Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-29 / 25. szám
vasárnap, 1950. Január 29. A szovjet pmrassíság teljesítette kötelezettségét A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának 1949. évi iervteljesltése beszámol a szovjet mezőgazdaság múlt évben elért hatalmas sikereiről. A kolhozok és szovhozok nagv eredményekkel léptek az 1950. évbe. Az elmúlt esztendőben nemcsak a mezőgazdaság minden ága fejlődött, hanem ez az év egyúttal a falvak újjáépítésének, a sztálini természet-átalakító terv végrehajtásának, a parasztcsaládok és a kolhozokban, szovhczokban, gépállomásokon dolgozó munkások jóléte növekedésének éve is voltLobogó életkedv A háboruutáni ötéves terv negyedik esztendejének mezőgazdasági sikereiben visszatükröződik a Bolsevik Párt és a szovjet kormány fáradhatatlan gondoskodása a kolhozrendszer felvirágoztatásáról. Tükröződik benne a kolhozépités húszéves tapasztalatának gazdagsága, a kolhozparasztok, a falusi férfiak és nők bátor, ujitó szellemmel telitett munkája és munkaszeretete. Ha végigjárjuk a Szovjetunió kolhozait, még a háborúsul oí- ta területeken is, mindenütt & virágzó élet hajtásaival találkozunk. Lobogó életkedv, akoto- készség árad a falvak lakosaiból. Mit égiitetsek 10 év leforgatsíí alatt? Csorkaszkij járás kolhozai 1949-ben nemcsak termelési terveiket teljesítették túl, de jelenthették a falvak tíz évre tervezett átépítési munkálatai első szakaszának befejezését is. Tíz év leforgása alatt a járás valamennyi faluját gyökeresen álépitik és a falvak képe az építkezések befejezése után a városokéhoz lesz hasonló. Ilyen építkezési terv véghezvitele csak a mezőgazdaság szocialista fejlődésének eredménye lehet. A cserkaszkiji járásban a gabonatermés átlaga 1947-tőí 1949-ig 30 százalékkal növekedett. A járás 44 kolhozának pénzbevé tele 1949-ben több mint 39 millió rubelt tett ki és a kolhozok gazdasági erejének növekedésével gyarapodott a kolhoztagck jóléte, a falvak kultúrája is. A cserkaszkiji .járás eredményeiben visszatükröződik az egész szovjet mezőgazdaság, valameny- nyi szovjet falu fejlődésének menete. A Szovjetunió mezőgazdaságának dolgozói 1949-ben nemcsak az állammal szemben teljesítették ’ kötelezettségeiket, nemcsak fal- j vaik fejlesztéséről gondoskodtak,! de biztosították az 1950. év még* jobb eredményeinek előfeltételeit is. Előkészületek as erdősítésbe» A sztyeppes és erdősztyeppés területeken megkezdték az előké- sz-ületeket a tavaszi erdősítési munkálatokhoz, hogy hatalmas ütemben folytassák a sztálini ter- mészetátalakitó terv végrehajtását. A gép- és traktorállomások dolgozóinak ezrei, miután 1949. évi tervüket ők is határidő előtt teljesítették, versenyeznek a gépjavítás! kampány sikeres lefolytatásáért, hogy időben kezdhessék meg a tavaszi munkálatokat. A kolhozokban és szovhozok- ban vetőmaggal tele magtárak, jól előkészített, trágyázott földet várják az uj év mezőgazdasági munkálatainak megindulását. A Szovjetunió mezőgazdaságának dolgozói hűen teljesitik a Bolsevik Párt Központi Bizottságának három évvel ezelőtt kiadott, történelmi jelentőségű határozatát, amely a háboruutáni korszak, ban a mezőgazdaság eddig még nem tapasztalt fejlesztését irta elő. Az elmúlt év eredményei en. nek jegyében szöktek magasra, a szovjet