Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1932–1945 - 3. A zalaegerszegi választókerület
A Gömbös-féle program a megyében felemás eredményt hozott. A 11 választókerületből a kormánypárt hét helyen indította jelöltjeit, közülük mind a heten mandátumot szereztek (bár Drozdy Győző nem hivatalos jelölt volt), tehát a párt egyetlen esetben sem szenvedett el kudarcot. A kereszténypárt két képviselőt küldhetett a parlamentbe, olyan jelentős személyeket, mint Esterházy Móricot a párt alelnökét. Ok kizárólag azokban a kerületekben értek le sikert, ahol a kormánypárt nem indított ellenjelöltet, a két versenyhelyzetben lévő jelöltjük alulmaradt kormánypárti ellenfelével szemben. Hasonló helyzet állt elő Némethy Vilmos esetében, neki is „csak" a nyilas jelölttel kellett szembeszállnia. Bethlen István személye - mint láttuk - megegyezés tárgya volt, tehát összességében a számszerű eredmény azt mutatta, hogy az első körben egy híján valamennyi körzetben az történt, amit a budapesti pártközpont elképzelt. A legnagyobb szépséghiba azonban - a már említett Drozdy eseten kívül - a választások után következett be. A kereszténypárti Meizler Károly a keszthelyi körzetben a rendkívül szoros eredmény miatt, választási visszaélésekre hivatkozva megóvta a szavazás eredményét, amit a közigazgatási bíróság jogosnak talált. Oetl-Pálffy mandátumát ezek után megsemmisítették, helyére Meizler vonulhatott be a parlamentbe. Az arányok a megyében ezzel némileg módosultak a KGSZP javára. Összességében tehát a kormánypárt szempontjából úgy nézett ki a helyzet, hogy a megye 11 képviselőjéből ötöt juttattak be a parlamentbe, de ezek közül is csak négyen számítottak a miniszterelnök feltétlen hívének. Ez az eredmény messze alulmarad a kormánypárt országos eredményeinek, hiszen a 245 képviselői helyből a NÉP 171-t szerzett meg (69%). A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt 14 mandátumot szerzett, ebből - Meizlerével együtt - Zalában hármat, ami azt bizonyítja, hogy továbbra is ez a megye számított a párt egyik legerősebb bástyájának. Meizler Károly esete egyébként többféle tanulsággal is szolgál. Egyfelől törvényes eljárás útján bizonyosodott be az államhatalmi szervek visszaélése privilegizált helyzetükkel, tehát amit a Horthy-kor esetében vádlón oly sokszor hangoztatnak - ti. a választási visszaélések - ez esetben a bíróság által deklarált módon igaznak bizonyultak. Hogy a kép azonban soha nem csak fekete vagy fehér azt az eset fényesen bizonyítja, hiszen a rendszer bírósága, dacolva az államhatalom akaratával, hozta meg jogosnak gondolt ítéletét és fosztotta meg a kormánypárti képviselőt mandátumától. így jutott képviselői helyhez az ellenzéki érzelmű és magatartású - egyébként radikális jobboldali - Meizler, akinek gyűléseit már 1934-ben megkísérelte betiltani a főispán.43 Ami a választás általános tendenciája volt, azt ez az eset is alátámasztja. Ahogy a számokból és eredményekből, valamint a győztes pártok és képviselők programjából kiolvasható a megyében komoly átrendeződés indult meg, ami *> MNL ZMLIV. 401b. 83/1934. 26
