Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Kapiller Imre: A Fülöp-boglári rév az 1820–30-as években

indított visszahelyheztetési pert. Somogy 1823. június 11-én hozott ítélete szerint Bárány, mint közbirtokos természetesen szabadon kiköthet Bogláron, de ott, ahol a letartóztatás történt, nem, hiszen ott az alperes maga épített kikötőhelyet, amit maga használhat.

„... az a hely, ahol Bárány úr hajóját kikötni kívánta, azt a töltést, melyet az alperes a Balaton vizének leszállásával, mintegy 160 ölre menőt az alperes fél a tulajdon költségén csináltatta, a többi bogiári közbirtokos urak segedelme nélkül és mások kirekesztésével már két esztendőkig békességessen használta, a felperesnek hajóját kikötni jussa nem lévén."25

Visszatérve kiindulópontunkra a Zala vármegye előtt Bárány Pál contra Jan- kovichné visszahelyheztetési perére, Bárány immár a somogyi ítélet birtokában - mely kimondta hajózási jogát - az ítélethirdetés után nyújtotta be panaszát Zala vármegyének. A megye 1824. augusztus 24-én hozott ítéletében ugyanarra az álláspontra helyezkedett, mint Somogy. Elmarasztalta az alperest, az elkobzott hajó természetbeni visszaszolgáltatására, vagy értéke megtérítésére, valamint a felperes és a törvényszék perbeli költségeinek megfizetésére kötelezte. Jankovich- né az ítéletet a kerületi táblánál megfellebbezte, azonban az jóváhagyta a vármegyei döntést. Az alperes végül 1825. szeptember 27-én kifizette Bárány Pálnak adósságát, 432 forintot oly módon, „hogy a felperes félnek 500 forintokról szóló 1823. február 6-án költ és Körmendy Ferenc úrnak adott kötelezvényét, amelyet pedig tisztelt Jankovichné asszonyságnak 1825. esztendőbeli szeptember hónapnak 16-dik napján kiváltott adós levelét visszaadta..Az 500 forintból visszajáró 68 forintra Bárány úr kötelezvényt adott.26

Minthogy visszahelyheztetési perben a felmerült költségeken kívül kártérítési igény nem volt érvényesíthető, ezért Bárány Pál 1826-ban egy hatalmaskodásbéli pert indított Jankovichné ellen, melyben 1000 forint megfizettetését kérte kiesett haszna fejében.27

E helyütt nincs mód ennek az igencsak hosszúra nyúló pernek a vizsgálatára. A 8 évig húzódó per során a megyei törvényszék 19 alkalommal foglalkozott az üggyel. Végül 1834. március 13-án, minthogy a felperes Bárány Pál időközben elhunyt, „... Ezen per megszüntetettnek nyilatkoztatik a felperes felek által."

25 A per 4. sz. melléklete.

26 A per jel nélküli melléklete.

27 MNL ZMLIV. 17. Alispánok és szolgabírák előtti perek. Horváth János előtti perek. F. 1. No. 7.

60