Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Bekő Tamás: A nagykanizsai városi rendőrkapitányság működése az I. világháború kitörésétől a rendőrség államosításáig, 1914–1919

sőt hasznot is hajtanak, mert a szeretetadományokból, amiket átlődöznek hoz­zánk, ilyen kis gyűrűket farigcsálnak az öreg népfelkelők. [...]Hogy mit hoz a jövő azt nem tudhatjuk, de nekünk [.. .jszent meggyőződésünk, hogy édes hazánk áldott földjére eleven muszka még egyszer nem teszi a lábát, hacsak nem mint fogoly..."82 Természetesen a frontvonal mögött szolgáló városi rendőrökről sem feledke­zett meg a história. Tudvalevő, hogy a nagykanizsai 48. közös gyalogezred kato­náit bizonyos stratégiai okokból 1915 májusában a csehországi Pilsenbe vezé­nyelték. A hatalmas sörgyárairól és Skoda-gyártelepéről híres, régi és hangulatos nagyvárosban 1915. augusztus 20-án a 48. gyalogezred katonái is megünnepelték Ferenc József 85. születésnapját. Az ünnepségnek egyik kimagasló pontja az a gyújtó hatású, férfias lendületű beszéd volt, melyet az alakulat kötelékében szá­zadosként szolgáló Deák Péter rendőrfőkapitány tartott a kaszárnya előtti gya­korlótéren. Délután két órakor Deák kapitány több tiszt kíséretében a hatalmas oszlopokban felsorakozott katonák elé lépett. Miután elhangzott a „pihenj" ve­zényszó, a százados messze hallható, érces hangon, erőteljes gesztusokkal beszél­ni kezdett: „Katonák! Hűséges szeretettel fordulunk ma mindannyian ősz ural­kodónk annyi csapással sújtott nemes alakja felé, és örömteljesen adunk hálát a gondviselésnek, hogy egészségesen és fegyvereinek diadalánál ülheti meg szüle­tésének 85. évfordulóját." Ezután az ünnep fontosságát és jelentőségét világította meg, majd az uralkodó jellemzése után a következőképp folytatta: „Zászlóaljunk tisztikara nemes áldozatkészséggel egy 2000 koronás alapítványt tett a sebesülé­sük folytán megrokkant és munkaképtelenné lett 48-asok részére. Ezt az összeget gyümölcsözőleg takarékpénztárba helyezzük, s minden évben egy olyan negy­vennyolcast jutalmazunk meg belőle, aki a harctéren megsebesülvén vagy meg­betegedvén munkaképtelen lett. Lehetetlen, hogy ti, akik annyiszor tettetek tanú­ságot nemes telketekről, érzéketlenül maradjatok e magasztos céllal szemben. Indítsatok gyűjtést rokkant, hős bajtársaitok segélyezésére, hogy minél nagyobb­ra növekedjék az összeg, amit nekik szánunk."83 Ugyanekkor a fronton vitézkedő rendőrök sorra aratták a babérokat. Bizony­ságul következzen néhány hős nagykanizsai rendőr fegyverténye:84 82 ZH 1916. február 9. (31. sz.) 2. p., február 10. (32. sz.) 2. p. 83 ZH 1915. augusztus 27. 2. p., Deák Péterről feljegyezték, hogy pilseni katonáskodása idején nejé­vel és legidősebb fiával, Zoltánnal együtt a város Purkinova nevezetű utcájában lakott. „Gondolom, hogy csodálkoznak a jó pilseniek, amikor bizalmas együttesben látnak sétálni a korzón egy hatalmas kapitány urat és egy egyszerű kis önkéntest."- tudósított ennek kapcsán Gács Demeter, a Zalai Hírlap katonai szolgálatot teljesítő szerkesztője „Cseh-Kanizsáról" az újság 1915. augusztus 7-i számában. 84 Ezúton mondok köszönetét dr. Kiss Gábor főlevéltárosnak (a Hadtörténelmi Levéltár Bécsi Kiren­deltsége jelenlegi magyar munkatársának), aki a nagykanizsai rendőrök Kriegsarchivban őrzött ki­tüntetési javaslatait felkutatta, és magyar fordításban a rendelkezésemre bocsátotta. 276

Next

/
Thumbnails
Contents