Bilkei Irén (szerk.): Zalai évszázadok. Tanulmányok és dokumentumok Zala megye történetéhez 2016. - Zalai gyűjtemény 80. (Zalaegerszeg, 2016)

Hudi József: A balatoni fürdőkultúra kialakulása a 18–19. században (1783–1914)

felsorakoztatott amellett, hogy a „Balaton kicsiben hű megszemélyesítője a tenger jelenségeinek." Itt is megfigyelhetők az árapály jelenségek, a tó „vízszín[tj- igadozásai", melyeket a széleken (Keszthelynél, Tihanynál, Balatonkenesénél) mérésekkel is lehetett igazolni. Az ingadozás jégtakaró alatt csak néhány milliméter, egyébként szélcsendben néhány centiméter, erős szelek idején a 25-30 cm-t is eléri vagy meghaladja. A rövid periódusokban egymást érő hullámok „gyakran tengeri beteggé teszik a gőzösök utasait".9 A földrajztudós 1907-ben az előző tíz évben megszületett fürdőkre (Almádi, Balatonföldvár, Boglár, Faluszemes, Fonyód, Keszthely, Lelle, Siófok) is úgy tekintett, mint „tekintélyes nyaralóhelyekre és valóságos tengeri fürdőkre", melyeken „nyaranta mind több és több városi ember keres és talál üdülést a Balaton partján."10

A magyar nyelvhasználat a századforduló táján az „állandó vendégeket" és a „kirándulókat" különböztette meg. Állandó vendégnek a szállóvendégeket tekintették: azokat, akik az adott fürdőhelyen lévő szállóban, villákban vagy magánházakban több éjszakát töltöttek el. Hogy hányat, abban nem volt egyöntetű gyakorlat, amit az adott fürdő fejlesztésére szedett gyógydíj (ritkábban: gyógy- és zenedíj) is kifejezett. A gyógydíjat (kurtaxát) először Balatonfüreden vezették be 1855-ben, az újonnan létesített fürdők nyilvánvalóan ezt tekintették mintának.11 A kisforgalmú, kevésbé fejlett helyeken - a szerény bevétel miatt - nem tartották szükségesnek a kivetését, míg az ismertebb fürdőhelyeken rendszeresítették a gyógydíjat. A gyógy- és zenedíj meghatározásában háromféle gyakorlat alakult ki: vagy az eltöltött napok száma szerint, vagy hetenként, vagy pedig egész idényre (az eltöltött napok számától függetlenül) szedték a megállapított összeget. A gyermekek és cselédek számára mindenütt kedvezményt adtak.

A balatoni fürdőzés elterjedése az 1860-as években kezdődött, de csak az 1890-es években vett nagyobb lendületet. A 20. század eleji helyzetet a Balaton Szövetség első fürdőismertetője rögzítette 1907-ben.12

9 Lóczy Lajos: A Balaton. In: Kardos Ignác-Simalya V. Ferenc: A Balaton összes fürdő és üdülőhelyeinek leírása. Kaposvár, [1907.] 13-40. p., az árapályról: 20-24. p.

10 Lóczy 1907.40. p.

11A gyógydíjat a soproni helytartóság rendeletére vezették be. A díj beszedésére, a fürdő létesítményeinek fenntartására, rendészeti feladatok ellátására alakították meg a fürdőbizottságot. Vö. Tóth- Bencze Tamás: Balatonfüred az évszámok tükrében. Balatonfüred, 2011. 54. (Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadványai, 38.) A kötetben tévesen „soproni helyhatóság" olvasható.

12 Szaplonczay Manó-Vajthó Jenő: A balatoni fürdők és üdülőhelyek leírása. In: Kardos-Simalya 1907. 41-213. p. A helységneveket korabeli alakjukban vettük fel a táblázatba. Mai alakjuk a községnevek országos rendezése során a következő években alakult ki.

142