Zala, 1948. december (53. évfolyam, 277-302. szám)
1948-12-25 / 298. szám
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! 53 évfolyam 298. sfüűi Nagykanizsa, 1948. december 'd5. szombat öra 60 fill# mammmtmmmm ÉPÍTSD á BEKET! E mber, nézz körül a Földön, karácsony van, a béke és szereifet ünno e. Ken kell a szivekbehatolnod, hogy meglásd: a Föld nagy részén megcsuíólják a békét, a sze- rötetet. Emlékszünk még, hogy a háború idején jött a harctérre a felhívás: ’ ezen az ©gy estén, ezen az egy napon ne öntözze piros vér a fehér 'hómező- fcet. ‘Akik a felhívást küldték, azt hitték, ©leget tettek a »szeretet parancsának.« Pedig a parancs nem. egy napra szól. Szerethet-e az_, aki háromszázhatvannégy napon keresztül -gyilkol s csupán egyetlen nap pihen? A béke akkor béke, ai,szeretet akkor szeretet, ha állandósul. De nem járhat béke és szeretet a Féke és szeletet ellenségeivel. Mi csak azt ■szeretjük, aki minket- szeret. S azokkal van közös ünnepünk, akiknek a szeieiet emberi hivatása nemcsak pirosbetüs napokhoz van kötve, hanem. © lendeí te lésnek munká s hétköznapjaikon is eleget tesznek. ! * Beszélik,, hogy Főid és a többiek karácsonykor megajándékozzák munkásaikat. Egész évben félreteszik a »szeretet« szót és helyébe az »üzletet« teszik szentséggé. A munkások verejtéke jó öntöző-szer. Nyomában dollármilliók kelnek ki az értelmetlen, alaktalan* vas-darabból, melyet a dolgozó ember- formál értelmessé, hasznothajtóvá — mindezt egy másik, .nemdolgozó embernek. Csititja-e a karácsonyi könyöpadomány a tröszt- vezér háborgó lelkiismeretét? Nem csititja, merít nincs lelki ismerete. 8 ugyanúgy nem altatja el a (munkás éhségét sem, ki hétköznapjain megtanulta- gyűlölni a testest és szeretni már akkor sem tudja, ha az a sze- • re tetet pénzért akarja megvásárolni. A munkás >;a s zeretete son ragon« sa-. ját izzadtságszagát érzi, —- de kedves ez áz illat az ajándékozónak. Nem, ez* nem szeretet. Itt m ege suté lj ók a szeretetek ! “fv7 áldoz ik a kép és a szag. I Égő * gumi és olaj. bűze terjeng. Indonéziában vagyunk, ahol a »civilizációd ürügye alatt ágyúból, puskáiul, repülőgépről Okádott ólomdara- ixrkkal bizonyítják be a »kulturfö- lényt« a »pogány:« bennszülöttekkel szemben. Ám a tűz nyomán nemcsak’ a dzsungel, a kaucsuk ültetvény és a feltörő nyersolaj, perzselődik meg, hanem lángragyul, a szigetvilág népe is. ök a szeretetet igy értelmezik: szeresd hazádat, népedet, dolgozó embertársaidat. S e felszított tűz végül azokat égeti meg, akik cinikusan emberbarátságról prédikálnak, de az ember értékét pénztárcája vastagságához mérik. Gyűlöletes ez, Itt is gúnyt űznek a szeretet bői. * Vessél jegy pillantást Kínára, Görögországra-, ahol harcolnak a békéért, gyűlölnek a szeretetért. Nem, nem ellentmondás ez. Az acél tűzben edződ ik. A béke sem miarad jámbor óhaj, ha megsemmisülnek a gyűlölet megszállotjai. * K arácsony az egész emberiséghez szól. Éppen ezért talán, ma jobban megérti mindenki, mi közünk van nekünk a fentirt borzalmakhoz. — Nálunk béke vári, rágondolni is rossz, hogy ne igy legyen. —^mondják a becsületes dolgozó milliók. Igaz, béke van, mégis közünk van ■ mindehhez, mert. azt a tüzet, mely ég Ázsiában, Európában, parázslik Amerikában és mindenütt, nálunk iis szítják. Azok a nagyon is .látható kezek, melyek világszerte kivetettjeik bárójukat :az emberiség békéje ellen, még ujjhegyük egy-egy suhintásával hozzánk is elérnek. Washington, London, Párizs, Róma, Athén, szövődik a háló és belől© egy szál lelóg Esztergomban is. És nyomában embNert ember ellen uszít az igehirdetés leghivatottabbja, a, főpásztor. Régen elfeledte már, hogy a szeretet: a nép szeretette- A 'népé, mely dolgozik, életet lehel az élettelenbe. Legyőzi a természetet, hogy emberibb legyen az ember, célt, értelmet és tar fáim aü nyerjem az élet. * » ' És ember, most nézz körül ebben az országban. Emlékszel még elmúlt karáé sávokra? 