mezőgazdaság ennek következtében mutathat fel olyan eredményeket, aemlyekre a világ egyetlen más országa sem képes. . Hepülőklubohha tömörül a vidék repülnivágyó fiatalsága A vidék munkásif.iűsága és dolgozó paraszti i atalságg szempontjából döntő jelentőségű esemény történt a népi repülés területén. Az Országos Magyar Repülő Egyesület kétnapos szervezési konferenciája részle tefíen lefektette nz 1950-es év repülési tervezetét, és ezzel új korszak nyílt meg a népi repülésünk történetében. Magyarországon, Nagybu danesten és a vidék ipari és mezőgazdasági gócpontjain repülő klubok alakulnak, melyeknek keretében a modele- zők. a vitorlázó és motoros repülés ügye. valamint az ej- tőernyéugró sport művelői és repülés ügye iránt érdek lődők tömörülnek. A klubok szorosan az üzemekhez kapcsolódnak és az OMRE látja el őket -i szükséges repüjegé Pékkel és felszereléssel. Repülőklubjaink szervezésénél éppen úgy. mint életünk más területein hatalmas példa áll előttünk. A világ legjobb sportrepülői, a szovjet sportrepülők, repülő klubok ezrein át szerezték meg hatalmas elméleti és gyakorlati tudásukat. A repülők] ub okban százezerszámra dolgoztak és dolgoznak a szovjet ifjak és lányok. A Nagy Honvédő Háborúban a repülőklubok adták a hatalmas Szovjet Légierőnek a legkiválóbb, harcos, kemény, nagyszerű repülőket, akik diadalmasan zúzták szét, a dicsőséges Vörös Hadsereget támogatva, a fasiszta fene- vadat. Nálunk igen nagy érdeklődéssel fordul fiatalságunk — f:úk és lányok egyaránt — a repülés felé. Repülőklubjaink feladata hogy ezeknek a fiataloknak megadja a repülés elméleti és gyakorlati oktató sát, de egyben megismertesse a marxista-leninista elmélettel, melynek elsajátítása nélkül. az élet egyetlen területén sem végezhetünk jó munkát. Repülőklubjaink egész éven át versenyben dolgoznak egymással és ez az egészséges versenyszellem lendületesebbé és jobbá teszi a munkát. Azok a fiatalok, akik mind elméleti, mind gyakorlati vonalon kiváló munkát végeznek, nyári repül őtáborha mennek szabadidejük alatt, ahol néev héten át kizárólag a repülés kérdésesei foglakoznak. Természetesen csak azok mennek ezekbe a táborokba. akik részint a repülés vonalán fejtenek ki jó munkát másrészt a munkához való viszonyuk a termelésbő' kivett részük is azt mutatja, hogy valóban rátermett, osztásukhoz hű dolgozók. Repülőklubjainkban katonás, fegyelmezett munkára, harcra kész szocialista repü löket nevelünk, akik jól tudják hogy a nagy szovjet példa alapján, Pártunk irányításával, szocialista jó munkával fejleszthetjük még nagyobbá népi repülésünket. cÁÍAaittii (jlizih- a S-zú-íLftümtó-íum. A Szovjetunió kolhozaiban és szovhozarban soha nem látott magas színvonalra emelkedett az állattenyésztés. Képünkön a Budjomijról elnevezett kolhoz egy borjucsordáját latjuk. A kolhoz már teljesen helyreállította állattenyésztő farmját, melyet a német rablók tönkretettek. A kolhoznak 6Ó0 tehene, 200 tisztafajtáju fehér sertése, ménese és hatalmas tyukfarmja van. rejeio szarvasmarha-rajta a legjobb a világon. A pici borjukat csak a szovjet mezőgazdaságban elképzelhető gondossággal nevelik. A borjak szám ára külön tábort építettek, ahol külön kis épületekben „laknak“ és születésüktől életük negyedik hónapjáig gondos bánásmódban részesülnek, íme