Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)
Foki Ibolya: A városi önkormányzat működése Nagykanizsán, 1849–1900
Nevéből adódóan a törvény a község fogalmát a közigazgatási szervezet legalsó szintjét képező politikai igazgatási egységként fogta fel. Ennek alapján három kategóriát állapított meg: rendezett tanácsú város, nagyközség és kisközség. Kimondta, hogy minden területnek valamely községhez kell tartoznia. Rendelkezett a községi illetőségről, a községek jogairól és teendőiről, a községek képviselő- testületéről és elöljáróságáról, valamint a községek háztartásáról. A magasabb közjogi státusz megszerzésének módozatait és feltételeit - pl. ha egy kisközség nagyközséggé, vagy egy nagyközség rendezett tanácsú várossá akart átalakulni - külön paragrafusok tárgyalták. A településeknek záros határidőn belül el kellett dönteniük, hogy milyen formában kívánnak újjászerveződni. Zala megyében már az 1867. május 7-ei megyei közgyűlés napirendjére tűzte „a községeknek alkotmányos lábra leendő visszaállítását", s a járások élén álló főszolgabírákat utasította, hogy illetőségi területükön a községek elöljáróit eskessék fel az alkotmányra és a törvények megtartására.96 így Nagykanizsán is, amely a hajdani jobbágyfalvakkal együtt még járási fennhatóság alá tartozott, az akkor Babóchay János városbíró által vezetett testületnek le kellett tennie az esküt. A döntő változást a megye 1872. márciusi közgyűlési határozata jelentette, amely felszólította a községeket, hogy a fentebbi törvény instrukciói nyomán hajtsák végre a szükséges változtatásokat és mielőbb alakítsák meg képviselőtestületeiket.97 A kanizsaiak semmiképpen nem kívántak járási fennhatóság és szolgabírói felügyelet alatt maradni, ezért amikor az itteni polgárokat megkérdezték, hogy nagyközségi keretek között vagy rendezett tanácsú városként kívánják-e tovább működtetni önkormányzatukat, egyértelmű volt a válasz: az utóbbi mellett döntöttek. Lássuk, melyek voltak azok a főbb vonások, amelyekben a nagyközség és a rendezett tanácsú város jogállása különbözött egymástól! Mind a nagyközség, mind a rendezett tanácsú város a törvény értelmében saját belügyeit illetően szabályrendeleteket alkothatott, és ezeket saját választott elöljárói által végre is hajthatta. Mindkettő rendelkezhetett a saját vagyona fölött, helyi adót vethetett ki, emellett gondoskodnia kellett a községi iskolákról, a községi utakról, valamint a helyi közbiztonságról és a szegényekről. A rendezett tanácsú városok ezeken felül kezelték a piaci, mezei, hegyi, vásári, építészeti és közegészségügyi rendőrséget, a törvény szabta keretek közt eljártak az iparügyekben, valamint a gazdák és cselédeik közötti szolgálati viszonyból keletkezett ügyekben. Állandó árvaszékeik útján gyakorolták az árva- és gyámhatóságot. Míg a nagyközségek a járási szolgabíró útján értesültek a megye rendelkezéseiről 96MNL ZML Közgy. jkv. 1867. május 7. 6. sz. 97MNL ZML Zala Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai, 1872-1950. a.) Közgyűlési jegyzőkönyvek. (Továbbiakban: Törv. hat. biz. jkv.) 1872. március. 20. sz. 179
