Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Kurucz György: A balatoni hajózás gróf Festetics György (1755–1819) időszakában: a „Festetics flotta” és a Főnix

Az evezős hajókon történő révfogalom, illetve áruszállításhoz képest magasabb szintet képviselő áruszállító vitorlás hajó alkalmazása Festetics György nagyapja, az említett Festetics Kristóf nevéhez fűződik.9 A hajó vízrebocsátását illetően azonban nem rendelkezünk megbízható forrásokkal. Csermák Géza 1956-ban közzétett munkája szerint a fenéki révnél holland építő mester által épített Kristóf nevű sószállító hajót 1756. július 26-án bocsátották vízre, de ezen állítást semmilyen Festetics családi levéltári forrás nem erősíti meg.10 A Festetics család keszthelyi ágának történetét tárgyaló, 1928-ban megjelent művében viszont Szabó Dezső egykori tiszti jelentésre utalva említi, hogy a 432 mázsányi (1 bécsi mázsa - 56 kg)11 sóval megrakott hajót Hoppe tanácsos császári főhajó- mester 1772. április 25-én szintén megszemlélte. A vendég egyúttal ígéretet tett arra is, hogy legközelebbi keszthelyi látogatása alkalmával „... a Kristóf nevű hajón levő vitorlát másképp csináltatja".12 A kezdetleges vitorla használat mellett azonban evezősöket is alkalmaztak, vagyis olyan gályáról beszélhetünk, amelyik a révforgalomhoz hasonló, adott esetben lovakkal együtt több szekér szállítására alkalmas vízi járműként határozható meg. Fontos tehát megjegyeznünk, hogy a Dunaföldvártól Kenéséig tengelyen történő szállítás több évtizedes gyakorlatra tekintett vissza, s a gálya mintegy 12 megrakott szekér szállítására is alkalmas volt. Ez az adat nem tűnik túlzottnak, ha figyelembe vesszük, hogy Richard Bright (1789-1858) angol utazó a 19 század elején megjelentetett könyvében keszthelyi élményei kapcsán a (Balaton)Keresztúrról történt átkelésről szólva megemlíti, miszerint négy (!) jó építésű révhajót látott, s tanúja volt annak, amikor az egyikről több szekér is legördült.13 Kiépített kikötők hiányában azonban a Kristóf egy széles, lapos fenekű hajó lehetett, melyről az árut a tóparti települések többnyire csónakon vették át, s az érkezésről jelző lövéssel adtak hírt.14

Sajnálatos módon a 18. század utolsó harmadának Magyarország leírását tartalmazó statisztikai munkái nem szolgálnak további részletekkel a balatoni hajózást vagy vízi szállítást illetően. Korabinsky Mátyás 1786-ban Pozsonyban megjelent német nyelvű földrajzi munkájában nem tesz erre utalást, míg Vályi András magyar nyelvű leírásában a korábbi szakirodalmi állításokkal ellentétben nincs szó holland hajóépítők alkalmazásáról. Hivatkozott munkájának második

9 Festetics György apja, Festetics Pál (1725-1782) ez idő tájt hivatali kötelezettségei miatt távol élt Keszthelytől. Szabó Dezső: A herceg Festetics család története. Budapest, 1928.145-146. p.

10 Csermák Géza: A magyar hajózás múltjából. Budapest, 1956. 60. p - Sági Károly Csermák adatát veszi át. Sági K.: i.m. 437. p.

11 Bogdán István: Régi magyar mértékek. Budapest, 1987.116. p.

12 Szabó. D.: i.m. 193. p.

13 Tóth L.: i.m. 26. p. „Accordingly, at seven o'clock the following morning we set off, and soon reached the ferry by which we were to cross the lake. We here found four very good boats, which are continuously passing. Several little wagons had just landed from one of them, and others crossed with us." Bright, Richard: Travels from Vienna through Lower Hungary. Edinburgh, 1818. 429-430. p.

14SágiK.: i.m. 437. p.

40