Zala, 1949. június (54. évfolyam, 126-146. szám)

1949-06-22 / 142. szám

Tudni akarja az ország, hogyan gazdálkodjék Letették a fogadalmat a cséplési ellenőrök Vasárnap értekezleteket tar- tőitek a járási székhelyieken a csép iaaéptulajílon osok, a Dé­FOSz által kijelölt ellenőrök, községi jegyzők bevonásával.. Tájékoztatót adtak itt a esép- lési munkákkal kíapcso latban s ugyanakkor az ellenőrök le­tették a hivatali esküt, ültetve fogadalmat. LENTIBEN rész tvett az értekezleten B arcúti József főispán, Soós János elv­társ, DéFOSz megyei szervező, Szabó Jánosné központi kilkül- döft és a gépállomás 'több dol­gozója. Soós elvtárs a(cséplós- ellenőrzés jelentőségéről beszélt és megáll,api tóttá, hogy ezzel a falusi osztalyharc egy uijahb szakasza kezdődik. Áz, ellen­őrökre komoly feladat vár a terménybegyfijtést mjegietőző felvilágositó munkában is. Meg kell értétniök dolgozó paraszt­ságunkkal, mit jelent az ország szempontjából a termény- teád a-s pontos teljesítése. Szabó Jánosné a DéFOSz munkás­tagozatainak megalakítására és azok megerősilésére hívta fel a figyelmet. »A munká,stagoza|t nagy segítséget nyújt minden feladat megoldásában« — mon­dotta. Több hozzászólás hang­zott el, amelyek az éberség fokozására és a kulájkság táma­dásainak kivédésére mulat­tak rá. NAGYKANIZSÁN Agárdi Tibor elvtárs alispán, Trombitás Dezső elvtárs, Dé­FOSz megyei titkár és dr. Pais József megyei közellátási fel­ügyelő vett részt az értekezle­ten. Az alispán a' tűzvédelmi intézkedések betartására hívta fel, a figyelmet* miért ez is (egyik előfeltétele a termés megvédésének. Pontos,, lelki­ismeretes munkára buzdította ai fogadalomtételre egybegyült ellenőröket. Munkájuk fontos­ságát igy határozta meg: Az ország tudni akarja, mije van, hogyan gazdálkodjék, nehogy megismétlődjék az az eset, amikor csak nehezen lehetett biztosítani a dolgozók kenyér­szükségletét. Trombitás elvtárs a falusi kizsákmányolok elleni harcról beszélt. Az ellenőröket éberségre intette, hogy a kuljá- kok né téveszthessék meg őket. A cséplési munka §lőtt még tájékoztatják ,az ellenőröket, hogy fontos feladatukat a dol­gozó nép érdiekében végeztes­sek el. A Magyar Dolgozók Parija vezetésével a miénk lesz a győzelem Jól vizsgáztak a termény fel vásári ók »Az éberség fokozása osz­tályharcunk egyik legdöntőbb feladata« — ezt a feliratot ol­vasom a nagykanizsai Szövet­kezeti Vezetőképző’ Iskola egyik tennének faiján. Velem szem­ben itt ütnek a »Munkás- paraszt ,szövetség«-ről elneve­zett szeminárium tagjai. Nénit izgalom és látható megillető- döítség tükröződik az arcokon. Ma van a négyhetes termény­felvásárlói tanfolyam záróvizs­gája, — Mit jelent a gépállomás a falu életében? — teszi fel a kérdést Bechme Márta tanárnő és Sós elvtárs nyugodtan, mo­solyogva felel: Ez a gépállomás! — A gépi művelés sokszoros termény hozamot eredményez, igy az életszínvonal emelkedé­sét biztosítja. A gépállomás azonban nemcsak a falu gaz- díasági é 1(0léié nézve döntő ha­tású, hanem kulturális jelen­tősége is óriási... Ui kérdés következik és Sós elvtárs minden kérdésre pontos és kielégítő választ ad. Utána Bécsi Ferenc elvtárs követke­zik. Ki skanizsaii szegény pa­raszt. A hároméves és ötéves fervről, beszél és a szeme gya­núsan csillog. Pedig ő nem szokott el érzékeny ülni! De so­sem merte remélni, hogy a kommunistáik