Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában
azon személyazonosságú létezett. Ezek besorolása volt a legbizonytalanabb, de formai jegyek alapján inkább ebbe a kategóriába kerültek, mint a másik kettőbe. A „kétes" kategóriába általában azok a kékcédulák kerültek, amelyekből a személyazonosság alapján csak egy állt rendelkezésünkre, de egyébként a hamis kékcédula legtöbb attribútumát magukon viselték. Ezt a kategóriát volt a legnehezebb önállóan értelmezni, itt inkább a maradékelv érvényesült. A „valódi" címkét azok a kékcédulák kapták, amelyek egyediek voltak, a hamisságnak még a látszatát sem keltették, pecséttel el voltak látva, egységes kézírással, ugyanazon tintával vagy írógéppel voltak kitöltve. Az idős kor, vagy házaspárok, főleg választókorú gyermekkel való jelenléte szintén hitelességet erősítő tényezőnek számított. Ugyancsak hitelesnek fogadtuk el az összes „hadifogoly" pecséttel ellátott kékcédulát, mivel egyébként sem lehetett rajtuk felfedezni a hamisság jegyeit. A biztosan azonosítható szavazóköri bizottságok tagjainak kékcéduláit is hitelesnek fogadtuk el és azokat is, amelyekkel ott szavaztak, ahol kiállították őket. Mindezek alapján megállapíthatjuk, miszerint a rendelkezésünkre álló 1636 kékcédula közül 1227 igen nagy valószínűséggel hiteles, törvényes szavazatot takart. 93 került a kétes kategóriába és 316 kékcédula igen nagy valószínűség szerint csalás eredményeként keletkezett. A valódinak elfogadott kékcédulák közül egyébként 130 volt a „hadifogoly" pecséttel ellátottak száma. Százalékos megoszlásban ez azt jelenti, hogy az 1636 kékcédulát alapul véve szinte biztosan hamis 19% (316 db), ha ideszámítjuk az összes kétest (93 db), akkor kereken 25% (409 db) ezek aránya. Ha arányosítjuk ezeket az abszolút számokat a korábban valószínűsített összes kékcédulák számához, - ami az érvényes szavazatokon nyugvó arányosítás alapján 2560-nak adódott - akkor megyei (választókerületi) szinten összesen a kétesek nélkül 494, azokat is beszámítva pedig 640 lehetett a vélelmezetten hamis kékcédulák száma. Ezek a szavazatok túlnyomó részt nyilván a Magyar Kommunista Pártra estek, de ezt az események és körülmények logikáján kívül, a választás titkossága miatt más bizonyítékkal nem lehet alátámasztani.92 Nehéz pontosan megállapítani, hogy a csalásban mennyi volt a központi koordináció és mennyi volt rábízva a „helyi erőkre". Nagy valószínűséggel sok volt az improvizáció és a felkészülés messze nem volt tökéletes, különösen 92 Az általunk arányosítással számolt adatok mellett érdekes a megyei MKP titkár augusztus havi jelentése, - már a stílus szempontjából is - amelyben részletesen foglalkozott a választás eseményével: „Pártunk a kék szavazócédulával nagyobb eredményt akart elérni, de ez a választások során kétélű fegyverré vált, mert ezzel mozgósítottuk a reakciót, ennek hiányában lettek volna olyan körök, akik nem szavaztak volna le, ezt látván ók is az urna elé álltak. Zala megyében 1900 ember szavazott kék cédulával, ebből le kell vonni Keszthely és Hévíz nyaralóit, így mintegy 500 szavazat jutott nekünk, ha összehasonlítjuk azt a fáradozást és erkölcsi veszteséget, melyet ez okozott, akkor láthatjuk, hogy a kék cédulának nemhogy eredményei, hanem veszteségei voltak ránk nézve." MNL ZML MKP ZMB ir. 1946-1948. 4. ő. e. Vö. Csönge 2009. 110. p. A szakirodalomban gyakran idézett és egyúttal bírált, Péter Gábor nevéhez kapcsolódó forrás szerint Zala megyében összesen 1946 kékcédulát használtak fel. Szerencsés 1992. 69. p. 380
