyen huzamosabb ideig dol­gozókat, ugyanakkor meg­vonja azoktól, akik önkénye­sen, időrőhidőre más munka­helyre vándorolnak. Az illető dolgozóra nézve ez nemcsak anyagi hátrányokkal jár, ha­nem ezen túlmenően, hogy önmagának árt, egyenesen az ország, a közösség érde­keit veszélyezteti, akadályozza a szocializmus építését. Vo- nktkozik ez legelsősorban a már említett kőbányaipari üzemeinkre, ahol a pártszer­vezetre hárul az a feladat, hogy politikai fei¥ifiág«siíé EZEEm&ával rámutassanak a munkásván­dorlás káros következmé­nyeire — még akkor is, ha félproletárokról van szó — és a népnevelőkön keresztül tudatosítsák a dolgozókban, hogy ömaguk és a terv ellen vétenek a munkából, az üzem­ből való indokolatlan kilépé­sekkel. Ezzel kapcsolatosan nem kevésbbé fontos feladat megoldása hárul pártszerve­zeteinkre: a bányákban dol­gozó félproletárokat — akik­nek jelentősebb hányada se­gédmunkás - megfelelő szak­oktatás utján szakmunká­sokká képezzék át, hogy igy is hozzájáruljanak a nehéz­ségek áthidalásához és a Tervben lefektetett feladatok végrehajtásához. (Serfőző László) Uj alapszervezetek beindításával készül a kanizsai MS2T a „Magyar-Szovjet Barátság“ hónapjára Még két hét választ el ben­nünket a „Magyar-Szovjet Barátság“ hónapjától, ami­kor a magyar dolgozók még jobban kimutathatják szere- tetüket a dicsőséges Szovjet- únió iránt azzal is. hogy a Magyar-Szovjet Társaság ke­retében megismerkednek a hős szovjet nép életével, re­alista művészetével, kultúrá­jával — a szovjet emberrel­Az MSzT nagykanizsai szervezetének a közeli nagy eseménye és a tagság ugrás­szerű emelkedése nagy lökést adott a további fejlődéshez. A ^ tagságnak az ezer fölé való emelkedése óta a tagok­nak központi foglalkoztatása szinte lehetetlenné vált. Szük­séges lett a tagság foglal­koztatásának decentralizá­lása és ezzel párhuzamosan az alapszervezetek felállí­tása. „ 38-ból 350 A városi szervezet irányí­tása mellett ma másfél hó­napja megalakult a MSzT MAORT üzemi szervezete, ami máris szép eredmények­kel dicsekedhet. Harminc- nyolc taggal indultak és ma már 350 körül mozog az ál­landóan növekvő taglétszá­muk. Ezt a rövid idő alatt elért pompás eredményüket szívós politikai nevelő mun­kájuknak köszönhetik. Meg­magyarázták do’gozó társaik­nak a Szovjetunió jelentősé gét é3 azt, hogv mit köszön­het a magyar do’gozó a szov­jet népnek. Emellett nem ha- ny.ago’ták el a kul-úrmunká’- sem. Kultüresteket rendsze­resítetlek, amelyeken a dol­gozók közelebb kerültek * művészeten keresztül is a Szovjetunióhoz. Az üzemi szervezés mellett a falvak­ban is folytatják a nevelő és a szervező munkát. Rövide­sen egy falut vesznek védő­szárnyuk alá és ott igyekez­nek elmélyíteni a dolgozó pa­rasztok között a Szovjetunió iránti barátságot és kapcsola­tokat.­Alapszervezetek az üzemekben A MAORT-nál elért kezdet* eredmények mellett még ezer­nyi tennivalója van az MSzT nagykanizsai szervezetének. A hónap végére megalakít­ják a körzeti alapszervezete­ket és sor kerül az üzemek ben is az MSzT üzemi cso­portok megszervezésére is. A vasúton, a Magasépítés­nél^ a téglagyárban, a vaj­gyárban. a fémárugyárban várja a MSzT egyre népe­sebb tábora, hogy ott is rövi­desen megalakuljon a Társa­ság alapszervezete. A csoportok elindítása mel­lett még komolyabb kultúrne­velő munkára van szükség. A Társaság keretében megnyílt- könyvtárban az MSzT ragjai a legjobb szovjet írok köny­veiből ismerkedhetnek meg a szovjet ember életével- Ve­títettképes előadásokat is ter­vez a Társaság, melyen ke­resztül az üzemek megismer­kedhetnek és bensőséges vi­szonyt építhetnek ki a Szov­jetunióval. Tervek ezek. nagyvonalú tervek, melyeknek a megva­lósulása — hisszük — nem sokat várat magára és a nagykanizsai dolgozók is a M a gy ar - S z 0 v j e ’ Társaságon keresztül még jóbban meg szeretik majd a Ssevjetúaiót. A Szőci Bauxitban az álla­mosítás óta jelentékenyen megnőtt a termelési átlag. Az egyéni versenyek is az utóbbi időben hatalmas lendületet vettek é3 a dolgozók ígére­tükhöz híven, teljesítik vál­lalt kötelezettségeiket. Jel­lemző erre. hogy amíg Gé- cziék és társai önkénye szab­ta meg, bogy mennyi bauxi- tot termeljenek, addig alig érte el az átlag a havi 105— 110 százalékot. Miután azon­ban a dolgozóké lett az üzem, egyszerre ugrásszerűen. így majdnem háromszorosára emelkedett a termelés és de* cemberben már elérték a 307 százalékos üzemi termelési átlagot. — Srámli Lajos. a:a egyéni versenyzők egyik leg­jobbja. 