Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
A rendőrkapitány volt a felelős a csendért, a rendért, a személy- és vagyonbá- torság fenntartásáért. Közegészségügyi, köztisztasági vagy tűzbiztonsági tekintetben is neki kellett megtennie a szükséges intézkedéseket. Eljárt a kihágási esetekben, hatáskörébe tartozott a tolonc- és cselédügy, a bordélyügy, az útlevelek kiadása, a vásári rendőrség, a házalás, valamint a nyilvános mulatságok és mutatványos műsorok közerkölcsiség szempontjából való engedélyezése. Felügyelt a gőzkazánokra és gőzfürdőkre, a vendéglőkre, kávéházakra, a hidak, járdák, csatornák állapotára, a tűzoltó eszközök jó karban tartására, a gyúlékony anyagok tárolására stb. De neki kellett törődnie az elbitangolt állatokkal, a veszett ebekkel, a kóbor cigányokkal, a koldusokkal, a gyanús személyekkel, a düledező épületekkel, az elveszett vagy talált tárgyakkal és még sok minden mással is. A városi ügyész a képviselő-testület, a tanács, valamint a polgármester jogtanácsosaként tevékenykedett és a helyi árvaszék tagjaként is hasonló feladatokat látott el. A gazdasági ügyek fő intézője a városi számvevő volt. Mind a választott testületeknek, mind a polgármesternek e tekintetben tanácsadással szolgált. Átvizsgálta és véleményezte a számadásokat, részt vett a pénztári vizsgálatoknál, elkészítette a költségvetési előirányzatot és az év végi vagyonmérleget, ellenőrizte a város ingatlan vagyonából és más forrásokból befolyó jövedelmeket és a fizetések teljesítését, valamint leltározta az ingóságokat. A városi pénztárnok tisztsége különösen bizalmi állásnak számított, hiszen a tényleges pénzkezeléssel ő foglalkozott. Beszedte az egyenes, az állami és a pótadót, kezelte a különböző pénztárakat és alapokat, kiadta a tanítók, a városi tisztségviselők, a kezelő-, segéd- és szolgaszemélyzet havi fizetését, a városi tanács megbízásából kifizetéseket teljesített. Évente be kellett nyújtania számadásait, s a pénztárt illetően mindenben a képviselő-testület és a tanács utasításaihoz kellett alkalmazkodnia. A szervezési szabályrendelet a fentieken kívül még a városi mérnök és orvos feladatait tárgyalta részletesen. A városi mérnök állt az Építészeti és Szépítészeti Bizottmány élén. Hozzá tartozott a városi utak, hidak, csatornák, piacterek s a téglagyár műszaki felügyelete. О tett javaslatokat az építkezések iránt, beosztotta a közmunkát és ennek leszolgálásáról minden év október elsejéig jelentést készített. Gondoskodott a városi épületek jó karban tartásáról. Ügyelt a város határainak és a városi földek, legelők, erdők mezsgyéinek épségben tartására, s a foglalásokat és egyéb bitorlásokat a tanács tudomására hozta. A városi orvosnak elsősorban a helyi közegészségügyi állapotokat kellett figyelemmel kísérnie. A tanáccsal szoros együttműködésben dolgozott. Bármilyen közegészségügyi intézkedésnél tanácsadással szolgált, közreműködött a közegészségügyi rendszabályok megalkotásában, aktív szerepet vállalt a járványok megelőzésében. О végezte a himlőoltást, a halottkémlelést, ellenőrizte a 186
