Zala, 1948. augusztus (53. évfolyam, 175-199. szám)

1948-08-11 / 183. szám

1948. augusztus 11. ZALA s KANIZSA a BALA TON PAR TJAN 1500-&n uiazi&lc el [/asávnwpa­Szombaton este voitak még oiyanok, akik tűvé tették a várost egy-egy vikendjegyért, vasárnap reggel pedig tarka embertömeg lepte el a pályaudvart. Az embereken általában színes, Könnyű ruha volt s a kezükben táska. A táskában vaj és szalámi s a szivekben egy könnyű, színes vágy: hat munkanap után a hetediket megszerezni pihenésnek és szórakozásnak. Megy o göxös, megy a gösös... A pöfétkielő mozdony két oldalán piros és nemzetiszinü zászló, a húsz vasúti kocsiban ezer ötszáz vidám kanizsai kiránduló és a levegőben kellemes kis izgalom. — Mancika, nem felejtettéi el zöldpaprikát ten­ni ? Mancika int, hogy nem, a dolog azonban láthatólMg árig érdekli most. — Pista ugy-ie maga is Fenyvesen szál! le'? Á kérdés, fölösleges. Pis­tán húsz méterről látni,^ hogy Feny­ves az egyetlen hieiry számára a Ba­laton partján, ahou a leszállást el tudja képzelni. Félnyolc körül egy nagy vasúti fütty és zsebkendőnkkel utolsót in­tünk az állomásépületnek. Kait, kait, katt — mondják szaporán a kerekek. »Zsúfoltság esetén tessék összeszorulni« —• hirdeti a falon egy gyermekded tábla. A verejték kijön a homlokunkon, de békésen össze- huzódunk. Nem mérges senki je­lenleg. Vasárnap reggel vain s a mai naptól ezerötszáz ember örömöt vár. Fenyves, Sxép'Ialc, Mária, Fonyód a. míémfc Olyanok vagyunk, mint egy invá­zióé. hadsereg. Mire Balatonszent- györgyre érünk megszületnek a partraszállás részletes tervei és lét­rejönnek a kisebb harci kötelékek. Mancika és Pista például egész szo­ros kapcsolatot létesítettek a siker érdekében. Szentgyörgyön egy ki­sebb aa kutat leszáll, de támadás mik főiránya: Fenyves, Szépiák, Mária és végül Fonyód. Szóval a kanizsai dolgozók birtokukba akarják venni a Balaton somogyi partját. Fenyvesen megrohannánk a kabi­nokat, de kiderül, hogy nincsenek. Helyettük van két nádból épített el­kerített öltöző, ide viszont senki sem megy, bár a jetkőzési díj csak ötven fillér. Inkább a bokrokat választjuk. A JBalaíoza ifciéSe vlsésit ... v A Ba'aton-part egyetlen színes tá­borrá válik ötszáz méter hosszan. Vízien az a helyzet., hogy száz em­ber közül százhúsz kanizsai. (Ké­sőbb kiderül: szárazon hasonló. A Vigadóban például nem csak a kö­zönség volt kanizsai, hanem a zene­kar is.) Idegenekkel csak elvétve tál átkozunk. A viz hamarosan megtelik .fürdő­tökkel, csónakázókkal és hangos nótaiszóval. Badacsony felől dalt hoz a szél: »A Balaton kék vizén csónak ring és az én szivem olyan árva, mint a parti lámpafény.« — Hozzon egy csónakot Pista — mondja Man­cika. Hangja bársonyos és kívánsága parancs. És fél tíz kor, néhány perccel az­után, hogy a vonat beszaladt Fo­nyódra — katonai nyelven szólva — kanizsaiak kezén volt már a somogyi Balaton-part, sőt egyes csapatok Fonyódnál hajóra szálltak és beha­toltak Badacsony területére. Faisna néni jsólóxiU, Mari néni Kint van a vi&foöl A ruhákkal a konvenciókat is le­vetették a vikendezők. Emma néni negyven éve ellenére beállt egy vizi- 'labdacs apatba a srácok közé. És őszintén méltatlankodott, amikor nem kapott labdát. Bár a Báláikon a part közeiében nem haladta meg a térdek magasságát, volt, aki csak a partról élvezte a hullámokat. — Látja Mari néni, étidig már maga is megfürödbetett volna — biztatta egy kiskanizsai leányzó állig öltözött földijét. Mari néni aggodalmas kép­Zalaegerszegen a GOSZTONYl-szál- loda ismét az utazóközönség rendelke­zésére áll, újonnan berendezett szobáival pel harapó it a csirkecombba és kint­maradt. Szgy-kéí boldog óra imsulva a part tele lett szalámihéj.