Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-11 / 9. szám
Három a nagy Sztálin harcos életéről Szokatlanul forgalmas napok a nagykanizsai vasutas* szakszervezet székháza. Az élénkség ti'tka a nagy Sztálin harcos életéből összeállított képsorozatot mutatják be a vasutas dolgozóknak. A helyiség tele van vasutasokkal. Percekig elállnak a képek mellett és elragad'tatással szemlélik mind- i azt; amit a Szovjetunió Sztálin elvtárs lángeszű vezetése és útmutatása mellett elért. Az egyik tábla előtt három pályamunkás áll: Borányi György, Bartol Ferenc és Baj György, Eórányi viszi a szót: — Ki hitte volna az Oktő- iberi Forradalom előtt, hogy Lenin és Sztálin elvtársak irányításával ilyen nagyot alkothat egy nép. „De jó lenne mindest tudni66 S elragadtatással szemlélik az első képeket, melyeken Lenin és a fiatal Sztálin láthatók, akik már akkor elhintették a 'forradalom ‘tüzét a vérig kizsákmányolt orosz munkások }és parasztok között. Az egyik (képen. Lenin első munkáinak kiadásai láthatók: — De jó lenne fezeket tudni W— sóhajt Baj György, De Bokányi tüstént megvigasztalja: — Járunk szemináriumokra, lassan-lassan megismerkedünk velük. Nincs messze az idő, amikor mi is sokat fogunk tudni belőlük. Bartol egy kicsit előbbre van a szemlélődés közben, mint a többiek. — Nézzétek csak ezt a remek mozdonyt — mutat rá az egyik képre — ilyen kellene nálunk is. Nem kerülne vele különösebb nehézségbe az ötéves tervünk során a 120 km-es sebességet elérni. Es mind munka eredményei Ez a kuznyecovszki kohó — veszi át a szót ismét Bartol Ferenc. — Beleférne az országunk öt nagy kohója, — S végigcsodálják a szovjet ipar hatalmas teljesítményeit, de bőven kijut a csodálatból a szovjet mezőgazdaságnak is. — Látjátok, ez mind Sztálin elvtárs irányítása mellett munkával érték el a szovjet emberek — mondja elismerőleg az egyik. — Bezzeg máskép van ez az imperialista országokban — meséli BatoL Most kaptam az egyik Amerikában élő ismerősömtől egy levelet, melyben azt Írja, hogy már csak hetente három napot dolgoznak az emberek és a szó szoros értelmében nyomorognak. Bezzeg ilyen a Szovjetunióban és nálunk néni fordulhat elő. A béke fegyverei Jut az elismerésből a szovjet haditechnürának is. Sztálin elvtárs útmutatásával nemcsak a belső ellenséget gyűrték le, háneni a fasisztákat is. Külö- lösen tetszik nekik az egyik kép, amelyen egész sereg modem légvédelmi ágyú van. — Ezekkel aztán meg lehet védeni a békét — mondja Borányi. — Ilyen lesz nekünk is és akkor nem kell félni az imperialista háborús uszitóktól és a Tito-bandától. Lassan végére érnek a képek megtekintésének. A három ember az utolsó képnél megáll és szinte egyszerre tör ki belőlük: — Csodálatos volt. — Ilyen boldog és békés országunk lesz nekünk is rövidesen —, ha továbbra is a Szovjetunió vezette utón haladunk — állapítja meg Baj. — De nem felejtjük el azt sem, hogy ezt mind Sztálin elvtárs útmutatása alapján érték el a szovjet dolgozók — vág közbe Bartol —, ezért nekünk is meg kell fogadnunk a tanítását. (szabó) Az egyéni verseny elterjedése következtében újabb 6 százalékkal emelkedett a Vasvázas átlagtermelése „Tanuloka falujáráson és közelebb kerülök a Balogh József a nevem. A nagykanizsai Magasépítési NV-nál normás vágyó k. Azelőtt a téglagyárban munkás voltam. Pártmunkám : falu járónak osztottak be. Több mint egy esztendeje esi nálam ezt. Most az üzemi pártszervezet falujárófelelőse is vagyok. Ez a munka nem könnyű. Egész heti munka u tán akkor megyünk ki a dolgozó parasztság közé, amiko r többi munkatársaink pihenne!'. De mi. kommunisták — Sztálin elvtárs szavaival élve — különösvágásu emberek va gyünk és ami másnak esetleg áldozat, azt mi szívesen végez zük el. így vagyok én a falujárással is. Szívesen megyek minden vasárnap, mert tudom, hogy ennek a munkámn ak is meg lesz az eredménye, mivel segítek lerakni a szocia lizmus alapjait falun. Vasárnap is hint voltam a csoportommal. Egerara- csára mentünk. Ezúttal is Jco moly feladat jutott osztályrészünkül. ötéves tervünket ke llett megismertetnünk dolgozó parasztságunkkal. Mondh atom, mindenütt örömmel fogadtak. Szívesen hallgatták, a. mit a, tervről beszéltünk nekik. Azt is elmondták, miért teszik