Zala, 1949. október (54. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-02 / 229. szám

TervkSIcsönjegyzéssel védd a békét, hazánk függetlenségét! KISS GAZDA MEGÉRTI __ ME GMAGYARÁZTÁK A NÉPNEVELŐK Az udvar porába mély nyomot vág a szekér. —’Hő — rántja visz. sza a lovak száját Kiss László, amikor a fóréhoz ér. Nyújtózik hosszú volt a görnyedt ülés s kukoricafö'ldröl hazáiig, ide a Va- rasdi-utcába. —. Te asszony, gye­re már, nyakunkon a sötét — kiált a házba Kiss gazda és feleletet se várva hányja le a kocsiról a vi- gyorgó, acélosan kemény kukori- cacsövekat. — Be a többihez a gó- réba, az alvégd kukoricaföld lefo­gyott —1 mondja az asszony ér­deklődésére. És ekkor nyílott a kiskapu, SZÉPEN FIZETETT A KUKORICA- Jó estét — köszön Gáspár Ödön elvtársi és a vele jő vő két al­hadnagybaj társ sapkájához emeli kezét, —• Adjon — mondja Kiss gazda és várja, mit szólnak az ide­genek. —. No, látom szépen fize­tett a kukorica, milyen fajta? — lép a kukoricahalomhoz a három elvtárs és forgatják kezükben a jószagu csövet, amely, mintha csak arra várna, hogy beleharapjanak. — Hát nem panaszkodom, hoz­tam be arról a földről 5 hosszú szekérrel, de kell is, hallja, ho­gyan mocorognák a disznók ott há­tul — mosolyog elégülten a gaz­da. — De hát mi járatban vannak? — komolyodik el és egy kis gya­nakvással vegyes kíváncsisággal néz le a szekérről. —* Mi azért jöttünk, hogy megkérdezzük, hal­lott-e a kormány felhívásáról, a Tervkölcsön-jegyzésről — szól Gáspár élvtárs, s az egyik társa hozzáteszi: — Az ötéves terv alap­jához a kormány kölcsönkötvényt bocsátott ki, A NÉPFRONTRA SZAVAZOTT! Kiss gazda arcán valami furcsa vonaglás fut át. — De miért jöt­tek énhozzám, hiszen én csak egy­szer 'fektettem pénzemet ilyen,köt­vénybe, hadikölcsönkötvény volt a fene egye m'eg, úgy elvitte pén­zemet, mint a pinty, semmit sem kap tam ért®. Még az is utána ment, amim volt. Én mégegyszar nem csi­nálok ilyen ostobaságot ■— ered el a szó a gazda száján, és megereszt egy kacskaringós káromkodást is, a hadikölcsönről. A három elvtárs arcán mosoly szalad áll a szavakra és fordítanak a szón. —• Olvas maiga ujságof, Kiss gazda, emlékszik-e még, mire szavazott a választáskor? — kér­dik, s1 a válasz nem marad el. •— Megveszem én minden vasárnap az újságot, a választáskor meg azért szavaztam, mert azt ígérték, hogy jobb lesz Vnínden dolgozó pa­rasztnak — mondja, s közben, ér­deklődve nézi a három ember ar­cát. — Az ötéves tervre szavazott tehát —. vágja rá az egyik alhad­nagy. —í Arra hát, az ötéves! terv re, abban van az, hogy minden falu villanyt kap, meg utak épül­nek még a mezőkre is — feleli a gazda. OLCSÓ-E A TERMÉNY? — Nahát, ennek a megkezdésé­hez kell a pénz. Persze csak köl­csön. Maga a békére szavazott akkor, amikor az ötéves tervre ad­ta szavazatát és nem háborúra. Látja ez a különbség a két köt­vény között, meg az, hogy azt a Horthyék adták ki, ezt meg a mi államunk. Amit pedig a népi de­mokrácia fesz, azon még nem vesz­tett rajta senki, csak az ellenség Azok, akik más verítékéből éltek, — Gáspár élvtárs viszi a szót) és tüzelő hangon magyaráz, — Az igaz, hogy jobb most a dolgozó parasztoknak is mint volt, de le­hetne jobb is •— szuija a szót Kiss gazda — olcsó á termény, aztán milyen sokat kell dolgozni