Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900

is. A tanács tagjaiból megbízottak kirendelése a községi bíráskodás gyakorlására szintén az ő feladata volt. Az éves költségvetés megállapítása és a zárszámadások elfogadása, a város ingó és ingatlan vagyona, a községi intézetek és alapok, valamint a városi és árvapénztár feletti felügyelet, ingatlanok szerzése vagy elidegenítése, hitelműveletek végrehajtása, új hivatalok felállítása, a fizetések módosítása éppúgy a hatásköréhez tartozott, mint korábban. Középítkezéseket rendelhetett el, a város belterületéről közegészségügyi vagy más okból kitiltott kereskedelmi és iparüzletek, raktárak vagy gyárak elhelyezésére területeket jelölhetett ki. Ezenkívül ellenőrizte a tanács, az árvaszék, a polgármester, a rendőrkapitány és általában az egész elöljáróság munkáját, fegyelmi eljárást kezdeményezhetett, s a tisztségviselők egy hónapot meghaladó szabadságát is a közgyűlés engedélyezte. Ülései a nyilvánosság előtt zajlottak, a szabályrendelet azonban kimondta, hogy „a hallgatóság kiutasítandó, ha a rendet és csendet megintés után is zavarja, a tanácskozást gátolja vagy a gyűlés tagjait sértegeti". Ha a napirendre tűzött dologban a képviselők valamelyike érdekelve volt, a tanácskozáson nem vehetett részt. Határozatot a jelenlévők hoztak, a községi vagyont érintő ügyben viszont a képviselők felénél több jelen kellett, hogy legyen. A szavazás név szerint vagy felállással történt, a szavazatok egyenlő számánál az elnök szava döntött.

A tanács hatásköre az 1872-ben megállapítottakhoz képest lényegesen nem változott. Jogosultságai inkább csak a szociális kérdéseket tekintve bővültek, hiszen dönthetett például az iskolai tandíjmentesség megadásáról, a szegény- ápoldába való felvételről, a segélypénzek kiosztásáról. Most már csak a szolgaszemélyzetet fogadhatta fel, a kezelőszemélyzetet a közgyűlés választotta. A tiszti, segéd- és kezelőszemélyzet 8 naptól egy hónapig terjedő szabadságát viszont ő engedélyezte. Szavazattal bíró tagjainak száma is szaporodott: a polgár- mesteren, a főjegyzőn, a rendőrkapitányon, a tanácsnokokon kívül most már az ügyész és a városi orvosok is szavazhattak. A hetente egyszer tartott nyilvános tanácsüléseken továbbra is a polgármester elnökölt, most azonban azt is rögzítették a szabályrendeletben, hogy az üléseket mindig szombati napokra kell ösz- szehívni. Határozatot a jelenlévők egyszerű többségével hoztak, a szavazatok egyenlősége esetén itt is az elnök szava döntött. A tanács egyik tagja sem szavazhatott azonban olyan kérdésben, „hol saját személye, egyenes, fel- vagy lemenő rokonai, testvérei vagy vele közös háztartásban élő családtagjai és első ízű sógorsági, valamint vele ellenséges vagy peres viszonyban álló személyek" voltak érdekelve. A tanácsnak a képviselő-testület tavaszi első ülésére az előző évről éves beszámoló jelentést kellett készítenie. Nézzük ezek után a Nagykanizsa város közigazgatását ellátó tiszti, segéd- és szolgaszemélyzet 1887-es szabály- rendeletben rögzített tagozódását:132

132 MNL ZML Nagykanizsa Város Tanácsának iratai, 1872-1928. Közigazgatási iratok. (Továbbiakban: Nk. tan. ir.) 1887:8649. sz.

192