Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
kámzsán a templom előtti téren ugyancsak emlékfa ültetésre került sor; ott 24 fa emlékeztette a helyieket a millennium évére. Az előbbinél Szűts Miklós, az utóbbinál Kováts Károly mondott hazafias beszédet. Este 8-tól a felékesített város teljes kivilágítása mellett a városháza előtt térzenét hallgathatott a közönség. A programokban gazdag nap este 9 órakor színházi díszelőadással zárult, ahol Tóth Kálmán „A király házasodik" című vígjátéka került színre. A délelőtt 11 órai díszközgyűlésre számos jeles személyiséget meghívtak. Mind a megyei tisztikar, mind a kanizsai intézmények, társadalmi szervezetek, egyházak, pénzintézetek képviseltették magukat. Az ülést Vécsey Zsigmond polgármester nyitotta meg. Emelkedett szellemű beszédének vége felé a következő kérdést tette fel: „Képzelhető-e magyar szív, amely e sokat szenvedett nemzet ezeréves fennállásának ezen nagy jelentőségű ünnepén nagyot ne dobbanna a hazaszeretet isteni érzésétől? Képzelhető-e magyar szív, amelyet a lelkesedés, az öröm, a dicsőség szent érzülete érintetlenül hagyhatna akkor, amikor dicső és szomorú emlékekben gazdag ezeresztendős múltját ünnepli a magyar nemzet, és nemzetével együtt ünnepel a legalkotmányosabb magyar király is?" Majd így folytatta: „Nem, tfekintetes] képviselő-testület! Magyar szívet e szent érzések érintetlenül nem hagytak, és nem hagyhatnak. Éppúgy nem hagyhatta érintetlenül e szent érzés Nagykanizsa városnak a hazaszeretetben, a korona és trón iránti törhetetlen hűségben és az alkotmányhoz való rendíthetetlen ragaszkodásban, ez örökölt nemes erényekben mindenkor kimagasló lelkes közönsége szívét, lelkét sem. Nem, mert e dicső erények hamisítatlan megnyilatkozásaként nyilvánul meg e lelkes közönség mai lélekemelő ünnepélye is. Addig, míg ily hazafias lelkületű és fennkölt érzésű polgárai lesznek e drága honnak, mint Nagykanizsa érdemes közönsége, addig nem kell, nem lehet, nem szabad féltenünk e hont." Ezt követően Ferenc József arcképének leleplezésére került sor, amelyet Lengyel Lajos főjegyző foganatosított. A képet Kovács Etelka, nagykanizsai születésű művésznő festette. A főjegyző beszédében kifejtette, hogy Magyarország ezeréves fennmaradásának „mélyen fekvő erkölcsi okai" vannak, amelyeket ő a magyar nemzeti erényekre vezetett vissza. „A magyar nemzet mindenkor hős, lo- vagias és szabadságszerető nemzet volt. Hősi küzdelemmel elfoglalta e hazát, lovagiasságával meghódította az itt élt népeket, és szabadságszeretete nem engedte, hogy a meghódoltak eltiportassanak, sőt, inkább azokat magához emelte. A magyar nemzet ezeréves fennállását biztosította missziója, mert a történelem szigorú logikája igazolja, hogy e nemzetnek missziója volt, és ezen misszióját fényesen oldotta meg. Midőn e hazát a Nyugat és Kelet határain elfoglalta, átvette a nyugati műveltséget, és azt Kelet felé továbbította. De egyszersmind ezen nyugati műveltségnek évszázadokon keresztül védbástyája volt, saját testével védelmezte a nyugati műveltség fennmaradását, ezen sáncokon tört meg Kelet romboló ereje ... Magyarország ezeréves fennállását biztosította a magyar nemzet 218
