Zala, 1950. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-29 / 25. szám

* vísSrnap, rssfl. Januar 79. »ÉPÍTSÜK a pártot* A nagykanizsai Magasépítési NV üzemi pártszervezetetének egyhónapos munkája '/• mi apánkkal: Rákom elvtárssal beszéltem“ Gazdag tapasztalatokkal tért hasa a tanácskozásról Szitasi elvtársiad is, a „Vörös Csilla g^-ba Zalabérre A nagykanizsai Magasépi- tési Nemzeti Vállalat újjá­szervezett pártszervezetének az ötéves terv megindulása óta közel egy hónap lefor­gása alatt végzett munkájá­ról kívánok beszámolni. En­nek a beszámolónak különös jelentőséget ad Pártunk Köz­ponti Vezetőségének a napok­ban megjelent határozata a szocialista munkaverseny eredményeinek megszilárdítá­sáról és továbbfejlesztéséről­Ez a határozat országos vi* viszonylatban megállapítja, hogy a szocialista munkaver­seny; Pártunk vezetésével az elmúlt év utolsó felében tö­megmozgalommá szélesedett. Megállapítja a határozat, hogy a pártszevezetünk nagy része szakított az általános, sokszor üres agitáció módsze­rével és egész munkájának középpontjába a termelés fel­adatait, az egyéni verseny kifejlesztését, a szocialista munkaverseny megszervezé­sét álíitotta. A határozat az eredmények mellett a hibákra is rámutat. Rámutat például .arra, hogy az építőiparban az egyéni versenyzők arányszáma mesz- sze elmaradt az országos át­lagtól, nem szűnt meg még a munkaverseny kampáfiysze- rüsége. Ha ezeket a mondato­kat olvassuk, meg kell állapí­tanunk, hogy a mi vállalaíunkra a legmesszebb­menőkig ráíllenek, Ráillenek azért, mert a volt vállalatvezető demokrácia és népellenes magatartása, ugyanakkor a pártszervezet hiányos felvilágositó munkája következtében ennek a több mint 1000 munkást foglalkoz­tató üzemnek az_ év elején csupán 3—4 nyilvántartott 'egyéni versenyzője volt, an­nak ellenére, hogy a sztálini műszakban dolgozóink leg­nagyobb része komoly ered­ményeket ért el a verseny kapcsán. Kampányszerű, idő­höz kötött volt tehát a ver­seny vállalatunknál. Egy hónap rövid idő, de nagyjelentőségű lehet egy vállalatnál és nagyjelentő­ségű lehet a vállalat, az üzem további fejődése alapjainak lerakásában- Ez a hónap a mi vállalatunk történetében fordulópontot jelentett. A régi vállalavezető eltávolítása után a pártszevezet valóban arccal a termelés felé fordult. S ennek a termelés felé fordulásnak az volt az eredménye, hogy megláttuk a legszűkebb keresztmetsze­tet eddig végzett munkánk­ban; a hiányos, részleges nép­nevelő és politikai felvilágo­sitó munkát. E hiányosság jött ki a háromszögüléseken, a kibővített műszaki értekez­letünkön, a kibővített vezető­ségi értekezletünkön, párt- napjainkon, taggyűlésünkön és szakszervezeti napunkon. Megláttuk azt, hogy amit pártszervezetünk a verseny j elentőségének tudatosítása, a Sztahánov-mozgalom meg­ismertetése, megkedvel tevése, elterjesztése terén tett, ha tett is, nagyon hiányos és ke­vés volt. Párttagjaink, az élenjáró kommunisták felhív­ták figyelmünket a vidéki építkezések ideológiai elma­radottságára. Kérték, hegy a pártszervezet , vezetősége ta­lálja meg a lehetőséget, arra, hogy minden héten nekik is tartsanak politikai előadást. Első feladatunk volt tehát egy életképes üzemi népnevelő gárda megszervezése. Párttagjaink közül 46 elvtársi ból álló gárdát szerveztünk. Politikailag, ideológiailag leg­képzettebb elvtársaink ezek, akik rendszeres és beható munkával, világosítják fel' a dolgozóinkat arról, hogy öt­éves tervünk előttünk álló feladatait csak a munkaver­seny kiszélesítésével, a ter­melékenység emelésével, az önköltség állandó csökkenté­sével érhetjük el. Intézked­tünk arról, hogy lovászi és bázakerettyei építkezésnél dolgozó elvtársakat, a MAORT üzemi pártszervezetei vegyék ét, s képzésükkel ők foglal­kozzanak, tekintettel arra, hogy ezeknél az építkezések­nél üzemi alapszerv létesí­tésen nem lehetséges. A politikai felvilágositó ínunka fokozására irányuló munkánknak máris mutatko­zik eredménye. A hónap ele­jétől üzemünkben az egyéni versenyzők