érte, majd kilógott ma is a nyelvem, mire leszedtük ezt a kukoricát GÁSPÁR ELVTÁRS MEGMAGYARÁZZA Gáspár elvtárs nagy lélékzetet vesz. — Tudja Kiss gazda milyen drága Magyarországon a gabona, meg az egyéb termény? Tudja, hogy máshol a világban, ahol gé­pekkel dolgoznak fele annyiért le­het vásárolni? De a magyar mun­kásosztály áldozatot hoz azért, hogy a dolgozó parasztság fel emelkedhessek, sok-sok milliót fi­zet azért, hogy áron felül vegye meg a magyar parasztság drágán, termelt gabonáját. — De miérj; van ez? — szól közbe a figyelő gazda és- az alhadnagy válaszol. — Mert a dolgozó parasztság., mert maga is Kiss gazda aprókra taá°k földjén pazarolja cl verejtékét, ke­veset termel és nem használ gépe­ket. Már most is sok munkát; elvé­gez a gépállomás a paraszt he­lyett, de az ötéves fervben nem kell már látástól, vakolásig robo­tolni a földön,, mert majd a gép dolgozik. — Nem kell annyit dol­gozni, mégis több lesz a termény, több lesz a pénz —* teszi még hoz­zá Gáspár elvtárs. BUSÁSAN MEGTÉRÜL.. Kiss gazda egy pillanatig gon­dolkodik, Azon rágódik, amit Gás­pár élvtárs mondott az ötéves tervről, —< Háti most mi a kíván­ságuk — kérdi —, mennyit lenne jó nekem jegyezni. —• Maga fűd ja, mennyit; ér magának a szép jövő, az ötéves terv, a népi demokrácia —• felelik a, népnevelők, Kiss gßz- da kezébe veszi a pap irt és a Iáka- nyárit ja a nevét, — Adok én is, a munkások biztos mind adtak? — Adtak, kölcsönbe, amelyet busá­san kapnak vissza, mint maga is — felelik a népnevelők. Köszön­nék, a kiskapu becsukódik utánuk és, Kiss gazda sokáig szemmel ki. séri őket. A kisiparos minden reménysége: asz óié véts feru '049. okt. 1. oldal »Feszt Alfréd kályhásm?s- ter« — közli egy szerény Láb- tá az Ady Fndfe-ut 19. szám alatt. Amikor belépek az ud Marra, Feszt mester homokot, téglát, cserepet rak Stellek Károllyal egyletemben kismé­retű kocsira. — Kályha kell ékek — szól a kölcsönös bemutatkozás után. —- A bölcsődéhez igyek­szünk. Hálja a meginduló épít­kezésnek, négy kályharakást kaptam. Szívesen beszél a szakmája szépségéről. Érdekesség ked­véért azt is elmondja, hogy N agy kanizsa 4000 cserép­kályhájához négyen vannak, de a kályhák ritkán betegek. S újak készítésére csak azóta kerül sor, mióta tervgazdálkodás van és a nagyarányú építkezések megkezdődtek. — A kisiparosok minden reménysége az ötéves terv — magyarázza. — Mielőtt arról beszélnék, hogy miért a a fáj Ok az öíéves terv és a szocializmus pártján, hallgas­son meg, szeretnék egy-két szót szólni az életemről. — Nem mindig az Ady ut 19. szám alatt laktam. Az apám bányamunkás volt Er­délyben. Hatan voltunk test­vérek .A sorsunk nem voll éppen rózsás. Az apám úgy határozott, tanuljak kályhás- mesterséget. Az embereknek szükségük van melegre és jgy kályhára is. Az életem során arra a megállapításra juiol lám, hogy sok volt & szegényemkor és kevés a cserépkályha. Hosszú ideig voltam munka nélkül. — De most szaporodnak a kályhák — szót közbe Síellek Károly, Feszt segédmunkása —< Igen — erősíti Feszt. — Most nem panaszkodom. Lát­ja, én 100 forint Tervkölcsön! jegyeztem. Nem sok, de tőlem nem is kevés. Hosszú .időn át munka nélkül voltam. Mint •kisiparos, azért érzek együtt az ötéves tervvel és azért borok meg minden áldozatot a szocializmus