Zala, 1949. június (54. évfolyam, 126-146. szám)
1949-06-05 / 130. szám
A halhatatlan PUSKIN / I j' letérnek 38. évében, 1837 _✓ elején, tragikus körül - .mérnek között halt meg Alexander Puskin, a nagy orosz költő, az orosz, irodalom egyik 1 legnagyobb alakja. Puskin történelmi feladatot hajtott végre : megteremtette az orosz irodalmi nyelviek és az ülj., na«y orosz művészi irodalmat. Költő és prózairó volt egyszemélyién. D r amaturgiai müvei ugyancsak nagvjelientő- ségüek voltak. A »Jtovgenyij Amegin«, a »Borisz Gudunov« valamint sok más müve az iiásmüvészét egész .skáláját csillogtatta meg. Példa nélkül álló alkotó ereje, szemléletének sokrétűség© megtestesít: azt a hatalmas alkotó erőt, mely az orosz népben lakik. Puskinban kifejezésre jut az oiősz nép minden értékes tulajdonsága. »Henne fejeződik ki az orosz természet, az orosz! lélek, az orosz nyelv és jellem valami olyan tisztasággal, a szépségnek olyan ragyogásában, mint a tájkép jelenik mez a látcső kidomborodó hajlatán« — irta Gogoly Puskinról . Puskin forrón szerelte hazáját, szerette az orosz tájat, úgy, ahogy7 a természet azt mégalkotta. Ugyanígy szerette az orosz kultúrát, azokat a helyeket, amelyek az orosz nemzeti élet halhatatlan emlékeit őrzik. P uskin realista költő volt. Alkotásaiban előttünk állnak korának, a múlt század- eleji Oroszországnak ^ tipikus alakjai, kezdve a fővárosi fi- esurtól, egészen a vidéki föld- birtokosig, az állami vezető tisztviselőtől a kisiparosig és a jobb ágy parasztig. A jel Leni- rajzolás nagy realista mestere volt. Költeményeinek, _ drámáinak, regényeinek alakjai mind húsból ' és' vérből való igazi figurák. A »Kapitány leánya« című müvének szereplője, Pu- gacisov alakja a maga szigorú valóságában állítja elénk az elnyomás ellen felkelő parasztság vezérét. Pugacsov figurája az igazi orosz figurája, aki megszemélyesíti az orosz nép minden tiszta, nemes, jótulajdonságát : igazságost, szabad- ságszíerető és hősies. A nagy költő azonban nemcsak az orosz népet szerette és látta meg. Oroszország népeinek nagy családjáról beszélt- és müveiben is kifejezésre juttatta ennek a családnak egységét. Az a nép, melynek Puskin örökbe hagyta, müveit, nemcsak az orosz nép, hanem valamennyi nemzet, mely a költő soknemzetiségű hazáját lakja. Azok számára, akik4 valóban meg akarják ismerni az orosz népet, az orosz lelket, a légii übb vezető Puskin alkotó művészete. Puskin emlékbélyegek A Magyar Posta a Puskin emlékünnepek alkalmából külön bélyegsorozatban örökítette meg a nagy orosz költő és forradalmár emlékét. A milyen halhatatlan Puskin művészete az orosz irodalomban, ép úgy beírta nevét a világirodalom aranyköny- vébe is. Első romantikus müvében, a »Kaukázusi fogolyéban, később pedig a »Cigá- nyok«-ban a tőkés önzését leplezte le, bemutatta- azt az (qmi- fcertipust, mely csak önmaga számára követeli a szabadságot és könyörtelenül eltapossa az idegen életet, az idegen szerelmet. 1823 tavaszán kezdte írni Puskin a Jevgenyij Anyegint. Ez a mü a világirodalom első nagyjelentőségű és nagy terjedelmű realisztikus verses regénye. Egyedien regény sem tartalmazza ennek a miinek a megjelenéséig a nemzeti életnek a valósághoz ilyen hü ábrázolását, a mély és sokoldalú jellemek ilyen láncolatát. Puskin kemény harcos volt. öntudatosan küzdött a lealista művészetért. V i l ágjelen tőség ü irodalmi küzdelme főlképen az uj tragédiáéit folytatott harcban csúcsosodik ki. »Mi fejlődik a tragédiában ? Mi a célja ? — írja Puskin. — »Az emberi és a népi som« A nép nrég a jobbágyság igájában sínylődött, de Puskin már megteremtette népe nemzpti öntudatának alapjait, kidolgozta láz, államiság eszméjét .és a jobbágyiéi szabad.i- tás gondolatát. Az elsők között állt ki a személyes szabadság védelmében és az előitéletek alóli felszabadítás gondolata mellett. Tanítványai és követői azon az utón haladtak tovább, melyiet Puskin mutatott meg számukra. Gogoly, Osz- trovszkij és Csehov igaz művészetükkel tovább fejlesztették Puskin realista elgondo- 1 ásait. A nagy szocialista ivó, Maxim Gorkij mondotta, hogy Puskint senkivel sem lehet összehasonlitani, mert ő »olyan zseni, akinek nincs és nem is lehet mása.« Erre a zsenire, az orosz és világirodalom halhatatlan alkotójára emlékezünk most, születésének 150-ik évfordulóján. PUSKIN /ymíékíníwetn. 