száma 100-ra szö­kött. Komoly 2—300 százalé­kos teljesítményekről érkez­nek jelentések .valamennyi építkezésünktől. A másik legfontosabb teen­dőnket az+ egyéni felelősség fokozása terén hajtottuk vég­re- Ezen a téren a közelmúlt­ban" siralmas állapotok ural­kodtak vállalatunk minden építkezésénél. Nagyarányú pazarlás, lógás folyt. A ke- rettyei egyik építkezésnél olyan falat emeltek, amely összedőlt. Az ilyen esetek ki­küszöbölésére kitérj esztettük az ellenőrzést, amelybe be­vontuk a műszaki osztály minden tagját, az összes cso­port- és munkavezetőket egyénileg tettük felelőssé és velük minden héten átbe­széltük a feladatokat. Az el­múlt hónapban pártszerveze­tünk a minisztertanács hatá­rozatának értelmében felfi­gyelt szakmunkás átképzé­seink munkájára. 80 ifjú­munkásunkat beállítottuk a megfelelő szakmunkába és elméleti oktatásukat a leg­kiválóbb szakemberekkel biz­tosítottuk. Eredményeinkhez tartozik még a terv részle­tekre történő felbontása is- A nagykanizsai Magasépí­tési NV üzemi pártszervezete nagy vonalakban ezeket az eredményeket érte el az el­múlt hónapban. De ezek az eredmények még közel sem küszöbölték ki azokat a hibá­kat. amelyekben valósággal tobzódott ez a vállalat. Még mindig találkozunk, csak pél­dának hozom fel, olyan üzemrészekkel, mind az asz- Jalosműhely, ahol ' terv nélkül rossz munkamegszervezéssel dolgoznak mimkÁ-gpiny az A termelőszövetkezeti cso­portok és gépállomások kül­döttei kétnapos országos ér­tekezletre ültek össze az or­szág minden részéből Buda­pesten- Zala megyéből Fekécs Imre elvtárs, az MDP megye- bizottsága szövetkezeti osztá­lyának előadója vezetésével tizenegy tagú küldöttség utazott erre a tanácskozásra, hogy megbeszéljék, megvitas­sák a mozgalom problémáit és kijelöljék a további fel­adatokat. ■ i Pénteken délután érkezett haza Zalabérbe Szilasi Já- nosné elvtársnő a „Vörös csillag’" termelőcsoport üzemi pártszervezetének titkára. El­ső útja a csoportértekezletre vitt. Péntek délután lévén, együtt a tagság. Németh Jó­zsef, meg Acél János elv­társak kitörő lelkesedéssel fo­gadják. Ezer és ezer kérdés­sel ostromolja Sarok János meg Kovács Ferene is. „Érdeklődött tifelőletek66 — Hát igy egyszerre sza­vakban elmondani ezt a fe­lejthetetlen érzést nem lehet, amikor a mi apánk: Rákosi elvtárs, tudjátok ezen a ta­nácskozáson, ahol mi, a falu átalakítói ültünk össze, meg­kérdezte tőlem, hogy mit, ho­gyan termelünk és érdeklő­dött tifelőletek. Életem leg­boldogabb percei voltak ezek. Egy pillanatra megáll és visszagondol Szilasiné a volt zselilérasszony, amikor örö­mében, boldogságában észre­vétlenül egy kövér könny­csepp pottyant rá kérges tenyerére. Percekig beszél Rákosi elvtársról. — A Párt és ö továbbra is segít, mel­lettünk van, elvtársak! — Elmondtam ott az ország több TSzCs asszonyainak, hogy mi bizony 100 holdon gazdálkodunk és csupán 21 pár szorgos kéz dolgozik a „Vörös csillagában. Ke ve­selelték. Tárjuk ki a kaput Németh József elvtárs csak bólint a fejével. Egyetért a párttitkárral. — Arra kell törekednünk, hogy kitárjuk a kapunkat és jó példamutató munkánk nyomán a zalabéri kis- és középparasztok megszeresse­nek bennünket és közeledje­nek felénk. Előkerül a Szabad Né(P pénteki száma is. Az első ta­nácskozás határozatának má­sodik részében ezt olvassa a párttitkár: ,,Vállaljuk, hogy termelőszö vetkezet i csoport­jainkban már ebben az évben átlagosan legalább 20 száza­lékkal nagyobb tenjielcscred- ményf érünk cl, mint a kö­rülöttünk egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok.” — Én erre tettem ígéretet Rákosi elvtársnak — mondja határozott szavakkal Szilasi­né elvtársnő. ,,Vállaljuk66 — Mi is vállaljuk és !meg is cselekesszük. Ez rá az egyhangú válasz mindany- nyiuk részéről. És ha ők meg­ígérik, úgy is lesz. Egy vastag- jegyzetfüzetet vesz elő most az elvtársnő. — Bőséges tapasztalatokkal gazdagodva tértem haza, so­kat tanultunk a szovjet me­zőgazdaságtól, egymástól és amit itthon hasznosítani tu­dunk. itt vannak szépen