ezt. Azért, mert ntár a hároméves terv is sokat se gitett rajtuk, látják eredményeit lépten nyomon. Megmo ndták, hogy ezek olyan eredmények, amelyeket nem lehet letagadni. Jól esett hallanom az ilyen beszédet, ami csak segítségemre volt, mert még jobban meg tudtam értetni a, dolgozó parasztokkal, mit jel ént nekik, is az ötéves terv. Nagyon szép feladat erről be szélűi és mégis milyen nehéz. Én azért találom nehéznek, ni ért. a. tervről akár órákig is tudnánk beszélgetni. Szerete m a tervei, mert tudom, hogy ez a terv a miénk, dolgozóké és értünk, dolgozókért van. Ezt a szereteteniet igyekezte m továbbadni az egeraracsai dolgozó parasztoknak. Örülnék, ha ez a szándékom sikerült volna. Mielőtt továbbme nnék, engedjék meg, hogy megmondjam még, miért találom nehéz feladatnak■ az ötéves tervről beszélgetni. Azé rt, mert aránylag csak rövid ideig lehetett egy-egy helyen időzni és nem tudtam mindenhol mindent elmondani, a mit a tervről tudok, ami a tervről bennem él. Egeraracsa, poiilikail ag nem tartozik a legfejlettebb községek közé, hiszen a pártszervezete is elég gyenge. Alig tiz tagot és tag jelöltet számlál. Az EPOSz és a DéF.OSz is csak most k ezdett magához jönni és most léptek rá a, helyes útra, amit az is bizonyít, hogy a termelési szerződés fontosságát a község valamennyi dolgozó parasztja megértette és meg is kötötték már a szerződőseket, méghozzá teljes egészé ben. Ebben persze része volt a számszerűleg gyenge pár tsz er vezet felvilágosító munkájának is. f Az egyéni verseny legszélesebb körben való elterjedése következtében hó- inapról-hónapra nagyobb átlagteljesítményeket mutatnak ki a táblázatok a Vasvázas minden műhelyrészében. / Állandó, egyenletes emelkedés Egy hónap alatt — decemberben — a sztálini műszak be nem számításával az üzerm átlagtermelése 6 százalékkal növekedett. Novemberben hasonló nagyságú emelkedés mutatkozott iaz okt. havi termeléshez viszonyítva. Egyes műhelyek átlaga' még ennél is nagyobb. A gépműhely II. 130-ról 141-re, a gépműhely I. 128-ról 137-re, a villanyszerelőműhely 113- ról 126-ra, a lakatosműhely 125 százalékról 134 százalékra emelkedett november havihoz viszonyított átlagos termelését december hónapban. Hasonló — ha kisebb 4—5—6 százalékos — átlagos termelésemelkedést mutat a Vasvázas többi öt műhelyének grafikonja is. Egyetlen műhelyben, a traktor szerelőben mutatkozik csupán 2 százalékos visszaesés a november havi teljesítményhez képest. Ez a műhely novemberben október havi 113 százalékos átlagát 119 Százalékra fokozta. Ez a rel- jesítmény 'decemberben 117 százalékra esett vissza. Lányaiul talán a traktorműhely dolgozóinak verseny lendüle* te? Nem hisszük. Inkább a munkaellátásban mutatkozott. az elmúlt hónapban hiba. Most azonban helyre lehet hozni a traktorműhelynek ezt a visszaesést. A femelés éíeajárd harcosai Amikor a műhelyek növekvő átlagteljesítményéről beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk a munkásokról sem, a termelés élenjáróiról, akiknek versenye húzza felfelé a piros vonalat műhelyük grafikonján. Soós József elvtárs az eszcergaműhelyben a múlt hónapban 140 százalékot teljesített. Decemberi átlaga a sztálini műszakon elért 561 százalékos teljesítményének kiemelésével 198 százalék. Fridrich Lamp ért 156 százalékról 170-re, Malek József elvtárs 147-ről 170 százalékra, Dévényi József elvtárs 135 százalékról 170 százalékra fokozta decemberben átlagos normateljesítését. A gépkocsijavítóban Ingola Mihály 142- ről 162-re, Helfert Jenő 132- ről, Czapári Gyula 124-ről 142—142 százalékra emelte átlagos normateljesítését. — A hegesztőiméi Hegybíró György elvtárs 145 százalékról 170-re, Fábián Antal 145 százalékról 157 százalékra teljesítette normáját. A gépműhely II.