Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1932–1945 - 4. Az 1939-es választások
az egyéni kerületekben, mind a megyei listán. A kormánypárt listáját Darányi Kálmán volt miniszterelnök vezette, a kisgazdapártét Drozdy, aki után helybeli gazdák következtek. A harmadik lista két nyilas párt fúziójából állt össze, a Pálffy Fidél vezette Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt és a Meizler Károly alapította Keresztény Nemzetiszocialista Front jelöltjeiből. A megyében tehát nem a Szálasi-féle hungarista mozgalom volt a legjelentősebb szélsőjobboldali erő. A választás - akárcsak országosan - a kisgazdapárt teljes kudarcát hozta, ami a választók radikális jobboldali fordulata, valamint hatósági visszaélések miatt következett be. A megyei listás választás eredménye csak azokat lephette meg, akik nem voltak tisztában a nyilas szélsőjobboldal korabeli magyarországi térhódításával: a szavazatok 45,4 %-át a Magyar Élet Pártja kapta, ez 49.663 voksot jelentett, azonban a nyilas lista csaknem ugyanennyit, azt 47.419 fő, azaz a választók 43,4 %-a támogatta. A kisgazdapártot a megyében csupán 12.193 szavazó választotta (11,2%), melynek az a magyarázata, hogy a nyilas pártok szavazói döntő részben a földműves és kisgazda társadalom köréből kerültek ki. Drozdy természetesen egyéni kerületben is kísérletet tett a mandátum megszerzésére, itt azonban egy cinikus hatósági manipuláció fosztotta meg az indulás lehetőségétől. Ahogy a 73. sz. dokumentumból is kiderül, a kisgazdapárt küldöttsége május 20-án a választási bizottság elnöke elé járult, hogy átadja a jelölt indulásához szükséges iratokat és a megfelelő számú ajánlást. A választási biztos átvett minden iratot, nem kérte el azonban azt a dokumentumot, amelynek létét a törvény megköveteli, s mely szerint Drozdy közjegyző előtt elismeri, hogy vállalja a választáson való indulást. Az egyszerű parasztküldöttek nem gondoltak semmi rosszra, lévén ezt az iratot egyszer már be kellett mutatni, hiszen csak ennek felmutatásával lehetett az ajánlási íveket hivatalosan felvenni. Mivel a törvény előírja a választási bizottság számára, hogy a hiányzó iratok pótlására lehetőséget kell adni a képviselőjelölteknek, ezt ezúttal meg is tették, ám csak néhány percet hagytak a város (Nagykanizsa) túlsó végén lakó delegátusoknak, akik így el is késtek. A törvényt betű szerint értelmező, vagy inkább a joghézagot ügyesen kihasználó választási elnök így hivatkozhatott az irat hiányára, s jogosan utasíthatta vissza Drozdy indulását. Ezzel a manipulációval ismét bebizonyosodott, hogy a korszakban nem volt feltétlenül szükség erőszakra a hatalom által megkívánt helyzet kialakításához, lehetett „úriemberhez" méltó megoldást is találni, különösen, ha kevésbé iskolázott személyekkel szemben kellett érvényesíteni az akaratot. A választásokon a zalaegerszegi választókerületben tulajdonképpen az történt, amire számítani lehetett. Az 1935-ban látható tendenciák - erős nyilas párt, keresztény-konzervatív szavazótábor - az országos politikai változásoknak megfelelően változtak és alakultak. A nyilas párt tovább erősödött, vele szemben ellenfelei csak koalíciót alkotva tudták felvenni a harcot. 37
