Zala, 1949. június (54. évfolyam, 126-146. szám)

1949-06-23 / 143. szám

MEGVÉDJÜK A BÉKÉT llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ »Megvédjiik t* békét!«... T/e és százezrek ajkáról csendült fel minap egész népünk egy­öntetű akarata ebben a három szóban. »Megvédjiik a békét!« Náluvnk, a békeszerető népek táborában hatalmas erőt ad ez a jelszó. A külső parton, a dol­llllllllilllllllllllllll!llllllllllllllllllllllll!llllllllll!llllllllllllllll llllllllllll Jár megszállottjainál félelmét kelt. »Megvédjük a békét!«... Me­gyénk dolgozóinak képviselői 'is \ezt ia Károm szól vitték masuk­kal a Budapesti békeéi tckezlét­re. Zalai m'ünkások, dolgozó parasztok és haladó értelnvisé­llllllllllllllll!llllllllllllllll)llllllll!llllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllll!!lll giek, férfiaji és nők üzenetét: »Megvéd jük a békét /« Két kiküldők iink, Piriim Géza ielvtárs, a DéFOSz nagy- kanizsai járási t lkára, és Lend - vag László elvtárs, a MAO RT körzeti szakszervezeti titkára az alábbiakban mondja el ta­pasz ta t a la 4, Benyomd s alt. LENDVAI LÁSZLÓ elvtárs: — Hatalmas és legyőzhetetlen a| mi erőnk, ezt a meggyőződést erősítette meg bennem a békekongresszius. iMi, akik odaverődtiink az ország minden részéből 9 millióit1 képvi­seltünk és 500 ember 9 millió ember lelke­sedését, harcos béikevágyát tolmácsolta a vi­lágnak. — Beszéljek talán a beszédekről, amelye­ket úgy faltunk, mint éhes ember a kenyeret. Arról, hogy senkiinek sem volt számozott helye a ,parlament (tanácstermében. Tábor­nok az akadémista, traktorvezető a tudós', géplakatos a népviseletibe öltözött paraszt­asszony mellett ült, egyetértésben, egy lel­kesedéssel, Tele vagyok élménnyel- A bé- /kenagygyülés! Olyan (tömeget még soha nem láttam. A Károlyi-kerti díszhangverseny, a Bristol szálló, ahol egy kiskunfélegyházi ta­nítóval, egy hajduszoboszlói paraszttal lak­tam együtt. Reggelit, tízórait, ebédet, uzso- ná.t, vacsorát kaptunk. — Ezt ,a kongresszust, a békenagygyűlést látnia kellett volna mindlen imperialistá­nak, s tudom, hogy örökre elment volna a Ikedve a báborutóll. Mert ez nem nyim-nyám tiltakozás, hanem harcos kiállás volt. Milyen izzó hangulat volt. Az a tudat tette ezt, hogy erősek vagyunk, s van kire, támaszkod­junk — most is izzóan lelkes a hangja Lendvay elvtársnak, ahogy jegyzeteit forgat­ta és beiszél Losonczi, Andics elvtárs, Dar­/yen, megvédjiik a .beket, •népünk és az egész világ bé­kéjét. Megvédi a szabadság sze­rető népek nagy és hatalmas vas Józtsef beszédéről, s arról a felzugó hangorkánról, tapsviharról, amivel a küldöt­tek, s a bélcenagygyülés a Pártot, a Szov­jetuniót éltette- — Soha sem fogom elfeledni — mondja. P1RBUS GÉZA elvtárs: — Még most is az értekezlet hatása alatt vagyok. Megkapó volt látni azt, hogy min­denki, munkás és paraszt, tudós és katona egyformán síkraszállt békénkért. — Nem felejthetem el Paul Eiuard és Jorge Amado beszédeit. Szavaik bizonyossá tették előttem: nem vagyunk egyedül a bé­kéért vívott harcban. A világ minden dolgo­zója békét akar, s ezért az akaratáért szembeszáll az elnyomókkal, — Beszélgettem az értekezleten Rácz Gyula elvtárssal, a DéFOSz országos főtit­kárával, Üzenetet küldött általam Zala me­gye dolgozó parasztjainak. „Zala dolgozó pa­rasztsága azon az utón haladjon tovább, amelyen a választások előtt elindult. Köves­senek el mindent a béke megvédéséért. Munkájukkal álljanak ki a béke melleit.