egyszer ilyen Ira­tai más eredményeket érnek majd el... Nincs kímélet az ellenféllel szemben Délután 3 óra. Kezdődik a záróünuepély. A tanfolyam 61 zalai és 39 somogyi hallgatója a gyönyörűen díszített nagy­teremben gyülekezik. — A Párt forró üdvözletét tolmácsolom Önöknek — kezdi beszédét Gál József elvtárs, a járási pártbizottság küldötte. — Ne felejtsék el soha, hogy mindig a népért, a dolgozó parasztságért kell küzdeniük. Akadnak még néhányan, aikik megpróbálják a termény begy ü j tós sikerét megakadályozni. Ezekkel szemben nem szabad kimélteiet ismerni. Fel kell s,zá- molpi a kupec-szellemü keres­kedelmet, hogy helyébe léphes­sen a dolgozóív érdekeit sízem előtt tartó szocialista kereske­delem. Ebben a küzdelemben a Magyar Dolgozók Pártja ve­zetésével a miénk lesz a győ­zelem ! A kommunisták vezetésével napról napra erősödünk Bili Károly elvtárs, a SzÖ- VOSz megyei titkárságának ki­küldői te hangsúlyozta: a tan­folyam hallgatói itt elsajátí­tott. tudásukat is annak köszön­hetik, hogy népi demokráciánk a kommunisták vezetésé vei naprol-niapra erősödik. Fekete László, a kaposvári SzÖVOSz központ kiküldötte és Bölényi Lajos elvtárs, a nagyk'aniz sa i Tér meny f o i gal mi NV küldöttének, felszólalása után Győri Gyula tanfolyam- vezető szólt a hallgatósághoz és 'kérte őket, hogy tudásukat fejlesszék és hasznosítsák. A beszédek után nagyszerű kul­túrműsor következett, végül kiosztották 94 hallgatónak a tanfolyam sikeres elvégzéséről szóló igazolványt. ZALASZENTLÁSZLÓ község­ben az elszaporodott ürgék irtása jól, halad. A dolgozó nép szilárd őrei akarunk lenni Elbúcsúztak a rendőrtanosztály hallgatói Kedves, családias ünnepség kenetében tartották meg a nagykanizsai rendőrtanosztály most Végzett hallgatóinak év­záró ünnepélyét. A rendőrtan­osztály nagytermét ez alka­lomra ünnepélyesen feldiszi- tétjték. A falakon Sztálin és Rákosi elvtársiak képei, mellet­tük egy-egy demokratikus fel­irat. A Köztársasági Induló el- éneklése után Deszpot László elíytárs, főhadnagy, a tanosz- táljy vezetője meleg szavakkal bocsátotta útnak a most vizs­gázott rendőröket — Amikor kimentek az őr­sökre, S'ohase felejtsétek el, hogy titeket a dolgozó nép küldött ide és a szolgálataLtouk során mindig az Ö érdekeiket kel,l szem előtt tartanotok — mondotta teszédében többek között. Ezután a tanosztály végzett hallgatói egy éneket adtak elő, majd Kovács Lajos, baj társ el­szavalta Majakovszkij: »Sztá­lin esküje« cram versét. A baj társak nevében L. Szabó Sándor bajtárs 'köszön­tötte az oktató baj társakat. — A tanfolyamon megtanul­tuk, hogy eredményesen csak úgy tudunk dolgozni, ha fenn­tartjuk a kapcsolatot a Párttal. Tudjuk, hogy csak úgy áll Irat- ■ juk meg becsülettel a helyün­ket k int az életben, ha állan­dóan szemünk eljött tartjuk a dolgozó nép érdekeit, melynek szilárd őrei akarunk lenni — mondotta. • A rövid, bensőséges ünnep­ség az Internac ionálé elének- lésével ért véget. Hitelszövetkezeti vezetők [lesznek... Felvételi vizsga Nagykanizsán Hetven: fiatal — fiú és leány gyűlt egybe hétfőn délelőtt a ka>- nizsai járás minden részéből, — Hitelszövetkezeti vezetők akar­nak lenni — mondja Reisch Béla .elvtárs, a kanizsai hitelszövetke­zet igazgatója. — Most lesz: a fel­tételi vizsgáljuk. Öttagú bizottság — dr. Berényi János, az Országos Szövetkezeti Hitelintézet