sor­jában feljegyezve ebben a kockás füzetben, ni! Ezeket nemcsak itt mondom ám el, hanem a tervszerű nagyüzemi gazdálkodás szószólója, le­szek a környező községekben is. Felvilágosítom a többi kis- és középparasztokat is a Szovjetunió, a világ legfej­lettebb szocialista mezőgaz­daságáról, a tervgazdálko­dásról. (J. I.) A gyilkosság* hizonyátj»: Az ellenséget megvertük, de még nem semmisítettük meg! A megye üzemi' dolgozói, ter­melőszövetkezeti csoportjai, egyé­nileg gazdálkodó kis- és középpa. rasztok' az MDP Központi Veze­tőségéhez1 és a Minisztertanács elnökségéhez irotí leveleikben és távirataikban követelik a tioista- "zsoldban álló lengyelkápolna! gyilkos 'kulákok legsúlyosabb megbüntetését. A Zaaegerszeg melletti Neke- resd-major „Haladás1' termelő- csoportba tömörült öntudatos dol­gozó parasztjai, meg a földműves szövetkezet tagsága a Párt Köz­ponti Vezetőségéhez a következő táviratot küldték: ,,Mi a nekeresdi „Haladás“ termelőcsoport és ä íöldmives- szöveíkezet tagjai a legmélysé­gesebb felháborodással elítéljük a lengyelkápolnai kulákok, az amerikai zsoldban álló titoista bérencek emberfeletti kegyet­lenséggel elkövetett gyilkos tet­tét egyik, a szocializmust épí­tő harcos dolgozó paraszttár­sunkon. A legkeményebb megbünte­tésüket követeljük. Meg keli mutatnunk a külföldi háborús öujtogatók felé, hogy népi de­mokráciánk minden külső és belső ellenséggel kíméletlenül elbánik. Mi még szorosabbra fűzzük Sorainkat. Folytatjuk az osztályharcot, úgy mint Kiss Imre tette. Utat mutat nekünk a Párt. Tanulunk és még in­kább megfogjuk a munkát, mint eddig. Ez a mi válaszunk az orvgyilkos ellenségnek.’“ A MAORT lovászi üzemének dolgozói a következőképpen ír­nak: „Hűséges szövetségesünk, dolgozó parasztságunk egy ak­tiv és harcos tagját Kiss Imre elvtársat az idegen háborús uszítok zsoldjában álló kulákok meggyilkolták. Most döbben­tünk rá, hogy valóban mennyi­re össze kell fognunk munká­soknak és dolgozó parasztok­nak a mi közös ellenségeinkkel szemben. A kngyeikápoinai gyilkosság bizonyítja: megver­tük az ellenséget, de még nem semmisítettük meg! Követeljük, hogy a demokrá- cai vasökle a legelretíentőbb Ítélettel sújtsa, az aljas gyil­kosokat!“ Felszámolják a kapun belüli munkanélküliséget a kanizsai vajgyárban A nagykanizsai vasgyár­ban szakszervezeti nap kere­tében osztották ki a tervtul- teljesitési jutalmat. Szend- rődi István elvtárs, ÜB-elnök ismertette a vajgyár dolgo­zóinak az ötéves tervben reájuk háruló feladatokat. — Felbontottuk a terveket is — mondotta — s ezen ke­resztül minden egyes dolgo­zónk tudja már, hogy mit is feli termelnie az ötéves terv )lső negyedében. Majd beje­lentette, hogy rövidesen meg­indul a vajgyárban a szak­mai továbbképzés is. Sziics Ferenc vállalatve­zető felvetette a vajgyár ka- punbelü 1 i _ m unkanélkiil i ségé- nek kérdését is. ígéretet tett, hogy ezen a téren komoly változások történnek. A szakszervezeti nap végén jó munkájuk eredményeként Párta Györgynek 250 form­tet, Kővári Józsefnének és Petresics Istvánnak 200—200 forintot nyújtott át a válla­lat vezetősége. egyes munkadarabok utalvá­nyozásai ideje nincs meg adva. Vagy a lakatosműhely ahol szerszámhiány, rossz megszervezés miatt késnek a határidős munkák. Dolgc zóink politikai öntudata k sok kívánnivalót hagy hátra Nagy, sok feladat vár ránk az üzemi pártszervezetre, de nem rettenünk vissza a fel­adatoktól. Nem rettenünk vissza, mert előttünk van a nagy Bolsevik Párt példája, mely harcolva, véres veríté­ket hullatva, együk kezében máskát, a másikban, építőszar- >zámot tartva, vezette a szov­jet dolgozókat a szocializ­musba és előttünk van pro gramnak Pártunk Központi Vezetőségének határozata. Mi ígérjük mindnyájunk vezérlő csillagának, Pártunknak, a mi forrón szeretett Rákosi elv társunknak, hagy a nagy­kanizsai Magasépítési NV-ből a tavaszra mintaüzemet épí­tünk. N-émedi Ferenc, a nagykanizsai 'Magasépítést NV üzemi pártszervezeté­nek titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents