Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.
megóvassanak. Vigyázni kell arra, nehogy annyira megcsonkíttassák egy-egy nagybirtok, hogy az ott alkalmazott gazdatisztek, cselédek és mezőgazdasági munkások kenyerüket veszítsék. (Tóth János: Lehetnek gazdasági felügyelők és előadók!) Különösen gondoljunk erre akkor, ha egy kis számítást teszünk. A törvényjavaslat évenként legalább százezer holdat akar igénybevenni. (Szöllősi Jenő: Csak akar!) Ez a százezer hold, 25 holdjával számítva, eddig 4000 cseléd-családnak adott megélhetést. Ha ezt a százezer holdat igénybe vesszük, akkor évenként 4000 cseléd-család válik feleslegessé. Ezt a 4000 családot valahogyan el kell helyezni. A telepítési törvény erre nem ad megfelelő módot, mert hiszen a gazdasági cselédek anyagi ereje még arra sem elegendő, hogy a kisha- szonbérletekbe be tudjanak kapcsolódni. (Tóth János: Bele kell kapcsolni őket!) Ugyanez áll a mezőgazdasági munkásságra is, miért is különös nyomatékkai kívánom úgy a cselédségnek, mint a mezőgazdasági munkásságnak a helyzetét és jövendő sorsának alakulását a földmívelésügyi kormány figyelmébe ajánlani. (Tóth János: Földhöz kell juttatni!) Ez a társadalmi osztály - mint tudjuk - apáitól örökölt hagyományaiból kifolyólag megfelelő hűséggel és becsülettel művelte azt a földet, amelyen okos vezetés alatt dolgozott, és még kifejezéseiben is sokszor a »mienk«-nek nevezte azt a földet, amelyen élt, amely tulajdonképpen a gazdájáé volt, hogy ezzel is csak a földhöz való tartozandóságát jelezze. Ezért a földbirtokreform során figyelemmel kell lenni erre az osztályra és különbséget kell tenni a birtokosok között jó cselédtartó és rossz cselédtartó gazdaságok tekintetében. (Szöllősi Jenő: Ki mondja meg?) Mert a jó cselédtartó gazdának megelégedett, jósorban élő cselédei vannak és ezeknek további jósorát feltétlenül fenn kell tartani. (Tóth János: Biztosan nem hallotta tegnap Matolcsyt beszélni!) Én sok birtokost tudok, ahol a nyugodt és megelégedett cseléd-családok már eleve rettegnek attól, hogy a gazdájuk földjét a földbirtok-reform során igénybe fogják venni (Bodor Márton: És nekik fogják adni! - Derültség a baloldalon.) és hogy az igénybevétel után az ő megélhetésük nem lesz biztosítva. Ismételten hangsúlyozom elismerésemet a gazdasági cselédséggel szemben, de ügyelnünk kell arra, hogy ez a gazdasági cselédség olyan társadalmi osztály volt eddig, amely csak okos vezetés mellett tudta megállni a helyét. Félő, hogy ha önállósítják, nehezen állja meg a helyét az új életben. (Tóth János: Magyar emberek mind! Hogy lehet lekicsinyelni egyik magyar embernek a másik magyar embert? - Szöllősi Jenő: Fél a független kispolgártól!) Számolnunk kell a földbirtokreform miatt évenként esetleg állását vesztő 40-50 gazdatiszttel is. (Tóth János: Lehetnek gazdasági előadók!) Ezekről a törvényjavaslat egyáltalán nem intézkedik, pedig az ő elhelyezkedésüket is meg kellene valahogyan oldani. Ezt a kérdést talán meg lehetne oldani olyanfélekép, hogy az új földbirtokreform végrehajtása során szükségelt újabb állásokba elhelyezzük 227
