Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919

TÓTH II. JÓZSEF vitéz (Komárváros, 1888. november 23. - ?) rendőr. Apja Tóth József földműves, anyja Németh Julianna. Eredeti foglalkozása földműves, nős Varga Annával (hk. 1911. november 8.), háromgyermekes nagykanizsai lakos. Tényleges katonaidejét 1909. október 7-től 1912. december 31-ig a cs. és kir. 48. gyalogezrednél töltötte. Alakulatától szakaszvezetői rendfokozattal szerelt le. A nagykanizsai rendőrkapitányi hivatal 1914. május 4-én vette fel napibéres szolgálatra, de a világháború kitörése miatt ismét be kellett vonulnia katonának. Az első mozgósításkor mint címzetes őrmester és szolgálatvezető a 48. gyalogezred 24. tábori századának kötelékében a szerb harctérre került, ahol mindjárt az első csaták egyikében 1914. augusztus 12-én megsebesült. Innét hazaszállították, és 1915. február 28-ig egy hátországi kórházban gyógykezelték. Ezt követően ismét a frontra ment, majd az ukrajnai hadszíntéren teljesített harctéri szolgálata közben 1915. szeptember 8-án súlyos láblövést szenvedett. Második sérülésével 1916. augusztus 10-ig a nagykanizsai helyőrségi kórházban lábadozott. Később a román, az ukrán és az olasz arcvonalon szerepelt, majd 1918 tavaszán a városi tanács kérelmére ideiglenesen felmentették a hadi szolgálat alól, és visszarendelték a rendőrséghez. A hadjáratok során tanúsított bátorságáért Ezüst Vitézségi Érem I. osztálya, Ezüst Vitézségi Érem II. osztálya, Bronz Vitézségi Érem, Károly Csapatkereszt és Sebesültek Érme kitüntetésekben részesült. Rendőri állásában 1918. december 1-jével véglegesítették. 1919-ben vörösőr, majd a nagykanizsai államrendőrség kötelékében 1922-ben őrmesteri, 1923-ban pedig törzsőrmesteri rendfokozatot ért el. Világháborús érdemeiért 1924-ben a kormányzó vitézzé avatta. További kitüntetései: Háborús emlékérem. (31. kép) MNL ZML NVT 1919/2878., HL LKJ 9191., 9197., HL Vitézi Szék felszámoló bizottságának iratai, Vitézek albuma. Bp. 1939. 144. p., ZH 1916. június 21. (140. sz.) 2. p.

TURKALY MIKLÓS próbaszolgálatos rendőr. 1919. november 1-jén lépett a városi rendőrség kötelékébe. 1920. április 1-jétől államrendőr. Ugyanitt 1929-ben főtörzsőrmesteri rendfokozatot ért el. MNL ZML NVT Kimutatás 1920., ZK 1929. november 19. (263. sz.) 4. p.

UNSZUSZ LAJOS (Nagykanizsa, 1890. december 6. - ?) rendőr. Apja Unszusz Imre földműves, anyja Horváth Rozália. Eredeti mestersége mészáros. Katonai szolgálatát 1911. október 5-től 1918. november 12-ig a 48. közös gyalogezrednél teljesítette. Leszerelése után november 15-én lépett a városi rendőrség szolgálatába, és 1919. január 1-jétől tényleges állományba került. A kommün idején a Vörös Őrség kötelékében rendőrködött, majd augusztustól ismét városi rendőrség állományához került. 1920-ban átvette a m. kir. államrendőrség nagykanizsai kapitánysága. Ugyanitt 1923-ban közrendőr. MNL ZML NVT 1919/2878., R. aim. 435. p.

VAJDA LAJOS (1888 - Nagykanizsa, 1942. február 25.) ideiglenes rendőr. Nős Krénusz Juliannával, kétgyermekes nagykanizsai lakos. 1919. január 1-jén lépett a városi rendőrség szolgálatába. A proletárdiktatúra alatt vörösőr, augusztustól pedig ismét városi rendőr. 1920-ban átvette a m. kir. államrendőrség nagykanizsai kapitánysága. Ugyanitt 1923-ban még közrendőr. MNL ZML NVT, Kimutatás 1920., Baksa 435. p.

320