446 százalékot telje­sített az elmúlt hónapban és ezzel a teljesítményével kere­sete meghaladta az 1300 fo­rintolt. Rajta kívül azonban számosán vannak, akik felett* járnak a 250—300 százalék­nak és ehhez képest havi ke­resetük is megközelíti a 800 •—1000 forintot. „Csakhogy már itt tartunk" Tervet készít önmagánál a Rákosi’csoport Ahogy közeledtem a szur- dapusztai ,,Rákosi Mátyás” termelőszövetkezetet övező kis fenyőligethez, egyre job­ban magávalragadott a kí­váncsiság: vájjon mit fogok ott látni? Kellemes meglepe­tés fogadott. A csoport nö- yendékmarháit a tágas kifu­tóban láttam. Az enyhén sütő januári napon edződ­tek. Az irodában Csesztregi La­jos elvtárs, a csoport helyet­tes elnöke fogadott. Nagyon megörült, amikor közöltem vele jövetelünk célját. — A Mezig kiküldöttjével azért jöttünk — mondtam —, hogy közösen készítsük el a csoport 1950. évi üzemtervét. Kell a segítség a tervkészítéshez —_ Hát el is kél a segítség — jegyezte meg Csesztpegi elvtárs. — Nem hiába, ez még az első tervünk, járatla­nok vagyunk még az elkészí­tésében. De sebaj! Kő, hogy raár_ ott tartunk, hogy tervet készíthetünk a magunk elha­tározása szerint magunknak. Hamarosan összegyűlt az intézőbizottság. Beszélget­tünk velük és ebből azt lát­tuk, hogy mindnek ugyanaz a véleménye, mint Csesztre­gi elvtársnak: örülnek a tervnek. Estére összejött a csoport- értekezlet. A Rákosi-terme- lőszövetkezet valamennyi tagja ott volt, mert már ér- tesül lek arról, hogy az ő ter­vükről lesz szó, ebből pedig egyikük sem akart kimarad­ni. Röviden ismertettük a tagok előtt a tervkészítés fontosságát, s ugyanakkor rámutattunk a helyes műn-- kame^szervezés szükségessé­gére. Azt termelünk, amire szükség van Ezután a csoport tagjaié volt a szó. Jóformán egyet­len tag sem akadt, aki ne szólalt volna fel, s ne fog­lalta volna szavakba azt, amit a tervkészítésről gon­dol. Valamennyi felszólalás 'gy-egy érdekes meglátás. Jobbágy Pál elvtárs például ezeket mondta: — Elvtársak! Az iizem- ;erv jelentőségét én abban látom, hogy rajta keresztül • a mi csoportnak is bele tud kapcsolódni a szocializmust ’ni‘ő ötéves tervbe, Ez a mi "■*smtervünk arra énül, hogy elrasm.it termelünk, amire •* ípgazdfl Ságunknak szüksé­ge van és amit a szőci aliz­must építő országok egymás között értékesíteni tudnak. Ezután Mátyás Ferenc elv- társ, a csoport egyik legidő­sebb tagja kért szót. — Ha mi is — akárcsak népgazdaságunk — tervsze­rűen gazdálkodunk — mond­ta —, akkor nem lesz somi- lyen terményünkből sem fe­leslegünk. Mert emlékezzünk csak vissza elvtársaim arra az időre, amikor a tervsze­rűtlen termelés következté­ben a Horthy-uralom idején az állatokkal etették meg a rengeteg gabonát, mi pedig nyomorogtunk, nem volt ru­hánk, lábbelink... Egyszóval akkor nem nézték a dolgozók érdekét. Kustor József elvtárs volt a következő. Most jött meg Galyatetőről. Az arcán még ott a kétheti üdülés színe. Végre is keli hajtani az ütemtervet — Ne feledkezzünk meg arról elvtársak, hogy ha mi elkészítjük az üzemtervet, végre is kell hajtani — je­lentette ki. — Teljesítsük, do igyekezzünk, hogy túltelje­síthessük. Alkalmazzunk újí­tásokat, hogy minél jobban fokozhassuk a termelést. Csak igy tudjuk a magunk és népünk boldogulását a mi munkánkkal is biztosíta­ni. Végre egy asszony is föl­szólalt. Jobbágy Pálné volt. a növénytermesztési munka­csapat vezetője. Ezt mondta: — Az üzemtervet, amit most készítünk eh minden­képpen túl akarjuk teljesí­teni. Ennek érdekében ki fogjuk építeni a munkacsa­patokon belül az egyéni ver­senyt. Számos felszólalás volt még hasonló szellemben. Utánuk megalakítottuk a m u r> k»bizottságot, am el y n ek tagjai örömmel fogadták azt, a megbízatást, hogy kimun­kálják a csoport üzemtervét. A munkabizottság hozzá is fogott a terv elkészítéséhez. Horváth Ferenc ÁMG mezőgazdász, Lenti. — Kényszerarvenést tart január 20-án délelőtt 10 órakor a nagy- kanizsai Zálogház és Árverési Csarnok NV. Árverésre kerülnek különféle ruhaneműk, porcellánok, fényképezőgépek -stb. Ezzel egy­idejűleg önkéntes árverés is lesz, melyre mindeniéle használati tár­gyat felvesznek. Az önkéntes ár­verésre mindennap délelőtt 8 órá­tól 3-ig vesznek fel Ingóságokat.

Next

/
Thumbnails
Contents