“ — Hatalmas volt a Szovjetunió Iránti ra­gaszkodás ,ami kicsendül az értekezlet min­den mozzanatából. Tudtuk mindannyian, de tudja egész népünk, hogy a béke tábor leg­nagyobb ereje a Szovjetunió. — Amit fent hallottam, azt igyekszem el­mondani minden zalai dolgozó parasztnak! erejét, fejlesszük erőssé nép­hadseregünket, hogy országin­kat a béketábor erős bástyá­jává tegyük. tábora, amelyet a Szovjetunió,• vezet. Megvédjiik a békét vvicn- kánkkal. Növeljük népi demo­kráciánk politikái és gazdasági „A Sztálin-kolhozban tanultuk, 1 RÁKOSI MÁTYÁS-TERMELŰCSOPORTBKN MEGVALÓSÍTJUK“ A környéken a legszebb termése lesz a szurdapusztai termelőcsoportnak Egyre távolodunk a major­tól. 1 ó:h István szótlanul lép­ked. A kasza nyugodtan pi­tién erős vállán. Az ut két ol­dalán gyönyörűen sárgul, a ga­bona. Balíelől, egyetlen nagy táblában hullámzik a haza, meg a rozs. Jobbkézfclől kés- ]jcn.y szalagok futnak minden irányban. Itt dúsak a kaláw szok, ott alacsonyak, ritkák. Ennél. keresve sem találni gyomot, azoknál bizony nem keli sokat keresgéljni. Most már könnyebben men­nek a lépések. Tóth István nyelve is megoldódott. Ha gép van és közösen művelik a földet — A Kiev melletti Sztáljn- kolhozban ismer ked Lem meg az igazi mezőgazdaság aik Mint hadi.ogoly kerültem oda — jegyzi meg. — Ott láttam, mennyivel könnyebben megy minden, ha g'ép is van a gaz­daságban. No és persze, ha közösen művelik meg azt a földet. — fai még Brianszk mellett •találkoztam. a kollektiv mező- gazdasággal'— szól közbe MYir zsa Pál. — Mi ketten szoktuk elmondani, hogyan is gazdál­kodnak a kolhozokban. A többiek bólintanak. Igen, fiatal társaik elbeszéléséből ismerkedtek meg azzal a me­zőgazdasággal, amiről valaha még csak nem is álmodtak és amit most ők meg akarnak valósítani, itt Becsehely meg­lett, Kovács Sebestyén egykori uradalmában. Közben kiérünk a rétre. Már javában folyik itt a mun­ka. Az egyik részen kaszál­nak, a másik részen pedig for-1 gatják a szénát. Munkacsoportokban dolgozunk — Munkacsoportokban dol­gozunk — mondja Mázsa Pál. — Sokkal könnyebben megy így a munka. — Az egyik munkacsoportnak ő a vezető­je. Ez az -úgynevezett Tony- nyen mozgatható csapat. Négy tagja van és ezeknek a hoz­zátartozói. Mégegy ilyen cso­port van. Ennek meg CSeszt- mgi Lajos a vezetője. És van mégegy harmadik csoport is. De ez már a belsőséghez tar­tózik. Kußtor Ferenc vezeti ezt a csoportot. Ennek a gondja: jól tartani az állatokat. A bor­jukat disznókat, lovakat, meg azt a hat szép fejőstehenet, amelyek napon ta egyen kint 15—ÍG liter tejet adnak. Mindenki annyit ér, •. amennyit dolgozik — Jobb igy az állatoknak is — mondja Kas tor Ferenc —, de jobb nekünk is. Olyon szé­pen lehet gondozni igy az ál­latokat ... Ha valaki azt gondolná, hogy ebben aztán ki is Incrült a csoportok tevékenysége, az nagyon téved. A csoportok ve­zetői minden na}) beszámol­nak az intézőbizottságnak, he­tenként egyszer pedig az ügyész tagság előtt. Ilyenkor kicseré­lik az egész hét tapasztalatait. A következő héten még hőny­in ebben