Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919

SZILVÁSI (Sindlberger) ISTVÁN (Magyarszentmiklós, 1869. február 18. - Nagykanizsa, 1922. május 21.) rendőr. Apja Sindlberger István, anyja Ruff Anna. Nős Major Teréziával, (hk. Nagykanizsa, 1919. július 6.), gyermektelen nagykanizsai lakos.13 Korábbi foglalkozásai: kereskedő, városi fogyasztási ellenőr. 1914. december 18-tól próbarendőr, majd a városi tanács határozata alapján 1918. december 1-jétől állománybeli. Harctéri szolgálatáról nincsenek adatok. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Őrség állományához tartozott. 1920-ban átvette a m. kir. államrendőrség nagykanizsai kapitánysága. Innét 1921-ben krónikus betegsége miatt leszerelték. 1922. május 11-én piaci élelmiszerkereskedésre jogosító iparengedélyért folyamodott a városi tanácshoz. Igazolványát azonban nem vehette kézhez, mert másfél héttel később váratlanul elhunyt. MNL ZML NVT 1919/2878., 1921/5803., 1922/6831.

SZŐNYI (Fischel) SÁNDOR (Nagykanizsa, 1886. március 12. - Nagykanizsa, 1949. augusztus 23.) rendőralkapitány. Apja Fischel Fülöp könyvkereskedő, anyja Kohn Róza. Nőtlen nagykanizsai lakos. Középiskoláit Nagykanizsán, a jogot Budapesten végezte, jogtudományi államvizsgát pedig Pécsett tett. Tényleges katonaidejét mint egyévi önkéntes 1910. október 1-jétől 1911. február 6-ig a cs. és kir. 19. gyalogezrednél töltötte. Leszerelése után ügyvédi írnok, majd 1913. augusztus 1-jétől 1914. március 18-ig a rendőrséghez beosztott városi napidíjas. A világháború idején mint póttartalékos őrvezető 1914. augusztus 1-jén vonult be szolgálattételre a 19. közös gyalogezredhez. Csakhamar a frontra vitték, ahol 1914. október 17-én súlyos sebesülést szenvedett. 1915. május 29-ig tartó kórházi gyógykezelését követően további harctéri szolgálatra alkalmatlannak minősítették. Ezt követően egészségügyi őrvezetőként szolgált a zágrábi 23. sz. helyőrségi kórházban. Innét 1916. május 24-én áthelyezték a zágrábi cs. és kir. hadosztálybírósághoz, ahol igazságügyi hadnagyként működött. Még katonai szolgálata idején, 1917. december 3-án Losoncon rendőrfogalmazói, 1918. április 29-én pedig Nagykanizsán rendőralkapi- tányi kinevezést nyert. Az előbbi állást nem töltötte be, utóbbi hivatalt leszerelése után július 28-án foglalta el. Szőnyi kezdetben a főkapitány mellett jegyzőkönyvvezetőként szerepelt a tárgyalásokon, majd november 15-e után a rendőri büntető bíráskodást látta el. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Vörös Őrség állományának, majd annak felbomlása után ismét alkapitányi minőségben a városi rendőrség soraiban szerepelt. Miután személyét (vélhetően származása és politikai beállítottsága miatt) nem tartották kívánatosnak az államrendőrségnél, 1920. június 30-án a városi közigazgatás árvaszéki ülnökké választotta. MNL ZML NVT 1918/5113, 1919/2878., Békássy 259. p.

SZTERNÁT JÓZSEF (1884. március 7. - ?) ideiglenes rendőr. Korábbi mestersége csizmadiasegéd. Nős Fábián Annával (hk. Nagykanizsa, 1918. szeptember 29.), gyermektelen nagykanizsai lakos. 1918. november 24-én jelentkezett közbiztonsági szolgálattételre. További sorsa, rendőri pályafutása nem ismert. MNL ZML NVT 1918/20414.

13 Első felesége György Julianna (hk. 1893. január 10).

317