Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)
Bevezetés - Zala vármegye országgyűlési követválasztásai és tisztújításai, 1834–1847
A reményeiben csalódott konzervatív tábor ezek után a többi vármegyei tisztségviselő választását meg sem várva, katonaságtól kísérve hagyta el a tisztújítás helyszínét, és a kvártélyház előtt maradó liberálisok jelöltjei foglalhatták el a megyei tisztségeket.40 Zala vármegye tisztikarában ekkor hasonló nagyságrendű személycsere történt, mint 1844-ben: az 57 megyei tisztségviselőből 23-an maradtak a helyükön, heten előre léptek (egy fő pedig hátra), és 26 posztot töltöttek be új emberekkel.41 42 A soron következő országgyűlésre készülő zalai liberálisok 1847 őszén ismét Deák Ferencet kívánták Zala vármegye követévé választani. Szándékukat tükrözi az ellenzék egyik helyi hangadójának alábbi levélrészlete: „bizonyosnak tartom, hogy Deák követ lesz, és ezen végcélra irányozzuk minden lépésünket, csakhogy méltón elküldhessük" 42 Amikor azonban közeledett az országgyűlési követválasztás napja, a már hónapok óta betegeskedő Deák a következő sorokat intézte a megye első alispánjához, Kerkapoly Istvánhoz: „Azon esetre, ha valaki szóba hozná, hogy a közelébb tartandó országgyűlésen Zala megyének képviselője én legyek, légy szíves nyilvánítani forró köszönetemet a bizodalomért, de jelentsd ki egyszersmind nevemben, hogy megromlott egészségem miatt e megtiszteltetést el nem fogadhatom. "43 Zala vármegye 1847. október 4-i közgyűlésén a zalaegerszegi megyeház előtti téren szép számmal összesereglett választók - némi intermezzo, nevezetesen az adminisztrátorral a katonai karhatalommal való rendelkezésről folytatott, elvi jelentőségű vita után - közakarattal, „szűnni nem akaró éljen kiáltások közt" Deák Ferencet kiáltották ki országgyűlési követüknek, az első alispán azonban felolvasta Deák idézett levelét, melynek értelmében más követet kellett választaniuk. A közgyűlés küldöttséget indított Kehidára, hogy kifejezzék Deákkal való együttérzésüket és tiszteletüket, egyszersmind pedig hangot adjanak azon óhajuknak, hogy „egészsége és testi ereje minél előbb visszatérve, a közdolgok folytatásában ismét oly tényező részt, aminőt előbb vett, vehessen".44 Miután a tisztújítási vereségtől elkeseredett zalai konzervatívok meg sem jelentek a követválasztáson, 1847. október 4-én a zalai liberális ellenzék két fiatalabb hangadóját, a korábbi, tehetséges főszolgabírót, Tolnay Károlyt, valamint ifjabb Csuzy Pál táblabírót, tekintélyes zalai birtokok örökösét választották meg közfelkiáltással Zala vármegye országgyűlési követévé. Tolnayt Deák is utódjául tekintette és támogatta, vele azonban eredetileg nem a robbanékony Csuzyt, hanem Csertán Sándor uradalmi ügyészt, a Deákhoz hasonlóan megfontolt, tapasz40 Molnár András 1990.206. p. 41 Molnár András 1989. 25-26. p. 42 PFL Chernél cs. lt. Glavina Lajos levele Chernél Elekhez, Palin, 1847. július 26. 43ZML kgy. ir. 1847:3615. Deák Ferenc levele Kerkapoly Istvánhoz, Kehida, 1847. október 2. Közli: DFVM1. köt. 487-488. p. 44ZML kgy. jkv. 1847:3615. (5-15. p.); Kónyi Manó 1903. 2. köt. 169-171. p.; Ferenczi Zoltán 1904. 2. köt. 70. p. 19
