Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Gyimesi Endre: Adatok Pálóczi Horváth Ádám vagyoni viszonyaihoz – Özvegye, Kazinczy Klára csődügye
alszolgabíróval együtt, az adós ingó és ingatlan javainak összeírásával és felbe- csültetésével. Felhatalmazták Borost az ingóságok árverés útján való eladására, és az ingatlanok „többet ígérés útján" haszonbérbe adására is. Perügyelőnek Háry József ügyészt nevezték ki. Az esetleges további hitelezői igények bejelentésére az 1843. december 1-i határnapot tűzték ki. A december 1-jén megtartott ülésen megállapították, hogy összesen 4 követelő igényt nyújtottak be. Ami valójában csak három volt, hiszen Mantuano József és Fischer Simon - Stern Bernárd közös beadványa mellett negyedikként Hertelendy Gáspár újabb igénye szerepelt. A Nagy Károly által elkészített ingatlan listát nem fogadták el, s újra kiküldték az alszolgabírót a kimaradt ingatlanok összeírására. Itt vették nyilvántartásba az özvegy 6 tételből álló kimutatását követeléseiről. Ugyanakkor Kazinczy Klára hivatkozva a csődtörvényre „valamelyes tartást" kért megélhetése biztosítására. Az újabb határnapnak december 15-ét jelölték ki, amelyen egyéb nem történt, minthogy Háry József perügyelő tudomásul vette a négy benyújtott hitelezői követelést. Több ülésen (1843. december 30., 1844. január 14.) pontosították a hitelezői igényeket Fischer Simon és Stern Bernárd 2150 ft capitális, 579 ft 40 árendás és 7 ft 33 kr. berekmetszési költségre; Mantuano József az elmaradt összesen 24 ft kéményseprési díjra tartott igényt. Bár az özvegy jelezte, hogy a petrikeresztúri templomnak is tartozik 40 ft-tal, ezt az egyház nem igényelte vissza. 1844. március 4-én döntöttek Kazinczy Klára kérése ügyében. Szükségesnek ítélték a tartásdíj megállapítását, s az ítélet végrehajtásáig „naponként 80 krajcárok ezüstben fizettetni rendeltetik". Ugyanitt foglalkoztak részletesen Kazinczy Klára több évtizede húzódó gróf Szapáry-féle 8000 ft-os követelésével. A pert még Horváth Ádám indította 1815. június 15-én özvegy Szapáry Péter- né ellen. (Szapáry 1814 szeptemberében meghalt.) A követelés igazolására Horváth csak egy bont - ahogy akkor mondták charta biancat - mutatott be a következő szöveggel: „Charta bianca 8000 valutaris forintokról, Letenye 1814. március 10. Szapáry Péter mp. (pecsét) Coram me: Ehemont Ferenc mp. Szapáryné többször is hamis tanúkat sorakoztatott fel a perben a költő meghazudtolására. A csalás kiderülte után a kőszegi kerületi tábla 1819. december 6-án Horváth Ádám egész követelésének és a perindítástól számítandó kamatok (960 ft) megfizetésére kötelezte az özvegy grófnét. Ezt a fellebbezés utáni végítéletével 1822. június 17-én meg is erősítette, megtoldva a 150 ft perköltség megfizetésének kötelezettségével.60 Hiába volt a bírósági győzelem, pénzt nem látott az özvegy.61 így írt 1843. december 21-én a törvényszéknek: „23 éve özvegy. Sok szívbéli fájdalmakkal és a kese60 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) P. 813. sz. Szapáry család levéltára perkötet 160, 793-797. p. A perről részletesen lásd: Degré Alajos - Szentmihályi Imre: Egy adalék Pálóczi Horváth Ádám életéhez. In: Göcseji Helikon 4. sz. Zalaegerszeg, 1972. 65-82. p. 61 MNL OL P. 813. Szapáry család levéltára perkötet 1390,1407,1439. 93