igazgatója vezetésé­vel — dönt a felvételről. Akik megfelelnek, rövidesen valamelyik i vidéki hitelszövetkezethez kerül- I nek. Három hónapig gyakornokos. kodnak ott, majd tanfolyamra ke­rülnek. Akik (legjobb eredmény­nyel végzik el a tanfolyamot, hi­telszövetkezeti ügyvezetőkként folytatják pályafutásukat. A töb­biek beosztottak lesznek. —- Elsősorban a rátermettség a döntő a vizsgánál — jegyzi meg Reisch elvtárs. — Akik ide eljöt­tek, valamennyien átlátják a szö­vetkezeti mozgalom fontosságát, s igy a hitelszövetkezetek nagy je­lentőségét is­500 bányászcsalád uj lakóházakat avatott A ,.Liszicsanszkugol“ és a ,,Ki- rovugol“ bányavállalatok építői a szocialista verseny során nagy ter­melési sikereket értek el. A bá­nyászlakóház építési tervét négy­szeresen túlteljesítették. A telje­sen gépesített építkezések során a ..Csernomolka“ és a ,,Matrosz- kája" bányák bányászcsaládai uj, jól berendezett lakásokba költöz­tek. 500 bányászcsalád már május 1 - én megtarthatta a házavatási ünnepségeket. ZALAKAROSON a Magyar Dolgőzók Pártja szervezetében szombaton esténként tartandó öt­hetes. szeminárium indult meg. Munkában a Donbasz szénfejtőgép A szovjet bányákban az uj Doni- vasz szénfejtőgép üzembeállításá­val kapcsolatban a bányamunkások uj munkaversenyt indítottak. A győztes a 3 sz. Csisztakovantra- cit tárna munkacsoportja lett. A b-rigáld tagjai: Maiivá eniro, Kodo- kovszki és Kucserov bányászok csúcsteljesítményt értek el. Má­jusban 9418 tonna szenet fejtet­tek ki. A havi tervet 144 százalék­ra teljesítették. Ilyen eredményt a járás bányáinak egyetlen mun­kacsoportja sem ért el. Matvien­ko a bányászok napjának ünnepén ígéretet tett, Hogy most júniusban az uj fejtőgéppel 12.000 tonna sze­net fognak kitermelni. IGY ÉL A SZOVJET PARASZTSÁG A KOLHOZOKBAN C. MILYEN AZ ÉLET 'EG Y KOLHOZFALUBAN Erre válaszoljon helyettünk .1. Sz. .Jegerov, a Szocialista Munka Hőse, . a climitrovi »Crvőzefem -k ol hoz elriöke: A mi falunk, Naszfasznijo, egy domb lejtőjén, terül el. Majdnem minden kolno,ztag­nak uj háza van. A régi ház ritka. A fenyőfából készüli, si­mára Megy aluli gerendák bo­rostyánkőként ragyognák. Pi- ruslanak a cseréptetők. Ebben az évben még tizenöt család építkezik: van, aki <i régi la­kást helyettesíti ujjal, van aki a fiának épit uj házal. Mind­ezt abból a jövedelemből, fe­dezik, amelyet a kolhozban végzete munkájuk után kap­tak. A kolhoz gazdasága még jobban kibővül. Lejárt már a gémeskul ideje. Tiz szivalv- tyus kutat á Ilitől lünk fel. Ezek a kutak a kolhoz tagok házai mellett, a kertjükben lesznek. A veteményes kert dk öntözésére vízvezetéki főcsö­vet fok leltünk le, szivattyú­központot és víztornyot .emel­tünk, Az artézi kút elegendő vizet ad a mezők öntözésére is. Hatalmas gabonaszárilól épí­tettünk fel. Borjüistálljót épí­tettünk, rendbehoztuk a tég­lagyárai. Most garázst épí­tünk f> teherautó számára. Sor kerül még a főzelékféljék és gabon a mag vak kéjbe me 1 c 1 e s raktárának felé piles érc. Fé­szert építünk a műtrágyáinak, a lószerszámoknak, fürdőkét létesítünk... Minden évben többet és többet. Többtermeléssel elfértük azt, hogy telyollesite.ni tudjuk jó léglaliázzai u falusi kunyhót, mindenféle városi kényelmet szerezhetünk, villanyt, vízve­zetéket, fürdőkádlat. A falu közepén kétemeletes klubot építünk, halaimias nézőtériéi, könyvtárszobákkal, «lvasóter- mekkeí. Megalakítjuk saját színházvinkat, zcneiskolálíjkat, mezőgazdasági tanfolyamot lé­te sitiink. A falut dísznövényekkel szépítjük meg, virágágyakkal, pázsittal. Parkot létesítünk g y üm öl csf á k kai. h á rs fákkal, fenyőkkel, búnkat ásunk, me­lyekben lü körponty okai fo­gunk nevelni. Jó utakat építünk és nem­csak a kolhozban lesz több autó, hanem a kolhoztagok is beszerezhetik a maguk szá­mára a »Moszkvics« gyári­ra áhy u s zeniéi}’kocsij nkat.