1836. (Exegí monument um) Áll már emlékművem: nem emberkéz faragta, Nem lepi soha fű a nép útját oda, Égnek szegett fejét felnyujtja magasabbra, Mint Sándor emlékoszlopa. Nem, nem halok meg én egészen — énekemben Hat szellemem tovább, ha testem már nem él, Hírem ragyog, amíg a földi tér eken lenn Költő csak egy is dalra kél. ! Nevemet ismeri Oroszhon messzi tája, Széliében emleget a soknyelvű haza, A büszke szláv, a finn, tunguz, s kinek tanyája A sztyepp, a kalmük nép fia. Népem szivébe zárt, ott folytatódik éltem, Mert ahhoz szólt dalom, mi benne nemesebb, Mert zord napokban a szabadságról beszéltem És szántam azt, ki elesett, Menj, Múzsám, hát s ügyelj csak istened szavára, Sérelmektől ne tarts, rte kérd a koszorút, Nem hallva gúny szavát, de tapsokat se várva, S az ostobákat tűrni tudd. (Fordította: Gáspár Endre), SZABAD SZÍNJÁTSZÁSUNK NÉHÁNY PROBLÉMÁJA A zaliamegyei szabadsz in- játszók tavaszi munkájának értékelésénél olyan kérdések merültek fel, melyeknek megtárgyalása a megye .szabadszínjátszói: számára nem lesz érdektelen. A szabadsz injátszás kérdésé- nők felvetése két szempontból is érdekes. Egyrészt mert a művészetnek e területén találkozunk talán legnagyobb mértékben a polgári ideológia tömegeinkben való elural kodásával, e területen burjánzik legjobban a nrüvészietlen giccs, m üsor megválasztásban, j á fákban egyaránt. Másrészt, mert a szabadszürjátszás a tömeg- művészetnek szinte legnépszerűbb területe és a tömegekre való formáló hatása éppen ezért döntő. Hogy ez így van, bizonyít ja, lrogv á megyében a .megyei szabadművelődési felügyelői hivatal által engedélyezett színdarabok száma’ ez év február 1-től 233 s ez a 233 előadás jelentékeny szereplőt (2500) éis nézőt (40.000) mozgatott meg. A nefrr engedélyezett darabok száma ez idő alatt 35 volt. Természetesen ez a két szám mutatja .azt a nagy nevelő munkát, amit ezen a területen végezni kellett s ami nagy részben még előttünk áll. S zabadsz i n j átszóink j ó- rósze ideológiai félkész illetlensége miatt még nem látja, bogy az osztály harc a művészet e területén is folyik s a haladó, realista művészi darabokkal kelI a liberális poO-. gári ideológiát sugárzó reakciós, legtöbbször művészetien giceseket dolgozóink közízléséből kiszorítanunk. — itt a régi, reakciós kultúrpolitikai szomorú ^eredményeivel« szemben kell harcolnunk. Elsőszámú ellenségünk az úgynevezett »népszínmű«, mely a legmélyebben ette be magát parasztságunk tudatába. A művészet s a színjátszás feladata az, hogy a valóság ábrázolásával, az élet realitásainak bemutatásával, az emberiség fejlődését Szolgálja, az élet, a társadalom való problémáinak bemutatásával a nézőkben indítást keltsen a jobb, szebb, emberibb élet után. S éppen a marxi ideológiában a a szocializmus építésében találkoznak egységben politika, tudomány, művészet. Hja a színjátszás most kifejlett feladata alapján vizsgáljuk meg a népszínműveinket, megértjük, máért kell harcolnunk ellenük. A népszínművek nem a valóságot ábrázolják, mindig ünneplőbe öltöztetve a szereplőiket, természetellenes érzeigésükkel — mindenestől: társadalmi hazugság, a való élet meghazud- -'tol ása. Feladata az volt a régi reakciós kultúrpolitika szerint, lrogy éppen a valóságról, nyomorról, rongyos ^ cseiédruhák- ról vonja el a társadalom figyelmét. Melyik népsz inni üben van szó a munkáról, a paraszti munka keménységéről, melyikbe a tuberkulózisról, kisparasz- tok elárverezéséről, cselédek, zsellérek embertelen kizsákmányolásáról ! T ermészetes, hogy egyikben sem, hisz látjuk, hogy a népsz inni ü teljesen a íeudál-kapitalista uralkodó osz- tály szolgálatába állott. Ezek a népszínművek a régi, felszámolt uralkodó osztály szellemi fegyverei, ezért nie ve léssel, fel- világosító szívós munkával kell teljes megsemmisítésükre törekedni. A népszínművek mellett ^az uj színjátszás másik ellensége a polgári színmű, a gicc-ses operett. E téren nrég hivatásos vidéki színtársulataink is bűnösök. A mérték itt is a realizmus, a valóság ábrázolásának fejlődést szolgáló módja. S a tendencia is nyilvánvaló: az oszlályharc, a szembenálló társadalmi osztályellentétek békés feloldása. A céltalanul óíő kispolgárság előtt a felfelé- jutás lehetőségének megcsillogta fása. így lett ez a műfaj is fegy ver a régi uralkodó osztály kezében. S z a) rád sz i nj át s z ó i nk- nak, ' töiregszervezeteinknek ezeket kell szem előtt tartamok, amikor »Nyisd ki ba- 1 án«, »Süt a nap«, »Huszár- kisa.sszony«, vagy népszínművek bármelyikének lejátszása mellett kardoskodnak. Tény az, hogy a közönségünk Ízlése fél- i©nevelt, eltompult. De öntudatos szaka dszinjátszóink feladata nem lehet a rosszizlósü közönség kiszolgálása, a közönség Ízlésének uszályába merülve soha sem fogják átnevelni, helyes Ízlésre szoktatni őket. A zon az utón kell haladnunk, amit a megye nem egy szabadszinj átsző csoportja, a »Fösvény«, »Szakadék«, »Sári bíró«, »Képzelt beleg«, »Kis unokám«, »Duda Gyuri«, »Béke szigete«, »Vitézek és hősök«, »Kakasziki háború« bemutatásával megkezdett s mely ut a szabad,színjátszásnak ideológiailag és művészet ileg egyetlen útja. Hadnagy Cészló