építéséért, mert a kapitalizmussal szembenne- künk is csak a aaoclallamtia jslenth«) bókát ás biztonságot. Azelőtt Legfeljebb egy-két kis­iparosnak sikerült" gondtalan élethez, gazdagodáshoz jutni a többit elnyelték, megették a nagy halak. Sok esetben nyo morultabbak, elesettebbek net­tünk kicsi műhelyünkkel, mint az üzemi munkás. — Az ötéves terv niegsz(in­tet i a munkanélküliséget, el­viszi a kisiparosok feje felől is a gondot. Semmi sem vÜ Jászt el a munkástól, dolgoz c kisiparos létemre — mondjí Feszt, a kályhásmester. — P két kezem munkájából élek ellensége \ agyők a tőkésnél és együtt, egy sorban dolgozon a munkásokkal. Csakis az c boldogulásuk hozhat neken és családomnak szebb, bői dogabb jövőt. Elbúcsúzik, aztán igy szói — Gyerünk, Stellek bácsi Vár a munka. Mai f Ak ötéves terv több kultúrát visz a falura kell minden dolgozónak az öt­éves terv sikerét előmozdítania áldozatválLátással. így mélyít­jük el még jobban szemöikc-s kapcsolatunkat a dolgozó - nép államával. Ezért tartottuk kö­telességünknek mi, a Szabad- művelődési Hivatal dolgozói, hogy már 29-én 8 óra 5 perc­kor valamié. íny len ha,i fizeté­sűik 125 százalékát ajánlottuk fel Tervköltsönro. Vállaljuk, hogy további bel világos, tó mun­kával is előbbre visszük a Terv- kölcsön siker ét. Had, agy László vra.-i ezabadraüvelődés felügyelő Ezt a rovatot használom lel arra, hegy értesítsem megyénk 108 községét: befejeződött a »Könyvet a la!uniak«-mozga- lom. Rövidesen. 4500 uj, a szo­cialista társadalimat építő, rea­lista irodalmi, korszerű gazda­sági és politikai könyv jut el a falu dolgozóihoz. Ezt a hra - talmas eredményt a hároméves tervnek köszönhetjük, tehát Pártunknak, Rákosi élvtárs­nak. Az ötéves tervben villany, k ülturházak' és a kultúra máé áldásaiban -fl nasze. élik a ísaííiu. Ahogy mi a «Könyvet a tabu­nak« mozgalom, sikerét apró ál­dozatokkal biztos it attuk, © csak csepp a tengerben - i*gy | Köszönöm a Pártnak és Rákosi elv társ nak, hogy módot adtak a Tervkölcsön jegyzésére Örömmel és lelkesedéssel üdvözlöm az Ötéves Tcrvköl- csönt, amint örömmel üdvöz­löm magát a tervet is. Munkám mellet végre igy is segítségére lehetek szocializmust építő ha­zámnak és dolgozó népemnek. Én 12 gyermek apja vagyok, ha valakinek, hát nekem fon­tos, hogy virágzó, boldog or­szágot építsünk. Munkáistár- saimmial együtt boldog vagyok, ha kifejezhetem áldozatkészsé­gemet, amialyrek eredménye­ként erős iparunk, fejlett me­zőgazdaságunk lesz és é'ptszin- ronahmk emelkedni fog. Én már idős vagyok ahhoz, hogy a munka verseny ben megelőz­zem a fiatalokat, de a Terv- kölcsön jegyzésében iparkodok ]éldát mutatni. 640 forintot keresek havonta, igy csak 1600 forintot jegyeztem. Ezzel is megmutató;n, hogy a Rajk-féio bitangokkal szemben még erő­teljesebben. összefogjuk erőn­ket, tehetségünket és nem en­gedjük ,hogy gazemberek rom- üadöntsék veiejtékes munkánk és küzdelmeink eredményét. Köszönöm a Pártnak és Rákosi A családért, a békéért... Ii y e n k o r dél felé S z ommer Józsefbe gyakran kitekinthet a konyhaiak iákon. A két gye le­ket várja haza az iskolából. Pent a szobában a másféléves Bándika hangja hallatszik a bölcsőből, amint fiatal élete jussát követeli. Szommerné be­szalad, de a tűzhetvén sistergő hagyma vissza: arancsol ja a