1944! Mert ebben :a,z évben is volt karácsony. Karácsony volt s tombolt a gyűlölet}. Lakomát ültek a gonoszok s már- már halotti tort a nemzet. De 'nem haltunk meg. A történelem feljegyzi kóse-i nemzedékek számára, hogy a szeretet végül is elsöpörte a gyűlöletet, letépte a torkunkat szorongató markokat és ízzé-porrá törte rabbi- iincseinket. Nem a magunk eiej.e, idegen erő, a szocializmus felszabadi tó ereje müveit csodát velünk. Ez a csodáljatok erő ma már ami erőnk is. Az esztergomi prímás nemzeti katasztrófáról beszél, nemzeti fel- emelkedés helyett. Megtagadja a fel- -- szabadulást, a nép felszabadulását. • Kinek a papja ő, aki 1941 ívérgőáos évében hozsannát zengett, de ma is gyászolja a fél szabadul ást. Néni a népé, mely feleszmélt éh önmagának dolgozik, hanem a főuraké, akikkel együtt siratja a százezer holdakat. 'Együtt sóvárog velük. a nép nyomorára, uj háború után, hogy újra gúzsba, kösse a földhözjutott parasztot, a kizsákmányolástól megszabadult munkást. • * jTtea a nép épit. Mert szereti ön- -®-®nnagát, embertársait, a ázom - szód népeket és minden népet a földtekén, mely legyőzte már a gyűlöletet, vagy most kel fel ellene. H égy re nagyobb haragra gyűl azok ellen, kiknek egyetlen jó szava ni nop a dolgozók erőfeszítése ered rnényernek láttán. A tiltakozások áradata- annyit jelent: mi nem a gyűlölet hanem a szeretet, a megbékélés szavát akarjuk hallani. A nép azok (felé fordul, kik örömében együtt- örülitek vele és nem gyászról beszélnek. Dolgoznak tovább. Minden kapavágás1, téglarakág: fegyver a gonoszság ellen, a szeretet mellett. Ez a fegyver a béke fegyvere* A mi erősségünk és bizodahnunk. Nem engedjük kicsavarni ,a kezünkből. * ITj hit, erkölcs és szeretet: asszociál izmus- valósága épül a régi igé- zetes szavak helyett. Betölti az embert, szótáraid a földön és legyőzhetetlen. harcrakész Itekehadso reggé kovácsolja egybe az egtenlőáég tesz© retet bajnokait. Olyan kor küszöbén állunk, amikor a szeretet végror niindenkié lesz. Ezért küzdeni: az igazi emberi hivatás. Önmagunkért, embertársainkért, unokáinkért győzünk a szeretet, « szocializmus jegyében. , A NAGYRANŐTT'KRISZTUSO Iría: ADY ENDRE Cső iután a buja gombák x S mint Florencbartra májusi virágok, Úgy születnek szerit garmadával Mostanában az új és új világok. A Bibliának egy világa Milyen lussú, tétova kézzel hészült S ma egy új világ mily készen Ugrik ki terhes, tüzes emberészbűl. Bethlehem híres• csillagának Híre maradi csak, se hamva, sem üszke, De ezernyi fényes csillagra Az ember-agy lobogóját kitűzte. Az Élet egy elgondolása, Egy dal, melytöL egy csúf órán megszépült, Teremtés volt a leikeinkben, Űjra-újfá egfj-egy új világ épült. Repülő, lármás gépmadárnak Isienkisértö, bátor, büszke szárnya Vadja ■ Emberé a teremtés S Isten csak egy megúcslcult koronája. S mert halhatunk bármelyik percben S cé unk mégis az ö ökkévalóság, Mieden igaz ember ezért hős S az. emberszívben van a legtöbb jóság. Tömjénbűzös, gaz korszakokban, Mikor öltek, raboltak Krisztu -hitben: Akkor i$ az Emberben maradt meg Egyedül és legtisztábban az Isten. S az emberszívben mind tisztábbak, Boldogabbak, kedvesebbek a, lángok S miket teremt a vágyó ember, Egy le szebbek az új es új világok. Egyre erősebb a nagy Szándék, Hogy az Istent ne s avakban vitassák, De adassék meg az Embernek Itt a Földön minden szépség’ igazság. Egyre többen hisszük és valljuk: Kenyér jár nekük a ránk dobált kőért S nem-magunkért mind többen küzdünk: A leendőkért, az ékes Jövőért. Érezzük növekvő lelkűnkben A Lehetetlent legyőző hatalmat S hogy egykor eggyé egyesülnek Az új világok, az új birodalmak. Egy lesz majd millió világból, De ez az egy minden örömmel teljes S ez a. szegény Siralom-Völgye Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz. Kik. most élünk, mink is örüljünk, Bár utódunknak fog M* nnyorsz tg jutni, Ez a miénk szíveink áltat, Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki. * Karácsony van, Krisztusok járnak, Nagy had kban éc nagyranőtt Krisztusok, Zengjen a dalod, szent Forrongás S te nagy Egy-Vílág, zengjen a himnuszod.