« Ebből láthatjuk azt, hogy milyen sok jót hozott a koliiozparasztoknak a kol­hoz. Egész más emberek lellek. Azelőtt soha el nem képzelt jólétet hozott nekik a kolhoz. SZERETIK-E A PARASZ­TOK A KOLHOZT V Természetesen szerelik a parasztok u kolhozt, mert a mindennapi életük nagymér­tékű javulásán keresztül ta­pasztal Iák, hogy helyesen cselekedtek, amikor kolhozba tömörültek. A németek által megszállt területeken a német katonai hatóságok elrendelték, hogy oszlassák fel a kolhozokat és osszák szét a tagok .között a földet egyéni gazdálkodásra. Ha a parasztok meg akartak volna szabadulni ti •kolhoztól. akkor kihasználták volna ezt az alkalmat. i>c a nácik terve csődöt mondott. Sok száz és ezer kolhozparaszt az életét áldozta tel a kolhozért. Nem engedelmeskedtek a németek­nek, elásták a terményeket, elhajtották az állatokat; a kol- hozparasztokból, a- szén} ok­ból, fiatal legényekből és leá­nyokból partizánok lettek és fegyverrel harcoltak a német hordák ellen, amelyek feldúl­ták békés életüket, el akarták tőlük rabolni a szovjet hazá­jukat. Mindazt a jót és hatal­mas eredményeket, melyeket nekik a kolhozgazdálkodás ho­zott, tönkre akarták Lenni és vissza akarták süllyeszteni őkiet a régi paraszti nyomorú­ságba. Ha a kolhoz parasztok nem szerették volna j kol­hozt, akkor nem harcoltak volna olyan hősiesen, ni int amilyen hősi elszántságnak a mi falVaink népe, is ta­núja lehetett. Az amerikai lökések újság­otokat küldtek a Szovjetunió­ba, hogy kikérdezzék a Mul- hozpárasztokat és aztán a vi­lág előtt leleplezzék, hogy kényszerűik a parasztokat a kolhozba, amit azok nem sze­retnek. Az egyik amerikai újságíró a »Győzelem -kolhozban fel­tett egy ilyen »beugratás« kér­dést a kolhozpamszlóknak: Mit csinálnának maguk, na megengednék, hogy el­hagyják a kolhozt?« I A parasztok először csodál­koztak'. hogy lehet ilyen buta ■kérdést feltenni, mert ez ne­kik még soha sem jutott az eszükbe, meg különben is a szovjet alkotmány kimondja, hogy aki akar, az kiléphet a kolhozból. Aztán igy feleltek neki:: Ez sohasem fog megtörtén­ni. Gondolja csak meg, hogy akar-e valaki Amerikában munkanélkülivé, koldussá vál­ni saját akaratából? Ugy-je nem! Mi méghozzá nemcsak egyszerűen dolgozunk a kol­hozban, hanem szeretjük munkánkat, szereljük a kol­hozt.« A társalgás ebéd közben folyt le. — Ha ön olyanhoz tért vol­na be, aki egyénileg gazdál­kodik, mert van ilyen is, ak­kor nem talált volna ilyen bőséget. A kolhoz tett minket gazdaggá. És az emberek gon­dolkozása is megváltozóit, — ma már senki sem akar egy kis tele kikel bajlódni: ez hát­rányos és értelmetlen volna. Hiába ment az újságíró fa­luról falura, minden csődöt mondott a »beugrató« tudo­mánya. Amelyik tehénben nincs borjú, abba nem lehet a bor jut belebeszélni? —■ ha még oly szépen beszélünk is! . (Vége kör.)

Next

/
Thumbnails
Contents