Hermann Róbert: Választási küzdelmek a reformkori Zala megyében (1834 -1847) - Zalai gyűjtemény 79. (Zalaegerszeg, 2015)
Válogatott dokumentumok 1834–1847 - Követválasztás, 1843
summát613 a haza, a közjó nyeri meg, mert azt nem vihetik ki a nagyurak külföldre, fényűzésre, s ennyivel kevesebb pénz megy ki az országunkból, ennyivel több itt benn marad; tudjuk pedig azt, hogy mindaddig, míg több pénz kimegy az országból mint bejön, amint már századok olta van, naponként szegényebbek leszünk, valamint a gazda, kinek több a kiadása mint a bevétele, tönkremegy. Én hát lelkemen nem viselem, nem viselhetem azt, hogy viceispánomat,614 főbírómat, kik nemesek bírái, s a többi tisztviselőket a szegény paraszt maga fizesse, hogy pompás megyeházokat építsünk a paraszt erszényéből, őtet pedig abba be se eresszük; s tagadom, hogy az a nemes vármegye háza, melyben a nemesnek talán egy garasa sincs, sőt, ha a nemes ember, kinek értéke nincs, a megye fogházába tétetik, a szegény paraszt erszénye állja ki a tömlöci tartást. Hát az igazság-e, hogy a szegény paraszt csinálja az utakat, az csinálja saját pénzén a hidakat, s azzal fizettetjük a vámokat? Aki mindezeket s a t[öbbit] igazságtalanságnak nem tartja, annak nincs nemesi gondolkodása, nincs nemes érzelme! De meg kell vallanunk, hogy hogyan, miképp, még ennél egy nagyobb igazságtalanságba is keveredtünk mi nemesek, mert letettük a fegyvert, melyet szinte Atilla615 idejétől fogva vitézlően viseltünk, s már most a katonáskodást, a haza védelmét s minden hadi költségeit is a szegény nemtelen ember nyakába kerítettük; pedig azt hisszük, hogy ez a Magyarország a mienk, nemeseké, melyet nagy eleink vérrel szereztek, de védelmeztek is minden viharok között; mi pedig már ma nem is védelmezzük, a szegény paraszt védelmez bennünket, és az isteni gondviselés, valamennyire talán a jó német szomszéd is; pedig tudjuk azt a törvényeinkből, hogy a nemesi szabadságnak egyetlen egy feltétele a katonáskodás, a haza védelme, s amidőn ezen törvényeinknek világos értelme ellenére is minden katonáskodás nélkül a nemesi szabadsággal akarunk élni, nem félünk Istentől, hogy a nemességbe mi büszkélkedünk, annak hasznát fölöslegesen is élvezzük, a szegény parasztot pedig az ellenség elébe állítjuk, s a paraszt, akinek fia katonának fogatott, fizeti utána a terhes hadi költséget is, mi pedig, kiknek magunk erszényére az ellenség előtt kellene állni, itthon pipázunk, s elég bőven költünk a házicassából,616 melyet a szegény paraszttal fizettetünk. Szégyen ez a magyar nemességnek, s meg kell nyílt lélekkel vallani, hogy ez égbekiáltó dolog! Országos bűn, melyből a nemességnek tisztulni kell, s ha talán jó volt is ez valaha, még a nemes a lefolyt harci századok alatt házát és családját hagyva, Mohács és Várna mezején adózott; már ma más időket adott érnünk a népek ura, a nagy Isten, többé nem lehet így változni; jobbra törekedni s érni kell mindennek, ami az ég alatt van. 613 Összeget. 614 Alispánomat. 615 Hun fejedelem. 616 Házipénztárból. 145
