Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

A szent dolgok nem cseretárgyak!" Ez a Teleki-testamentum, nemzetnek és az ő kormányának érvényes minden világtájon, Délnyugaton is.

2. Az az esetleges jelentkező elgondolás, hogy Horvátország ismerje el a Muraközre a mi történelmi jogunkat és ennek ellenében az övé lesz Muraköz tényleges birtoklása, a történelmi gondolkozás szemüvegén át teljesen elfogadhatatlan és ellene a szentistváni gondolat, a kormányzói kiáltvány, Muraköz népének hűsége alapján a leghatározottabban tiltakozik a vármegye. Formulával, amely a lemondás borzalmas tényét álcázza, ne ámítsuk magunkat! Amikor a XVIII. században magyar volt itt az impérium, a főhatalom, de a lelki hatalom (jurisdictis) Zágrábé, azt írja Padányi Bíró Márton veszprémi püspök, a Muraköz negyedik nagy harcosa: „Kígyó vagyon a bokorban!" De ha - a formulázás esetén - sem lelki, sem főhatalom, akkor eltűnik a bokor. És mi marad? Csak valami jeruzsálemi vagy halicsi jogcím maradna a magyarnak. Ezt a formulát történelmi jogérzék híján meg lehetne alkotni, de a hűséges Muraköz ezreinek bosszútól kiömlő vére lenne azon a pecsét.

Mi elismerjük, hogy a nemzetnek barátokat szerezni felette hasznos és bölcs, de mert a jól rendezett szeretet magunknál kezdődik, a barátságnak a halála és nem a megszövése lenne, ha a magunk ezeréves jogait, a jövőt biztosító komoly határt és erkölcsi kötelezettségeinket gyengítenők. A barátság, még ha századok állanak is mögötte, múlandó, de a nemzet jövendőjének és birtokállományának meg kell maradnia.

Ez a nemzet ezer éve járja a maga útját és Dél felé 800 éve az áldozatos barátság útját. Bizonyság rá a magyar-horvát közös alaptörvény, az 1868. XXX. tcz. Hozzájárultunk a nagymérvű önkormányzathoz, amelynek mása a világon azóta sincs sem beligazgatás, sem nyelv, sem lobogó és címer tekintetében. A teherviselésben figyelmesek voltunk és amikor a vállalt teher felszaporodott, 1880-ban ezt a hátralékot törvényileg és teljesen töröltük. Visszakerülte esetére odaígértük a határőrvidéket és Dalmáciát. Átadtuk a három vármegyét: Pozsegát, Szerémet, Zimony és Verőce vármegyét, Eszék törvényhatósági jogú várossal. Ezen az átadott területen még 1910-ben is 83.640 volt a magyar és ezen felül 130.414 a magyarul beszélő.

Tettük ezt az unió érdekében. És jött 1918-ban a forradalom és Horvátországnak az új államkeret. A 23 év alatt a magyar is, horvát is sokat tapasztalhatott. Összeomlott a jugoszláv birodalom. Magyarország sietett üdvözölni, elismerni új útján a 800 éves társországot. És a 800 év emléke, a tagadhatatlanul nagy áldozatok ténye, Szent István koronájának a gondolata nem merült fel a velünk egykor elválaszthatatlanul összefűzött koronaországok vezetőiben, jóllehet az ott most élen állók a trianoni korszak legnehezebb részét magyar földön töltötték.

258