konyhába. Van dolga Szom- mo mének. — Jaj, csak'rá ne égjen. Hatan eszünk ebből — mond­ja és megkeveri a gulyást. Ili hon vannak má r a g \ e - tokiak ,tnind a nagyién, s meg­jött Szommer József is, aki vasesztergályosból lett az Ál­lami Biztosító vezetője. Mi­ről is beszélgetnének, mint a Tervkölcsönről, —- Egy havi fizetésemért Írattam — mondja az apa — a jövőnkéit meg a gyerekekért. — Én külön írattam százat — vallja be az asszony —, majd élapórolom a konyha­pénzből. Tudja, annyi kese­rűség ért már bennünket. Az ilyen munkáscsialádokat annyit dobálta a sors. Két világhábo­rút éltünk keresztül, sokszor arra gondoltam, jobb volna megírt ríni. Aniny i na romén.y té­lién volt... — Hopyd már a méltat — vág szavába Szommer József. —. Mindenünk megvan, ez az igazság, és ezután még sokkal több is lesz. —• Szemeit vé­gigjáratja a kicsinyeken, akik már szabad emberekként nő­nek fel. — A jövőre gondolj inkább. Ahogy igy nézem a kis csa­ládot : maga a békesség, a bi­zakodás. í>e figyeljünk csak, mit mond Szommerné. — Tudom én, hogy még mindig jobb tesz. Én nem is lélek a jövőtől1, mert milliók gondolkoznak és éreznek ve­lünk. És ha mi összefogunk, asszonyok, férfiak; akkor nem lesz háború, mert erősebbek vagyunk. És ha valakinek eszé • te jutna ellenünk fordulni, hát úgy jár, mint Eajk. Én mon­dom, ha kelf, légy vérrel is elkergetjük mi asszonyok, aki családunk békéjére tör. S'OmniP> né nem harcias teremtés. Asszony, aki tudja mi a munkásélet ,s megbecsüli a szabadságot, családját, gyor- < mekeit. Ezért kedves neki a béke, ezért kész azt megvé­deni is. Kovács Annn elv társnak, hogy a Szovjet­unióhoz hasonlóan a magyar dolgozóknak is módot adtak a Tervkölesönnef, hogy megrö­vidítsük, alátámasszuk az ö-t- é.es tervet. Szabadság. Tóth László asztalos Lovászi, MAOET-tetep Előbb rnyujtaui kell, hogy aatán kaphassunk Én már közel járok a 80. évemhez, de kötelességnek ér­zem megírni, miért jegyeztem 300 forintért kölcsönt, holott nyugdijain havi 260 forint. Hát azért jegyeztem, mert egy egész élet tapasztalata áll mö­göttem.. Már 1889-fceu Szak­szervezeti bizalmi voltam, is­méiéin hát jól a niunkáísélíab íiet. Megtanultam, hagy a tőké­sektől nem szabad leérni, mert annak szörnyű ára van, mint a Mai.shal 1-tervnek. Ezéírt le­késtem a mi kölcsönünket, sa­ját erőfeszítésünket. És azt is tudom, hogy előbb nyújtani keik építeni, hogy aztán kap­ni tudjunk. A népi demokrácia már most is két kézzel nyújt sok mindent, sokszor többet fog nyújtani a szocializmus. Nemhez Ferenc Nagykanizsa, Szemere-u. 6. Aranyfedezet: dolgozó népünk munkája Egyszerű ütői* vagyok Lebe­nyén. Mindennap tiz szetet ke­nyeret szel le a feleségem, ha pgvregy étkezéshez össze ül a család. Nem panaszkodni akarok. Arra nincs okom. Bol­dog örömmel jegyeztem én is 5C0 forint értékben a népi de­mokrácia kölcsönéből. Mine­künk nincs semmi szükségünk a »M&rslialkkölcsöina«, meg­állunk mi a magunk lábán is. A magyar dolgozó nép munkája az aranyfedezete ennek a köl­csönnek. Bebizonyítottuk ezt a hároméves terv során, de be fogjuk bizonyítani még'inkább ötéves tervünk során. Ez a terv a mi boldogságunk, jobb jö­vőnk biztosítéka. így letellek én az orsaágáruló Baj k-banda bűnös munkájára. Tóth Mátyás utőr, Létem©

Next

/
Thumbnails
Contents