- jial és atmacsutkávai, a hátunk pedig vörösen izzóit, mint a balatoni nap. Mire a Badacsony sötét vona­lakat rajzolt az égre-, már mind­annyian ott szorongtunk a .Vigadó kertjében és sörös pohárba* fojtottuk felperzselt bőrünk lázát. Vagy tán­coltunk a Felső Jóska tangójára. És amikor legkevésbbé kívántuk, beszaladt a kanizsai vikendvonat. A PÁRTMUNKÁS Felszállás után kiderült, hogy min­denütt legjobb volt. Fenyvesen nincs kabin és" móló, mint Fonyódon, de óránként nem hat, hanem- négy fo­rint a.csónak és az ital is olcsóbb. Márián kevesebb modern fürdőruhát látni, viszont több alsószoknyát. És igy tovább. A vonatablakban besüt a hold és bejönnek a szúnyogok. Az emberek bágyadtak és óvatosan mozognak, mert fáj ott, ahol a nap heve érte. — Ércemes volt eljönni? 'kérdezem Mancikát. Mancika fá­radtan mosolyog a fiú mellett. — Igen — s/ól halkan. — Tudja egész nap ül az ember és dolgozik. A gondolata úgy jár a munkája körül, mint az óramutató. “Most van egy­két napra váló emlék ... Azerszágostáucversenytnyert csabai diákok Nagykanizsán Csütörtökön este 8 órakor tartja a békéscsabai gimnázium Népi Cso­portja lánc- és balladaestjét, a gim­názium tornatermében. A nagykani­zsai gimnázium Regős Csoportja rendezi a vendégelőadásl és fogadja a vendégszereplő diákokat. Közép- iskolások és általános iskolai tanu­lók! Qyertek el valamennyien és nézzétek meg a csabai diákok mű­sorát. Az ország legjobb lánccsoporjt jál látjátok, amelyik megnyerte az országos táncversenyt és most du­nántúli kőrútján mutatja be nektek is tudását. A jövő iskolai évben Ti is valamennyi iskolában ezeket a táncokat és játékokat fogjátok ta­nulni. Lássátok meg és szeressétek meg Ti is a népi táncokat. A kis- kanizsai népi tánctanfolyam részt­vevőit külön meghívjuk! Elvárjuk, hogy valamennyien olt legyetek, ka­nizsai diákok! A beléptidij diákok számára 1.— forint. Fehér kgnyerel keil adni a város dolpzémak fi kilimáni dolgozó parasztok tudják: S faeszoigáiiatás az i érdekeiket védi fiz o r száj a z o k é, akik építik Ó, tűzz le forrón az én szép hazámra, Legizzóbb lángod, te Nap! ide vessd, Hogy kétszer érjen a rónák kalásza S kétszer piruljon a szőlőgerezd Delelő fényed, nyugvásod'harmatja A mi ezüstünk, a mi aranyunk —- S ha a föld egyszer tejét le nem adja, Mi oly ínséges szegények vagyunk. Ma, amikor három szűk esztendő után végre eljött a »lángs uga.ru nyár«, amelynek nyomán a magyar föld bőségszaruja teljes pompájában kezdi ontani gyümölcseit, amikor ez az áldott főid oly tömegben ter­melte meg a magyar dolgozó nép kenyerét, 'amire régen nem volt példa, eszünkbe jut Kiss Józsefnek e*z a gyönyörű vei se, amit a feudá­lis, _ tőkés és fasiszta Magyarország urai sohasem szeneitek hallani. A Magyar Tßolgosóik. 2'Nírfja. falujáró pártmunkásai az elmúlt vasár nap a nagykanizsai járás 10 községét látogatták meg, hogy kö­szönt sék a dolgozó parasztságot, mert verejtákes munkájával '.lehetővé tette, hogy aranyra érjen a rónáik kalásza és pirosra érjen a szőHőge- rezd. Az életet adó tűző napsugár mell- lett á paraszti izmok és az üzemek dolgozóinak kitartó munkája — akik eszközöket adtak a dolgozó parasz­tok kezébe — tették lehetővé, hogy :az idén bőségesebben jut mindenki asztalára fehérebb kenyér, izletesebb gyümölcs és ropogósra sült hús. Harminc pártmunkás; nők és férfiak vegyesen jókedvűen dalolva indultak vasárnap a kora reggdli órákban útnak, hogy elmondják a falu népének mindazt, ami ebben az országban az ő jólétükért, életszín­vonaluk eméréséért az utóbbi hóna­pokban történt és ismertessék a Ma­gyar Dolgozók Pártja programnyi­latkozatát, amely kijelenti: »A földreformmal a demokrácia megvédte a szegény- és közép-paraszt egyéni gazdaságát, magántulajdonát a nagybirtokosok nyomásával szem­beni, a nagybankok és gyáripar álla­mosításával pedig megvédte a nagy­tőke kizsákmány olásává,l szemben. A további jeladat: fokozottan védeni a dolgozó parasztságot a falu kizsák­mány otó elemeivel szemben is. a kizsákmányolok korlátozásával] ter­jeszkedésük meg gátlásával. A népi demokrácia a minden kényszertől mentes, a teljes önkéntességen ala­puló mezőgazdasági szövetkezetek támogatásával megakadályozza a szegény- és középparasztság romlá­sát és lesüllyedését és lehetővé teszi a gazdasági és társadalmi felemelke­dését.