Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)
Bevezetés - Zala vármegye országgyűlési követválasztásai és tisztújításai, 1834–1847
tott elő, hogy Zala vármegye egyelőre egyetlen követet sem küldött az 1843. május 18-án megnyitott pozsonyi diétára.33 A következő hónapokban mind az országgyűlési ellenzék, mind pedig az országos napilapokban megnyilvánuló politikai közvélemény részéről nagy nyomás nehezedett Zalára, annak érdekében, hogy a vármegye végre válasszon ország- gyűlési követeket, és azok egyike lehetőleg Deák Ferenc legyen. Miután a zalai megyevezetés megállapodott arról, hogy augusztus végén ismételten tárgyalás alá veszik a követutasítás vitatott és leszavazott pontjait, és csak azután kerül majd sor a követválasztásra, a Csány László vezette liberálisok nagyszabású korteskedésbe kezdtek a nemesi adófizetés megszavazása és Deák követté választása érdekében. 1843 júliusában és augusztusában rendkívül szervezett és intenzív, Zalában korábban sohasem látott méretű és költségű, a konzervatívok korteskedését jelentősen felülmúló választási kampányt folytattak. Már hetekkel az augusztus végi követválasztás előtt megyeszerte kisebb-nagyobb lakomákat és ivászatokat rendeztek a meggyőzendő köznemesek számára, a választásra való beutazásuk költségeit (a fuvarokat és napidíjakat) pedig előre kifizették nekik. A követválasztásra egybegyűlt, mintegy 3400-3500 főnyi, adózás-párti zalai nemest a választás előtti napon nagyszabású kortestáborban látták vendégül Kaszaházán, és jelentős összegeket áldoztak a szavazókat lelkesítő látványos külsőségekre, így például cigányzenekarokra és díszes zászlókra is.34 Zala vármegye 1843. augusztus 31-én tartott újabb, az évben immár harmadik követválasztása alkalmával a zalai nemesség többsége megszavazta ugyan a háziadó fizetését, és az ezzel összefüggő más javaslatokat, majd közfelkiáltással követté választotta Deák Ferencet és Kerkapoly István első alispánt, Deák azonban, mérlegelve megválasztásának körülményeit és országgyűlési kilátásait, ismételten visszautasította a követi megbízatást. Miután a választásról hazatérő, egymással szembenálló pártfelekezetekhez tartozó kisnemesek között útközben több helyütt véres verekedés tört ki, melynek számos halálos áldozata lett, Deák semmiképpen sem kívánta elfogadni az általa megvetett kortes-eszközök alkalmazásával nyert, vérrel szennyezett mandátumot. Deák teljesen magára maradt a szeptember 2-án folytatódó közgyűlésen, ahol hívei és támogatói még erőszakoskodva, erkölcsi és érzelmi zsarolással sem tudták rávenni a követség elfogadására. Deák visszalépése súlyos válságot idézett elő a megválasztása érdekében óriási áldozatokat vállaló zalai liberálisok táborában. A legjobb barátai - köztük Csány 33 MNL ZML kgy. jkv. 1843:1221.; Pesti Hírlap 1843. április 27. (242. sz.) 276-277. p.; Kónyi Manó 1903. 2. köt. 10-13. p.; Ferenczi Zoltán 1904.1. köt. 376-377. p. 34 Molnár András 2011/a. 689-710. p. 16
