Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában
szervezni a szavazócédulák nyomtatását, amihez központilag terveztek papírt biztosítani. A feladattal július végén az 1945-ös választások alkalmából már bizonyított, zalaegerszegi Kakas Ágoston nyomdáját akarták megbízni. Az e téren már referenciával rendelkező nyomda azonban kiesett a pikszisből és a megbízást a kanizsai - már ismert - Közgazdasági Rt. kiadó és nyomda kapta meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a választási munka operatív közigazgatási felelőse a szocdem alispán volt, akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy éppen egy SZDP holdudvarba tartozó nyomda lépett a képbe. Augusztus közepén Budapestről szét is küldték a szavazólapok nyomtatásához szükséges papírmennyiséget, ami az alispáni hivatal érintésével, meglehetősen hevenyészett, szétszórt állapotban érkezett meg augusztus 20-án a nagykanizsai nyomdába. Miután augusztus 16-án a budapesti IV. kerületi központi választási bizottság helyiségében kisorsolták a lajstromok sorrendjét, hozzákezdhettek a szavazólapok grafikai megtervezéséhez. Itt a problémát az jelentette, hogy még nem dőlt el, miszerint a zalai választó- kerületben mely pártok fognak indulni. A nyomtatás még sehogy nem állt, de az alispán figyelmét már felhívták a BM-ből, miszerint az üdülőhelyi szavazókörökbe „lényegesen több" szavazólapot küldjön. Nem tudni volt-e direkt összefüggés ezen intenció és a már megtervezett kékcédulás hadművelet között, tekintettel arra a tényre, miszerint - mint azt később részleteiben is látni fogjuk - a névjegyzék-kivonattal elkövetett visszaélések erős túlreprezentáltságot mutattak a Balaton környéki településeken. Talán érzékelve a szavazólapok nyomtatása körül esetleg más helyeken is fellépő anarchiát, mindenesetre egy augusztus 18-án érkezett belügyminiszteri rendelkezés szerint a szavazólapok nyomtatását fel kellett függeszteni, mivel időközben döntés született azok központi előállításáról, amire a Magyar Állami Nyomda kapott megbízást.60 Ez az esemény rémhírek sorát generálta, amit a sajtóban igyekeztek visszaszorítani: „Nem lehet hamisítani, vízjeles papíron készítik a szavazólapokat" - számolt be erről a Független Zala.61 A szavazólapokat végül augusztus 24-én küldte meg a BM az alispáni hivatalnak, ahol megszervezték annak továbbosztását. Ezzel párhuzamosan a választás egyéb technikai kellékeiről is gondoskodtak, így a szavazófülkék berendezéséről, a szavazóurnák kiszállításáról. Még ezt megelőzően azonban az egyik legnagyobb és leggondosabb technikai feladat a szavazókörök újbóli kijelölése volt, tekintettel arra, hogy az 1945-ös nemzetgyűlési választásokhoz képest a vonatkozó törvényhely módosítása révén a korábbi négyszáz helyett hatszázra emelték fel az egy szavazókörre maximálisan eshető 60MNL ZML Zala vármegye alispánjának ir. Tárgyi csomók 53. doboz. 61 Független Zala, 1947. augusztus 24. 3. p. A szavazólapok a Balatonfűzfői Papírgyár céglogós rajzolatú vízjeles papírjából készültek. A híráramlás esetlegességét és bizonytalanságát jól illusztrálja a lap augusztus 28-i cikke, amely kijelenti, hogy mégsem lesz vízjeles a szavazólap. 366
