Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)
Válogatott dokumentumok 1834–1847 - Tisztújítás, 1834
széről, rémületes többségük ellenére, attól tartottak, hogy a nemesség hűtlen lesz és így Hertelendy mégis győzhet, egy küldöttség járult a főispán elé, amely azt követelte, hogy mindkét párt külön szavazzon, és elég ravaszul átengedte az elsőséget a Hertelendy-féle pártnak, amelynek gyengesége látható volt. A mindenre kész gróf jóváhagyta ezt! Erre az udvarban feloszlott a gyűlés, a küldöttség visszatért a helyére, és a hertelendyánusok nekiálltak szavazni, ami délután 3 óráig tartott. Az eközben megéhezett botkaiánusoknak kenyeret és bort adtak; megjelent néhány nőszemély és táncoltak; sokan az utcán feküdtek és aludtak. Mások káromkodtak, énekeltek, sat. Végül délután 4 óra tájban, amikor már a botkaiánusok szavaztak, Ólából egy hertelendyánus csapat érkezett zeneszóval, azzal a szándékkal, hogy megvárják a szavazás végét; nem tudni, hogy ez szándékosan, avagy véletlenül történt-e; erről az oldalról egy kő repült a botkaiánusok közé, és ez elég volt ahhoz, hogy a már felingerelt tömeget dühbe hozza. A botkaiánusok egy pillanat alatt kirángatták a gróf Festetich-féle kert kerítésléceit, megrohanták a szomszédos házakat, fahasábokat ragadtak és mindent, ami kéznél volt, és a hertelendyánusoknak estek; ezek természetesen visszaszorultak, azonban a házakból felfegyverezték magukat mindenféle dolgokkal; mindenki összevissza rohangált, a zaj szörnyű volt, mindent por borított; a menekülés mindkét oldalról általános; sokakat a megyeháza221 előtt baromként taglóztak le, és vérző fejjel és összetört tagokkal vitték be őket a megyeházára; a harangokat félreverték, a boltokat becsukták, a közelebbi házakba betörtek és a menekülőket üldözték, eközben azonban a békés lakosokat inzultálták; a legnagyobb szerencse, hogy tűz nem keletkezett, különben mindent kiraboltak és mindenkit megöltek volna. A vezér urak szaladtak, ahogy csak szaladni tudtak, és a legközelebbi házakban rejtőztek el; néhányukat elérték és derekasan eldöngették, és az odasiető segítség és a helyreállított nyugalom nélkül irgalom nélkül agyonverték volna őket, mert senki sem ismerte a másikat, és a botkaiánusokat a zavarban saját pártjuk bántalmazta; végül megjelent a gróf többekkel, a megyei huszárok222 kíséretében, és miután a hertelendyánusok már visszavonultak Ólába, a nyugalom helyreállíttatott. A szavazás este 7-ig tartott, ahol is végül Botka 1200 szavazatnyi többséggel kikiáltatott. A Hertelendy-féle pártból a csata után már senki sem volt jelen. És így fejeztetett be a szép napi munka. A Hertelendy-párt vezérei elhatározták, miután még délután meglátták a velük szembeni jelentős többséget, hogy embereiket hazaküldik, ami a csata után meg is történt; így estefelé látni lehetett őket minden úton elutazni; így a győztes párt maradt egyedül a csatatéren. A táborban vidáman ment a dolog; az előző napi jelenetek ismétlődtek meg, ha lehet, még kirívóbb fényben; a diadal nagy volt, noha a legnagyobb mértékben nem221 Az eredetiben: „Comitats-Curia". 222 Pontosabban pandúrok. 46
