Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Káli Csaba: Az 1947. évi országgyűlési választások Zalában

ami a kampány célegyenesbe fordulás után vált különösen érzékelhetővé. A július 10-i lapszám első oldalán Dombay vezércikkével hivatalosan is megindult a helyi szocdemek kampánya, amit az alcím is kifejezett: „Induljon meg a választási agitáció." Ez így is történt. Ettől kezdve a lap inkább hasonlított egy ad hoc választási kiadványhoz, mintsem a kiegyensúlyozott, „pártatlan" tájékoztatás eszközéhez, amivel - mint azt a korábbiak is tükrözték - nem rítt ki a többi pártlap sorából. Apró érdekesség, de plasztikusan szimbolizálja az MKP és az egyre többször jobboldalinak bélyegzett Dombay vezette SZDP közötti súrlódások növekvő intenzitását, miszerint a Zalai Világosság „párthírek" rovatából kezdtek kimaradozni az MKP rendezvényeiről szóló tudósítások. A lap nagy hangsúlyt helyezett a választói névjegyzék készítése során a jogtalan kihagyások megelőzésére: „Szocialista vagy? ne hagyd elveszni a választójogodat." „Csak a fasisztáknak, reakciósoknak nincs választójoga, nézz utána, hogy ki ne maradj a választói névjegyzékből."42 A párt e célra külön panaszirodát állított fel a Sugár út 3. alatti titkársági épületen belül, ahol az aktivisták átvállalták az adminisztratív ügyek intézését az ebben járatlan panaszosok helyett.43 Az anyagi alapok előteremtése céljából is folyamatosan agitáltak, választási bélyegek vásárlására buzdítva az elvtársaikat.

A Szociáldemokrata Párt országos választmánya 1947. augusztus 7-én döntött a képviselő-jelölti helyek elosztásáról. A zalai lista vezetője - 1945-höz hasonlóan - Marosán György lett, akit Kéthly Anna követett. Ők több helyen is listavezetők lettek bebiztosítandó a képviselőségüket, így a harmadik helyre rangsorolt Dombay János, főként az előzetes - meglehetősen optimistának bizonyuló - szavazatbecslések alapján még biztos befutónak számított.44 A szavazólapon még olvasható negyedik és ötödik helyen Dávid János (nem az alispán, hanem a Kispesten élő édesapja) és Horváth Zoltán a Világosság főszerkesztője szerepelt. Dombay János kivételével az első öt helyet tehát nem zalaiak foglalták el, ami magas labda volt a többi rivális párt számára, amit leggyorsabban a kommunisták csaptak le, kihasználva a vidéki, főleg falusi emberek (fő)városiakkal szembeni ellenérzéseit, előítéleteit. Az MKP-val való szembenállás augusztus közepére már teljesen nyílttá vált, a két kanizsai napilap, a kommunista szellemiségű Zala és a szocdem Zalai Világosság már a címlapon üzengettek egymásnak, egyre inkább személyeskedésbe hajlóan kritizálva a másik pártot.45

A többi párthoz hasonlóan a szocdemek is a vasárnapokra időzítették pártrendezvényeik legjavát. A helyi erőkön kívül e téren komoly segítséget kaptak a budapesti pártközpontból, hiszen több tucatnyian is leköltöztek Zalába a kam42 Zalai Világosság, 1947. július 24., 26.

43 Uo. augusztus 2.

44 Uo. augusztus 8.1. p.

45 Uo. augusztus 13.1-2. p.

361