Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Cselenkó Borbála: Uradalom? Önálló birtok vagy birtokrész? A novai „uradalom” helye és szerepe a szombathelyi püspökség uradalmi birtokigazgatásában (1777–1848)
földesúri instrukciókat követve a novai számtartó önállóan irányított, igazgatott. A novai uradalmi kormányzat tiszti kara ezzel ki is merül. Tiszttartója nincs és saját ügyésze sem. Az uradalmi ügyészi feladatokat az egerszegi látja el.18 Magától adódik tehát az a kérdés, hogy az 1790-es évek elejétől - a források következetes „uradalonT'-terminus használatát követve - tekinthetjük, kezelhet- jük-e Novát uradalomként, vagy akár csak önálló birtokként, vagyis az egerszegi uradalomtól való elszakadás mennyire volt határozott. De megpróbálunk választ találni arra a kérdésre is, hogy egyáltalán miért változott meg egyik évről a másikra - gyakorlatilag minden átmenet nélkül - az eredetileg egerszegi uradalom egyik birtoktesttét alkotó - Nova és a hozzá tartozó Karácsonyfa helyzete? Az 1790-es évektől uradalomnak nevezett novai birtok uradalmi státusza tehát, de még önálló birtokként való működése is számos kétséget vet fel. A Szombathelyen székelő földesúr e többé-kevésbé önálló gazdálkodást folytató birtokának bizonyos fokú alárendeltsége zalaegerszegi uradalomnak ugyanis mindvégig - 1790 után is! - megfigyelhető. Ez az alárendeltség látszik részben a két birtok19 közti személyes, igazgatási és gazdasági kapcsolatokból, de ezt tükrözi az uradalmakat irányító tisztikar nemcsak összetételében, hanem -1790 után - az uradalom élére kinevezett személyek tisztségében is. Mint fentebb már említettem a novai „uradalom" tisztikarát többnyire egyszemélyben - az uradalmi tisztviselői hierarchiában rangban a tiszttartó alá tartozó - a számtartó (esetenként ispán) képviselte, az ügyészi feladatokat a zalaegerszegi uradalmi ügyész látta el. A birtok élén soha nem találunk tiszttartót, a birtok igazgatását: gazdaság irányítását, és a földesúr képviseletét, a személyi ügyek intézését az egerszegi uradalmi időszakban az egerszegi számtartó, az önállósodását követően pedig az egerszegi tiszttartó felügyeletével és közvetlen földesúri utasítások alapján a mindenkori novai számtartó, vagy egyes időszakban az ispán látta el. Valószínűleg nem véletlen, hogy 1798 áprilisában, amikor a számtartó halálával a novai gazdaság vezetésére a püspök még nem talált megfelelő személyt, a zalaegerszegi tiszttartót Prácsovich Györgyöt bízza meg annak ideiglenes igazgatásával.20 Egyrészt Prácsovich a novai birtok jó ismerője volt, hiszen, az 1780-as években, mielőtt a zalaegerszegi uradalom vezetését átvette, számtartóként irányította a novai birtokot.21 Ugyanakkor amúgy is természetes lehetett, hogy a püspök nem egy szombathelyi tisztjére bízta ezt a feladatot, hanem az egerszegi tiszttartóra, 18 Babos József egerszegi uradalmi ügyész 1838-ban szerepel ugyan a novai uradalmi számadásban az uradalmi alkalmazottak sorában, de készpénzbeli fizetséget itt nem kapott, csak természetbeni juttatásokat. (SzEL, PL Régi gazdasági iratok, novai uradalmi számadás 1839) 19 Míg 1790 előtt egy nagybirtokról, a Zalaegerszegi Uradalomról és annak két birtokrészéről: a zalaegerszegiről és a novairól beszélünk, addig 1790 után két birtokról van szó: a zalaegerszegi uradalomról és az „uradalomnak" nevezett novai birtokról. 20 SzEK ős XXVII/alsó I. p. „B" 2. Szily János levele Prácsovichhoz 1798. ápr. 15-én. 21 SzEL, SzPL Régi gazdasági iratok, novai uradalmi számadások 1779-1789. 71
