Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Paksy Zoltán: Az Istóczy-féle antiszemita mozgalom tevékenysége a Délnyugat-Dunántúlon (1872–1884)
Részlet a Szombathelyi Törvényszék ítéletéből:8 „Indokok. Mert a csalási bűntett tárgyi és alanyi tényálladéka helyre van állítva a következő cselekményekkel bizonyított gonosz csalási szándék által, mellyel önhaszon miatt mások megkárosítása okoztatott. Ugyanis az árverési jegyzőkönyv azt tünteti ki, hogy vádlott fél az árverés alkalmával, mint Martonfalvi Sándor jelentkezett és árverezett, mely ténykörülményt az első és nagyobb számú tanuk része, nevezetesen Csupor János, Horváth Sándor, Szalay Pál, Miklósi József, Korcsmá- ros Gyula és Sövegjártó János hit alatt határozottan megerősítik - ellenben a tanuk másik, kevesebb számú része, úgymint Deutsch Samu, Fülöp János, Pollák Ignác, Bauer Manó és Fok József (Novák János ebbéli vallomását visszavonván) ámbár ők vallomásaikban úgy nyilatkoznak, hogy az árverés alkalmával vádlott magát Martonfalvi Sándor részére árverezőnek jelentette ki - figyelembe nem jöhet annál fogva, mert ezek vallomása ellenkezik az árverési jegyzőkönyv, mint közokirat tartalmával és mert e tanuk nem tesznek említést arról, hogy Martonfalvi Sándor távollevő személy volt és úgy hogy ez az árverezőnek apja volt légyen. Ezzel tehát vádlott máris ravaszságának tanújelét adta, de mivel önmaga által sem vétetik tagadásba, hogy saját nevét sem mondotta be, ravaszsága, s ekként csalási szándéka még kétségtelenebbé válik azon tekintetből, hogy álnév alatt lépett fel, mely ravasz cselekmény folytán az eljáró bíróság tévedésbe vitetvén, ennek következménye az árverés meghiúsulása, illetőleg ismétlése és az érdeklett jelzálogos hitelezők megkárosodása volt. Hogy pedig vádlottnak nyerészkedési vágya a csalási szándékkal is párosult, meggyőzetik annak az árverést mind megelőző, mind azt közvetlen követő minden lépteiből is, mert nemcsak hogy az említettekhez képest az árverés folyama alatt álnév alatt szerepelt, hanem már a bánatpénzt önbeismerése szerint nem apja megbízásából, sőt a jelzett gonosz célból részint apja pénztárából vette ki, részint Gráner Lipóttól kölcsönözte. Az árverésnél pedig már akképp járt el ismét kétségen kívül van helyezve, miszerint ha nyereségvágyát ki nem elégíthetné, bárkinek kárával a vételt megállani nem akarta. így történt is, midőn nyomban az árverés után 1870. évi július 20-án este 7 órakor Sopronba Lenk Sámuelhez, kinek megbízottja Sövegjártó János ügyvéd az árverés székhelyén, mint árverező amúgy is jelen volt, intézett távirati levelében vádlott a 375.000 fton megvett birtokot 380.000 ftért, tehát 5.000 ft nyeresége mellett áruba bocsátván, ezen megkínálás sikertelensége nyomán a vételt meg nem állotta, hanem az árverés színhelyéről azon ürügy alatt, hogy sürgős teendői vannak, a jegyzőkönyv elkészítését meg nem várván, s így azt alá nem írván, Zalaegerszegre távozott, s onnan Temesvárra a bíróság, s gonosz tettének következményei elől menekült." 8 MNL VaML VII. le. 225
