Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában
laló pártbizalmi „rábólintása", míg ismeretlenek esetében a rendőri bejelentőlap vagy annak igazoló szelvénye volt az elégséges feltétel.66 A lényeg, hogy kötelező jelleggel arcképes igazolványt nem kértek, ami lényegesen megkönnyítette a fiktív személyazonosságot igazoló kékcédulás csalók ténykedését. Aki megkapta a választójogot, de személyazonosságának nem kellő igazolása miatt nem szavazhatott, azokat egy külön listán, a „visszautasítottak jegyzéke" űrlapon kellett nyilvántartani, megjelölve a visszautasítás okát. Ez több esetben félreértésre adott okot, így ide írták be a választójog megvonása miatt elutasítottakat. Ez az adminisztrációs hiba azonban az eredmény helyes megállapítását sehol sem zavarta.67 A nap folyamán a szavazóköröknek meghatározott időnként jelentést kellett adni a járási központi választási bizottságoknak, akik a vármegyei központi választási bizottságnak, végső fokon a főispánnak juttatták el az összegző jelentéseket. Ennek visszacsatolásaként, a Belügyminisztériumtól kapott utasítások formájában a főispán folyamatosan instruálta - a szolgálati út betartásával - a szavazóköröket. A nap folyamán rengeteg rémhír, illetve hamis információ látott napvilágot, ami a főispáni stábot állandóan munkában tartotta. Egyes szavazókörökben például szótöbbséggel ad hoc határoztak arról, miszerint a választói névjegyzékben nem szereplők is szavazhattak, mely gyakorlatot határozottan leállították. Előfordult, hogy a szavazatok összeszámlálásánál a nem lezárt borítékban lévő szavazatokat nem akarták érvényesnek elismerni, ami szintén szabálytalan volt. A legtöbb instrukciót azonban a kékcédulás szavazókkal kapcsolatban kellett kiadni. Délután, amikor már tömegével érkeztek a bejelentések a csalásról, több ezzel kapcsolatos álhír is elterjedt. Egyik szerint a névjegyzék-kivonattal csak másnap lehetett volna szavazni, amit egyből körtáviratban cáfolt a főispán. Más esetben egyes szavazatszedő bizottságok aznap, de külön időpontot, külön helyiséget jelöltek ki a kékcédulával érkezők számára, amit szintén megtiltott a főispán a belügyminiszter rendelkezése folytán. Ezen a ponton késő délután meglehetősen kaotikus helyzet alakult ki, mivel a főispántól is ellentétes tartalmú utasítások érkeztek, de végül nem tettek kivételt a névjegyzék-kivonattal szavazókkal.68 Jól érzékelhetően a BM-től kiindulva minden instrukció oda futott ki, hogy a nyilvánvaló csalások - ideértve a hamisnak tetsző rendőri bejelentőlapot is - ellenére se akadályozzák a kékcédulával szavazókat. Már az 1945-ös választásokkor is felfigyeltek az ún. láncszavazás veszélyére, aminek a lényege, hogy üresen bedobva az urnába a borítékot, kiviszik a szavazólapot, amit megfelelő díj ellenében a megbízó szeme láttára töltenek ki és ezt 66 MNL ZML Nagykanizsa megyei város polgármesterének ir. 13.240/1947. 67 Példa erre Dötk, Győrfiszeg községek, vagy Csabrendek IV., illetve Gógánfa I. és Rédics I. szavazókörei. 68 MNL ZML Nagykanizsa megyei város polgármesterének ir. 13.240/1947. 368