megy a munka. Eze­ken a heti megbeszéléseken számítják ki a munjkaegysé-- gr kel is, hogy ki menjrvil dol­gozott. — Mert mindenki annyit ér a csoportnál, amenyvi munkát végez — jegyzi meg Kiislor Ferenc. (Közben néhányau elkezdik »guszíálni« a határt. Néznek erre, néznek arra, de Vala­hogy legjobban mégis az ő i oldj ük tetszik. Aki látja, csak jót tud mondani — Ha nem lesz itt 400 má­zsa gabona, akkor egy mázsa sem lesz — mondja az egyik. Mire a másik igy tóditja: — Ka mi 10—11 mázsára számi- tunk holdanként, akkor az egyes gazdák alig számilhat- nak 8-ra. Ez igy is van, mert a kör­nyékből gyakran jönnek a régi Kovács-majorhoz földet nézni. És valahányan jön­nek, mind csak jót tudnak mondani. Igyekeznek' is a .szurdapusztaiak, meri méltók akarnak lenni ahhoz a név« héz, amit csoportjuknak vá­lasztottak. — Úgy szeretnénk, ha Rá­kosi Mátyás nevét viselhetné a • mi csoportunk — mondja reménykedve Tóth István. — .Tó volna, ha az engedélyok­iratot erre a névre állíta­nák ki. — Bizony, igy volna jó — bólogatnak többen is. — Mert mi a Rákosi Mátyás elgondo­lását akarjuk valóra váltani... A zalalövöi EPOSz-szervezet vers en yfel&i vdtsa a dolgozó parasztifjusághoz ^ Zalalövő minta,község ifjú­sága mindig példát mutatott. Tavasszal, versenyre hívta ki a megy© parasztiljuságát, mely nők célja a tavaszi szántási és vetési munkálatok lelkiisme­retes ós ]>ontos elvégzése volt. Ez a felhívás annak ideg én ko­moly visszhangra talált a zalai if jakban. Nagyrészben ennek köszönhető, hogy Zala megye a termelési versenyben az or­szág elsso megyéi -közé került. Most újabb nagy feladatok előtt állunk ós ezeket is csak úgy tudjuk jól és időben meg­oldani, ha nemes versenyre ke­lünk egymással. A zálalövői EPOSz szervezet most is élen­járónak bizonyul1. Versenyre hívja ki a megy© összes EPÖSz szervezetét- A verseny szem­pontjai a következők : 1. Hol végeznek jobb ellen­őrző ós felvilágosító munkát az EPOSz őrszemek ? 2. Hol szier« nézik meg legjobban a kaba­láéi versenyt'! (Kapáló bri­gádok.) 3. Melyik EPOSz szer­vezi meg legjobban a június 29-i és augusztus 20-i ünnep­ségeket ? 4. Hol alakítanak aratóbrigádokat, amelyek segí­tenek az arra rászoruló sze­gény-parasztnak, öregnek és özvegynek ? 5. Melyik szerve­zetnek tesz jobb magvető gár­dája, amely a terménybegyüj - lést is népszerűsíti ? 6. Melyik szervezet készül jobb munká­val a Világifjusági Találkozó­ra ? 7. Hot díszítik' fel leg­szebben a terménybegyüj tő he­lyeket ? 8. Melyik szervezet kapcsolódik be legjobban a kisgyülések rendezésébe, és vé­gül 9. Hány órát tud igazolni a szervezet, amelyet ingyenes közcélokra fordít ? A győztes szervezetnek a z|aí- lalövőí EPOSz ezüst serleget ajánl fel. Most már rajtatok a sor, zalai paraszt fiatalok. Válaszoljatok & versenvfelhí­vásra és juttassátok el neve­zésieket az EPOSz megyei tit­kárságához. A verseny bon győz­tes szervezetnek esélye van a Világiig ósága Találkozón való részvéteire is. Egy esős, koraőszi délután érkezett meg az első szállít­mány : negyven darab ökör. Néhány nap múlva újabb har­minckettő érkezett Ohidrá. Az emberek kiálltak az ut­cára és úgy bámuljak. — Ez a Csik Kálmán úgyis megbolondult. Mit csinál ezziel a tömérdek jószággal ? — Hogyha sose, de most