Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Politikai küzdelmek Zala megyében 1932–1945 - 3. A zalaegerszegi választókerület
Az első fordulót Árvátfalvi szoros versenyben nyerte meg, de ellenfelei sem szerepeltek rosszul. Ez az eredmény azt jelentette, hogy még nem dőlt el semmi, a két legjobb eredményt elérő induló között pótválasztást kellett tartani, amelyen a kormánypárti jelölt mellett Eitner Sándor indulhatott, Farkas tehát végleg kiesett a versenyből. A szélsőjobboldal meglepetést tudott okozni jó eredményével és döntő módon szólt bele a választás végeredményébe. Ez nemcsak a zalaegerszegi körzetben volt így, hanem gyakorlatilag az összesben. Nyilaskeresztes jelölt ugyan nem jutott be a parlamentbe, de ahol elindultak, mindenhol jelentős számú szavazatot tudtak megszerezni. A második fordulóra egy héttel később, április 11-én került sor, hasonló izgalmak közepette. Mindkét fél bevetette a korábban már megismert és felhasznált eszköztár minden elemét, újdonsággal nem tudtak szolgálni. A voksoláson, ahol a megerősített karhatalmi erők a rendet sikeresen fenntartották, végül a következő eredmény született: 4. táblázat Névjegyzék Árvátfalvi Eitner Összes Nem szavazott fő fő % fő % fő fő % 22078 8227 60,1 5459 39,9 13686 8392 38,0 A választást és ezzel a mandátumot tehát Árvátfalvi nyerte el a zalaegerszegi kerületben. A pótválasztás számadataiból néhány meglepő tény azért még kitűnik. Egyrészt jelentősen növekedett a nem szavazók tábora, az előzőhöz képest további 1300 fő maradt távol. A másik érdekesség, hogy a nyilaskeresztes jelölt szinte hajszálra azonos számú szavazatot kapott a második fordulóban, mint az elsőben. Ez azt jelenti, hogy rendkívül stabil, ugyanakkor zárt bázissal rendelkezett. Akik rá szavaztak biztosak voltak véleményükben, nem lehetett őket megingatni vagy nézetük megváltoztatására késztetni. (A két választás között informális csatornákon számtalan fajta nyomásnak lehettek kitéve: a hatóságok és egyéb intézmények részéről, a társadalmi érintkezés során.) Ugyanakkor számuk nem is nőtt, azaz Farkas szavazói - akik elvesztették jelöltjüket - nem pártoltak át a szélsőjobboldali jelölt mögé. Ok részben a kormánypárti jelöltre szavaztak, ám mivel annak növekménye nem adja ki a kereszténypárti szavazók számát, többségüket a távol maradók között kell keresni. Farkas szavazói esetében tehát a politikai orientáció attitűdjei közül nem az ellenzéki állásfoglalás élvezett prioritást, hiszen kiesése után nem álltak a másik ellenzéki jelölt mögé, hanem más tényező, amit nem találtak meg a fennmaradók között. 24
