Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919

kében mint őrvezető harcolt az orosz fronton. Hátországi szabadságát 1916 júniusában Nagykanizsán töltötte. 1919. április 18-án önként hagyta el rendőri hivatását, mert nem tudott a kommün szolgálattal megbarátkozni. 1921-ben sertéskereskedésre jogosító ipar- engedélyt nyert, amit 1922-ben visszaadott, 1924-ben pedig ismét igényelt. Ezt követően haláláig kőművesként tevékenykedett. MNL ZML NVT 1919/2878.,1922/10584., 1924Д0691., ZH 1916. június 21. (140. sz.) 2. p.

FARKAS FERENC (Palóznak, 1847. július 22. - Nagykanizsa, 1931. március 4.) rendőralka- pitány. Apja Farkas Sándor, anyja Udvari Katalin. Özvegy, háromgyermekes nagykanizsai lakos. 1866-ban önként jelentkezett katonának és az osztrák-porosz háborúban súlyosan megsebesült (szúrást kapott a mellébe). Később hadnagyi rendfokozatig vitte fel a katonaságnál, és mint ilyen került Nagykanizsa város szolgálatába. Hivatali pályafutása 1876. március 15-én vette kezdetét. Először díjnoki, majd augusztus 27-től írnoki állást töltött be a városi magisztrátusnál. 1881 augusztusától 1882. január 6-ig helyettes rendőrbiztos, majd ezt követően több mint három évtizeden keresztül, 1882. január 7-től 1915. július 31-én történt nyugállományba vonulásáig alkapitányi, valamint széküresedés esetén helyettes főkapitányi teendőket látott el a városi rendőrségen. Első ízben 1893-ban, és utána több ízben is hosszabb rövidebb időre, sőt egy alkalommal hét hónapig egyhuzamban volt a város rendőrfőnöke. Amikor 1914 novemberében Deák parancsnokot hadi szolgálatra kötelezték, ismét hosszú hónapokra nyakába szakadt a kapitányi hivatal vezetése. Farkas Ferenc - akit közismert köszöntése után csak Gruss bácsiként ismertek városszerte - kivételes szellemi és testi frissességgel megáldott, kedves alakja volt a régi Kanizsának. Idősebb leánya, férjezett Sass-Brunner Erzsébet és unokája, Brunner Erzsébet híres festőművészként alkottak maradandót. (11. kép) MNL ZML NVT 1919/8688., 1923/20720., ZK 1931. március 5. (52. sz.) 4. p.

FARKAS I. FERENC (Kiskanizsa, 1876. február 6. - Nagykanizsa, 1965. december 26.) rendőr. Apja Farkas Ferenc földműves, anyja Török Katalin. Eredeti foglalkozása földműves. Nős Korcsmáros Rozáliával (hk. 1901. szeptember 28.), gyermektelen nagykanizsai lakos. Tényleges katonai szolgálatát 1897. október 5-től 1900. október 1-jéig a 48. közös gyalogezrednél teljesítette, innét tizedesi rendfokozattal szerelt le. Rendőri pályafutása 1901. március 1-jén vette kezdetét és félévi próbaszolgálat után október 1-jén nyert aktív rendőri állást. A világháború idején a m. kir. 20. honvéd gyalogezred 8. századával vonult el a keleti hadszíntérre. Az orosz fronton mint szakasz- és járőrparancsnok őrmesterként teljesített frontszolgálatot, ahol hősiességét 1916 tavaszán II. osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel jutalmazták. 1916. július 18-tól október 31-ig ideiglenesen felmentést élvezett. Ezt követően ismét hadba vonult majd 1918 tavaszán, mint nélkülözhetetlen városi alkalmazottat végleg elbocsátották a hadsereg kötelékéből. A rendőrségnél december 15-én léptették elő címzetes tizedessé. A Tanácsköztársaság idején vörösőr, majd annak feloszlatásával ismét a városi rendőrség tagja. 1920-ban átvette a m. kir. államrendőrség nagykanizsai kapitánysága. Ugyanitt főtörzsőrmesteri rendfokozatot ért el. (10. kép) MNL ZML NVT 1916 II. 3402., 1919/2878., HL LKJ 9448., RL 1916. május 21. (21. sz.) 5.p„ К 1916. június 1. (11. sz.) 84. p., ZH 1916. június 21. (140. sz.) 2. p.

293