Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919
KOZÁRI KÁLMÁN (Tűrje, 1855 - Nagykanizsa, 1921. március 17.) rendőr. Apja Kozári György. Mestersége takács. Nős Farkas Juliannával (hk. Nagykanizsa, 1885. augusztus 19.), gyermektelen nagykanizsai lakos. Régi, megbecsült tagja volt a városi rendőrségnek. 1914- ben nyugállományba helyezték, de a háború idején - kényszerből - egy időre ismét magára öltötte a rendőruniformist. Részletes rendőri pályafutása nem ismert. (21. kép) MNL ZML NVT 79946Д914. KUMPER ARTÚR (Ludbreg, 1886. szeptember 16. - Nagykanizsa, 1922. augusztus 20.) polgári biztos. Apja Kumper Oszkár, anyja Donászky Mária. Nős Helbeck Irén tanítónővel (hk. Keszthely, 1914. július 4.), gyermektelen nagykanizsai lakos. Iskolai végzettsége hét osztály gimnázium. 1904 szeptemberétől 1906 szeptemberéig Herceg Montenuovo Alfréd németboji uradalmában mint erdészeti számtartó működött. Ezt követően erdőkezelő tiszt, majd 1907. október 1-jétől 1908. szeptember 23-ig tényleges katonaidejét töltötte a cs. és kir. 39. tüzérezredben. Leszerelése után 1909 áprilisától 1912 augusztusáig Gróf Schön- bom Frigyes Nyitra megyei vadászterületén vadászmester. 1912 októberétől 1914. január 23-án elnyert polgári biztosi kinevezéséig a sümegi főszolgabíróságnál mint segédjegyző állt a vármegye alkalmazásában. Ez idő alatt, 1912. december 23-tól 1913. augusztus 5-ig újfent katonai szolgálatot teljesített, immár a cs. és kir. 13. hegyi tüzérezrednél. A világháború kitörésekor, 1914. augusztus 4-én vonult be hadi szolgáltra a 13. tüzérezred slavon- brodi pótkeretéből felállított 2/I-es ütegéhez, amely a szerb harctéren került bevetésre. Innét felülvizsgálati úton (szívtágulás és szívbillentyű problémája miatt fegyverszolgálatra alkalmatlannak ítélték) áthelyezték az eszéki cs. és kir. 78. gyalogezred lábadozó osztagához. 1916-ban katonai irodai munkára beosztott segédszolgálatos a károlyvárosi cs. és kir. tartalék kórháznál és a cenzúránál. Ez időben névtelen feljelentések ügyében eredményes nyomozó munkát végzett Karlovacon, majd Újvidéken a határrendőrség felkérésére szerb propaganda ügyben. Többszöri visszadobott felmentési kérelme után számvevő tűzmesterként szerelt le 1917. november 1-jén, és visszatért a nagykanizsai rendőrség bűnügyi osztályához. A Tanácsköztársaság idején 1919. március 26-án előléptették rendőrfelügyelővé, és mint ilyen szolgált a Vörös Őrség kötelékében. Munkájára a m. kir. államrendőrségnél (közte és a kapitányság vezetője között felmerült nézeteltérés miatt) nem tartottak igényt. Ezt követően a városi tanács képviselőtestülete 1920. november 13-án kinevezte a megüresedett városgazdái állásra. Szorgalmas, jóindulatú tagja volt a városnak, de az utolsó időszakban krónikus szív- és vesebaja miatt sokat betegeskedett. Fiatalon - nem egészen 36 évesen - gümőkór ragadta el az élők sorából. MNL ZML NVT 1917/1066., 1919/2878., 1923/7958., ZK 1922. augusztus 22. (189. sz.) 3. p., Z 1922. augusztus 22. (189. sz.) 2. p. LUTÁR (1929-től Lengyel) ISTVÁN (Zalaszentmihály, 1894. április 14. - 1999. szeptember 27.) rendőr. Apja Lutár István béres, anyja Balogh Rozália. Nős Papp Annával (hk. Zala- szentbalázs, 1919, június 15.), egygyermekes nagykanizsai lakos. Eredeti foglalkozása földműves. Katonai szolgálatát mint tizedes 1914. október 26-tól 1918. november 12-ig a 48. közös gyalogezred kötelékében teljesítette. 1918. november 30-án került a városi rendőrséghez. 1920-ban átvette a m. kir. államrendőrség nagykanizsai kapitánysága. Ugyanitt 1926-ban törzsőrmesterré, 1928-ban pedig főtörzsőrmesterré lépett elő. MNL ZML NVT 1919/2878., ZK 1928. november 18. (257. sz.) 4. p., 1929. január 19. (16. sz.) 4. p. 308