biztosan tönkremegy a szövet­kezet. -— így beszéltek néhá- nyan, akik mindig szerettek kötődni, kétkedni. De voltak biztató hangok is : — Ne félj Kálmán, mi is itt vagyunk. Szólj csak, ha szükséged lesz ránk ! Nehéz munka kezdődött. Úgyszólván minden kilóért, ami t a gőbölyök magukra szed­tek, keményen meg kellett dolgozni. Az első hónap hizlalási tervét csak 20 százalékig teljesítette az óhidi földmű vessző vetkezet. De az átlag mindig több lett, az aljatok szebbek 1 ették, s a beállítást követő harmadik hó­napban már 100 százalékos Ieredményt mutattak fel. Hitetlenikedők még mindig voltak, azonban a szövetkezet, tagsága örült, mert bekapcso­lódott a termelésbe. A hizlalás munkát jelentett a községnek és előnyt az egész környéknek minden felesleges takarmányt értékesíteni tudtak. Most megtörtént a 72 hízott marha elszállítása. Gyönyör­ködve futott rajtuk végig a szem. Valamennyi elsőosztályu minősítést kapott. Szász fel­ügyelő, a MAR NE VÁD meg­bízottja meg i® jegyezte : — Az óhidi szövetkezetnek jövőre is hizlalni kell. Ősik Kálmán, a szövetkezet ügyvezetője sem mulaszthatta ß% hogy meg ne mondja : — Valami olyasmit érzők most, mint amikor learatok, elcsépelek és aztán végignézek a telt Irombáinkon. Nehéz mun­ka volt, de megérte. Öhidon most már várják a következő szállítmány gőböly- n|ek’ valpt. Azokat is ki hiz­lalják, hogy még több hús jusson a dolgozóknak. Csabrendek teljesiti feladatait Csabrendeken la helyi DéFOSz szervezet udvarán Ká^oSsi vezető - jegyző a községi dolgozó paraszt­sága előtt ismertette az aratási, cséplési ós terménybegyüj tésí műn. kálatokkal kapcsolatos fontos fel­adatokat. Ezen az értekezleten nemcsak a községből, hanem Csa- bipusztáról is szinte ’teljes szám­ban resztvettek a gazdák. Különö­sen szép számmal jelentek meg parasztasszonyok és leányok. Az rtekezleten elhangzott hozzászolá. sokban ígéretet tettek a község kis- és középparasztjai, hogy a leg­SÁGODON a postaügynökségen (nyilvános távbeszélő&llomást sze­reltek fel. * A Keszthely-Rezi között közle­kedő autóbuszjárat reggeli, érkezé­sének időpontját a Magyar Dol­gozók Pártja helyi szervezetének közbenjárására megváltoztatták, így a dolgozók jogos panasza or­voslásra talált. Az edigi 8 óra 40 perc helyett már szombattól kezd­ve 6 óra 40 perckor érkezik be az autóbusz. jobban végzik el a fenti munkála­tokat a hároméves terv minél előb­bi befejezése érdekében, — Pontos és lelkiismeretes'mun­kát! végzünk — mondották. — A ránk bízott feladatokat maradékta­lanul teljesíteni fogjuk és nem feledkezünk meg a falu kizsákm.á- nyolóinak, a kulákoknak szigorú ellenőrzéséről sem. Azt akarjuk, hogy mind az ipari, mind az ér­telmiségi dolgozók asztalára ebben az esztendőben minél több és mi­nél jobb minőségű kenyér jusson, A NOVAI és gutorföldei hi­telszövetkezet demokratizáló köz­gyűlésüket megtartották. Végre a kéü község hiteléletében is ren­det teremtettek. A hitelszövetke­zet is a dolgozó nép kezébe ke­rült. * NEMESGULÁCS és Kisapáti községek termelési versenyben ál­lanak egymással. f4emesgulácson bizony előfordulnak gtazoB, wyo- mos vetések még. Kisapáti határát viszont! mintha kisöpörték1 volna olyan tiszta. »HÍDON jövőre is hizlalnak marhát

Next

/
Thumbnails
Contents