a gondos nevelés eredm énye! Ilyen állatok lesznek az előző képen látott kis borjukból. Képünkön a „Szalat‘‘-nevü sfemen- táli bikái látjuk, súlya 930 kilóg ram. Egy tehén eladó Öreg bácsik hajtják jószágaikat a vásár felé. Az ut pora felhőt von a lassan ballagó jószágok mögé. Csak a lábak ütemes dobogása hallatszik a. poros utón, untató egyhangúsággal. Meg-megszólalnak egymáshoz, mintha, nehezükre esnék a beszéd. Pedig csak igy szokták, inkább hallgatnak egykedvűen. Néha azért, ha nehezen is. de esik a beszéd. — Na, sógor koma, hát lesz-e vásár? Ugye szomszéd, iszunk is rá egyet, ha elkel a jószág. Lassan ballagnak. A nap is felfelé ivei fényes büszkeséggel az égen. forr óságot árasztva szét a vásárosok között. A kupecek nagyhangú vércse-vijjogással rajoznak a megszorult vásárosok körül. Meg-megszemlélnek egy tehenet. Még meg is simogatják fitymáló lebecsüléssel, mintha semmit sem érne. — Na szomszéd, mi az ára, f ogy ez a kuli? Ás öreg Féder bácsi gondolkodik, majd kivágja: — 15 darab százas. Olcsóbbért nem adom. Jó tehén ez, ennyit megér. — És körűimé- níjcsen veri pipájából 2 hu- műt — Micsoda, mit akar egy ilyen gresztóval? Nem éri meg ezt az árai. Látja amott azt a tehenet? Jobb és kevesebbért adták volna és mégsem kellett . Nézzen körül, láthatja, hogy ez éppen nem éri meg az árát. Na, adja a tenyerét, 11 százas és kész, viszem a tehenet. — Aztán nagyot csap Péter bácsinak a kezébe. — Eh, nem lehet Rozsomák ur, kevés az ára, többet ér. — A sógor fejbólintva hozzáteszi: — Pedig kellene az a kis pénz. — Na .lássák, vijjog a kupéé, itt a pénz, adja a kötelet, mert már megyek is tovább. No. adja, vagy nem adja,, Isten áldja! — és úgy tesz, mintha elmenne. Pedig gondolatában sincs, csak a megszorult Péter bácsy szedi rá. hogy megkapja tehenét olcsó áron. ik Péter faáesi fényes csizmában büszkén Léveget a szövetkezeti iroda felé. Hatalmas tábla hirdeti: „Szarvas- marhafelvásárló NVA Péter bácsi billent egyet kalapján, oszt magabiztos lépéssel benyit. — Szabadság! — Szabadság — hang zik a válasz. Na, foglaljon helyet, mi újság? — Hát eljöttem bejelenteni, hogy van egy tehenem eladó. És azt akarom még megkérdezni, kilóban veszik, vagy úgy általábanf — Persze, hogy kilóban. Nem károsodik sem maga, sem az állam. Na jöjjön, megnézzük a tehenet, lemérjük, aztán máris vezetheti a szövetkezetbe. Hit»'* felé ballag Péter bácsi a pénzzé'1 a kezében. Otthon nagy büszkeséggel számolja az asztalon felesége előtt. Aztán beteszi a, sublót fióknak a sarkába. — No asszony — mondja örömmel holnap bemegyünk a városba, aztán veszünk neked is egy pár csizmái, meg a gyerekeknek is veszünk könyvet, hadd tanuljanak, legyen öröm. A pislákoló lámpa fényénél beszélgetnek. Elgondolkodva a jelenen, múlton. — Most jobb nekünk, Péter, — mondja az asszony. — Látod, mikor a. vásárra hajtottad a tehenet, olcsó áron, adtad a kupacoknak és nem került semmi más, mint a, gond: lesz-e télen ruha, lábbeli. A kis falura ráborul az éj. Lassan, fáradtan kihunynak a pislákoló fények. Csak a csiPavok v'J-űg liánok mini annyi szem a falu felelt. Péter bácsié k is elpihennék, még gon dein ah a holnapi napra félálmukban: lesz csizma az asszonynak, könyv a gyerekeknek. És a megelégedett emberek nyugodt súgóival alusznak el. (Daráik.)