-ben Németh György 135 százalékos novemberi átlagát 187 százalékra fokozta, lakatosműhelyben Csőgör József 138 százalékról 169-re, Deák Andor .Hőről 148-ra, Horváth József í29-ről 146 százalékra emelte átlagát. Szépek ezek az eredmények és a Vasvázas dolgozói tudják, hogy mi most a teendőjük. Folytatni tovább a versenyt, a szocializmus építésének kommunista módszerét. Stsivesen mentem ki v asdrnap Eger uracsára és szívesen megyek ki a következő vasárnap is a másik, aztán a harmadik, negyedik községbe. Ilyenkor mindig tanulok is és ez nekem mindennél több et ér. Tanulok és még közelebb kerülök a tervhez, aminek sikeres meg valósításáért semmi áldozatot nem sajnáló k. Elmunkásnak javasoltak — ^ érdemes akarok lenni a kitüntetésre Kozma Gyula, a pusztaszent- lásziói MAORT gépműhelyének autószerelője; markáns arcú, hosszú évek munkájában meged. ,zett igazi ezermester-tipus, akit — bármikor keresel is fel —, mindig vidámnak, jókedvűnek találsz. Fiatalos, fürgemozgásu, pe_ dig már túl van a negyvenen, ö maga is .azt tartja, hogy a kedvetlenség rossz kísérője a mun- . kának; azután a fiatalságot sem mindig az évek száma jelenti. Ránk mosolyog, az esztergapad mellől és még hozzá teszi: — Azt hiszem ez is az egyik „titka‘‘ jókedvüségemnek. De van még valami, ami ezzel szorosan összefügg. Könnyű kitalálni: a munkához való megváltozott viszonyunk ez. Ma már valóság, hogy magunknak termelünk. Es még hoz. záteheíem: ebben látom én munkám értelmét és nem utolsósorban azt, hogy annak hasznát mi, dolgozók látjuk. Miközben az eszlegán egy csapszegen az utolsó „simitáso; kát’1 végzi, egyszerre széles mosoly terül el az arcán. Úgy látszik, valami az eszébe juthatott, mert az említett munkadarab elkészítése után a műhely végébe vezetett, benijjiftket — Látja elvtárs, itt ezeket a rovátkásra kopott kardánk/eresz* leket? Nos, ebbő! van már itt 80—100 darab. Mind kimustrált, használhatatlan. Legalább is azt hitték itt a műhelyben addig, amig én be nem vezettem egy újítást. Pedig egyszerű a dologi ezt a kis kupakot gumitömlőbe- téttai .láttam sJ » isrx a satuban rányomtam magára a keresztre, így azután ezekkel az újított kardárikereszíekkel futhatnak a kocsik még vagy 5 —6 ezer kilométert. Bizony, ezzel az egyszerű, újításommal is legalább 60—70 ezer forintot takarítottam meg az üzemnek, meg hát magamnak is. Ennél a szónál megint elmosolyodik. Van ám még neki itt más újítása is a sok közül. Valahogy úgy van Kozma szaktárs, hogy még maga sem tudja, mit mutasson meg először. — Ez meg egy butánpalack — mutat rá legutóbbi újításának tárgyára. — Sokat spekuláltam ezen is, azután csak kisütöttem a dolgot. A hiba ennél a palacknál az volt, hogy a gázreduktor szelepeiben lévő rugó hamar kitágult és emiatt sok gáz ment veszendőbe, meg hát egyéb kellemetlenségek is voltak vele. Gon- j doitam én egyet: tekintve, hogy — itt eléggé nagy nyomásról van szó, helyettesíteni lehetne a rugót egyszerű csavarral is. Ennek most két előnye van: először nem kell időnként levenni a sze- leoházat — ez időmegtakarítást jelent másodszor a kezelhetősége is könnyebb s gáz sem pa- zarlódik el. Kozma szaktársnak ez az újítása nem is értékelhető eléggé: maid bizonyára a gyakorlat mutatja meg, hogy ez is néháayese? forintos megtakart iást jelent. Pedig Kozma szaktárs szerint „ez is csak egyszerűen gondolkodás dolga-' — meg azutáni az a törekvés, hogy újat. jobbat, olcsóbbat teremtsen. — Valóságos élvezet ez — egészíti ki meg, majd újra az esztergapad mellett terem. Sok még a munka, van tennivaló elég. Versenyben is van a műhelybeliekkel, ebben sem akar lemaradni. Aztán ott van Vörös elvtárs is, akinek ugyancsak van egynéhány újítása. — Majd megmutatom én, mit lehet itt csinálni egy kis akarással — mondja büszkén. — Csak még egy a hiba: a gyakorlati kivitelezést kicsit nehézkessé teszi az, hogy itt, Szentlászión nincs, olyan szakember mellettem, aki ebben is segítene. No, de sebaj: mostmár jobban megy minden. Amióta a Párt megmutatta as utat 5 nekem is, világosabban látom, mit kell tennem. Mondhatom, nem fog bennem csalódni sem a Párt, sem pedig Rákosi elvtárs. Több szavát azután nem lehet venni, mert most éppen egy finom tengely esztergálásába fogott és ez pedig nagy figyelmet kíván. Megvárjuk, amig végez; akkor azt mondja szerény mosollyal: — Munkámért éppen a napokban javasoltak elmünk ás kitüntetésre. Higyje el elvtárs, nincs az a kincs, aminek jobban tudnék örülni, mint ennek a nagy-nagy megbecsülésnek. De én most is csak azt mondom: méltó leszek rá és további munkámmal fogom megmutatni, hogy érdemes vagyok a legjobbak ötágú csillagának viselésére. És ha ezt Kozma, szaktárs mondja, akkor bizonyosan úgy is lesd... . ÍS—ő.jí
