Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Paksy Zoltán: Az Istóczy-féle antiszemita mozgalom tevékenysége a Délnyugat-Dunántúlon (1872–1884)
Veszprémben is megjelentek az „Éljen Istóczy!" feliratok.18 Július 2-áról 3-ára virradó éjszaka Pápán egy főleg helyi csizmadiatanoncokból álló banda beverte a zsinagóga, a hitközségi székház, több zsidó tulajdonban lévő iparosműhely, valamint a rabbi lakásának ablakát. A hatóságok 113 személyt tartóztattak le, s 73 ellen indítottak eljárást.19 Ugyanebben az időben hasonló eset történt Balaton- füreden és Jánosházán is, utóbbi helyen a kocsmából induló népes csoport az összes zsidót meg akarta ölni, a zsinagógát pedig le akarta rombolni. Somogy megyében az 1882. májusi megyegyűlésen jelentek meg az antiszemita hangadók. A vezetőjük Szalay Imre, a későbbi antiszemita képviselő és Nemes Józsa bőszénfai plébános volt. Utóbbi a sajtó beszámolója szerint valóságos „népgyűlési izgató beszédet" mondott.20 Kaposváron 1882 szeptemberében kíséreltek meg egy Istóczy által meghirdetett antiszemita egyletet megalakítani. Ezután több gyűlést is tartottak, az október 30-ai antiszemita gyűlésen például csaknem 400 fő vett részt, elnökül megválasztották Nemes Józsa plébánost. Ezek a népes rendezvények jelezték - ami aztán a tiszaeszlári pert követő országos zavargások során be is bizonyosodott -, hogy Somogy megyében komoly bázisa van az antiszemita mozgalomnak. Zala megyében 1882-ben a főispán a pozsonyi zavargások nyomán kiadott miniszterelnöki felhívásra tett bizalmas jelentést a megyében megfigyelhető „antisemiticus kihágásokról".21 Ebben azt írta, hogy „a mozgalomnak a nyári hónapokban mutatkoztak a megye egyes városaiban" megnyilvánulásai, „melyek a kedélyeknek a kitörésig való fölizgatását tűzték ki célul, s ezen hajlamoktól az értelmiség egy töredéke sem volt egészen idegen." Zalaegerszegen július 24-én, az országos vásáron a tömeg egy zsebtolvajt „Üsd a zsidót!" felkiáltással elfogott és a helyszínen meglincselt. „Ebben a néptömeget a rendőrség közbelépése nem csak hogy megakadályozni nem bírta, hanem az még maga is bántalmazást szenvedett, és csak a készületben állott huszárszázad gyors felvonulása oszlatta el az antiszemiticus jelszavakat hangoztató vásári tömeget, s akadályozta meg, hogy egyéb tettlegességre ne vetemedjék." Egyébként a halott azonosítása után kiderült, hogy az illető valóban ismert zsebtolvaj volt, de nem zsidó. A főispán jelentéséből az vált világossá, hogy Zala megyében pattanásig feszült a helyzet, s a rendet a megyében állomásozó katonaság készültségben tartásával és szükség esetén a bevetésével kívánja fenntartani. Ezért azt kérte a miniszterelnöktől, hogy: „kegyesen intézkedni méltóztassék az iránt, hogy legalább egy évre, vagy azon időre még az antiszemiticus izgatások éle el nem tompul, a megye nagyobb váro18 Pápai Lapok, 1882. július 16. 18 Uo. 20 Bősze Sándor: Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások. In: Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 22. Szerk. Szili Ferenc, Kaposvár, 1991. 78-79. p. 21 Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára IV. 409a. Zala Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai, általános iratok, 1882. szám nélkül. 229