« • De feladatul tűzték ki a pártmun­kások azt is, hogy figyelmesen meg­hallgassák a falu dolgozó népének: panaszait, hogy azokat illetékes té­nyezők elé terjeszthessék, hogy amilyen gyorsan csak lehet, segíteni lehessen a bajokon. KiJimósh Tiaílán 50 háza van. Nem terjesz­kedhetett, .mert határát uralták a Plihálok és Dervaíicsok. A földié­in smak meghagy olt 100—100 hold ricsmak meghagyott 100—100 hold földet, a többit 6—12 holdig negy­ven uradalmi cseléd között osztot­ták szét. Régi gazdáik is laknak a faluban, takaros kis házakban, akiknek 10—20 hoki birtokuk van. Csak egyetlen akadt olyan, aki 30 hoki fölött rendelkezik. Ennek a jómódú gazdának, Kin­cses Nagy Imrének háza előtt a lócán ülnek a falu régi gazdái. Hol­länder József pártmunkás, a Btern- 'téglagyár üzemi bizottságának el- nőilflá közöttük ül. Kincsosné. bort hoz jegy kancsönan, kínálgatja vencíé- gljit.ft.Igy borozgatás közben jobban lesik a szó, őszintébb a beszéd. \ SCilimsinlum nyoaio sincs* j a reaiécí<úntsl£ A régi gazdák valamennyien egyik a másikra licitálva mondják ei, hogy azokon a helyeken, áhor már elcsé­peltek, a beszolgáltatásnak eleget- tettek, sőt azontúl is, mert mint mondják, szükség van a kenyérre ia városban, hogy a gyárakban zavar­talanul.- folyhasson a munka. — Mi még jói emlékszünk a Jur- csek-fóle rendeletre, meg a bolet- tária, amivel kirabolták a parasztot. Aztán azt sem tudjuk elfedj tend, fűzte hozzá Papp Ferenc, hogy ebben a kis faluban két szép szál gyerek pusztult el a háborúban. Nekünk többet nem kell háború, ha­nem béke, amiben -a parasztember dolgozhat és gyarapszik. Nekünk semmi ^ kifogásunk nincs, hogy el­osztották a földet, mert az az°'igaz- ság, hogy min (Jenkinek legyen,°aki megdolgozza. Mi csak gyarapodtunk a felszabadulás óta, mert a német elhajtotta marháinkat, a háború, meg elpusztította az országot. Kilimánban határozottan érezni tahiét egy uj világ friss üde levegő­jét, mert itt a parasztság megér­tette, nemcsak az uj. gazdák — akik valamennyien tagijai a Ma­gyar Dolgozók Pártj ának —, hanem a régiek is, hogy az ország azé, aki építi, a beszolgáltatás a dolgozó parasztság érdekeit szolgálja, mert jó elvét, jó boronát, jó cipőt és ru­hát- csak* úgy tudnak gyártani a városok dolgozói, ha jó kenyeret, bust és zsírt is kapnak. L Kiss Aános najijtescdtí az MDP kilimáni titkára, Kupó János és Füle Kálmán ujgazdák társaságában beszélget a pártmun­kással. Szavaiból derűlátás, a jövőbe vetett feltétlen bizalom csendül ki. Nem is csoda, nagy volt a termés, és ez-évben, mint mondják, sokat gyarapodtak. Négyen közülük, Szi­laj os Szabó Istvánná, Rákos György, Füle Kálmán és. .'Nagytóth István ezévben már építkeznek. A házak már készen álínak. Téglából és tö­mésből. Az uj cserép úgy piroslik a mély kék izzó égben, műit pipa­csok a vetésben. Ezek csak a Der- váiies majorból való felsőfalusi uj­gazdák. Valamennyinek két tehene áh az istállóban, á .szaporulat egy­két- borjú is ott van. Az. ólban hizó, 8—10 malaccal. A kormányzat gon­doskodott az uj gazdáknak kitűnő tenyészbikáról és tenyészkanról. Ezek Kiss János istállójában áljá­nak. Az ujgazdák jó vetőmagot és egy pár lovat .szeretnének, persze kancá­kat, hogy néhány esztendő alatt el­láthassák az uj gazdákat vakkal. A pártmunkás feljegyzi a pana­szokat és a kérelmeket. ígéretet tesz, hogy továbbítja azokat és remélik, hogy jövő ilyenkorra már ló is nye- rit az ujgazdák istállójában. A nnpót szem Tníjct döre- igctz.isani . Indulóban megkérdezz ük az egyik uj gaz (iát., hány óra van? Fölnéz azt égne, azt mondja: egy óra. Nem hi­szünk neki, erre előveszi az óráját, ami pont egy órát mutat. Kitudó­dik, _ hogy Kilimánban senki sem igazította előre az óráját, mert mint mondják, a napot sem lehet élőre igazítani. De a vonat mégis csak az uj idó- számitás után urdui?... t Nem tesz az semmit, feleli rá Kupó János. A parasztember meg­szokta, hogy jó korán menjen a vasútra, miért azt tapasztalta, hogy a paraszt várhat, ele a vonat nem vár...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents