Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.
5 százalékát kitevő zsidóság a háborús évek alatt 5144-gyel tudta növelni tanulóinak számát ugyanakkor, amikor a 19-szer nagyobb kereszténység mindössze 8147-tel. Ez azt jelenti, hogy a háborús évek alatt körülbelül tizenkétszer több zsidó iratkozott be a háború előtti évek tanulóinál. Kovács Alajos ezt úgy magyarázza, hogy a zsidóság ezekben a háborús esztendőkben gazdaságilag is úgy megerősödött, és a vagyoni gyarapodás a zsidóság széles társadalmi rétegeire is annyira lehatott, hogy míg a keresztény középosztály elszegényedett, addig a zsidóság nagyobb arányiban tudta iskoláztatni gyermekeit, mert kedvezőbb gazdasági feltételei voltak erre éppen a háborús konjunktúrák következtében. Gazdasági téren ilyen volt a zsidóság gyors előretörése. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy politikai tekintetben a zsidóság sokkal óvatosabb volt és a háború előtt mindvégig igyekezett, legalább is nagyobb tömegeiben igyekezett, a nemzeti pártok politikájához hozzásimulni. Vázsonyi Vilmos volt az első, akiben öncélúvá vált a zsidó politika. Vázsonyi Vilmos volt az átmenet a Kun Béla féle kommunista rendszer felé, az ő radikalizmusa volt a Jászi Oszkárék magyarelle- nességének a megfelelője, a pendant-ja és ebbe a Jászi Oszkár-féle magyarellenes- ségbe torkollott lőtt bele a zsidó öncélú politika. [...] Tisza Istvánt pedig, akitől a mi politikánkat egy világ választja el, de akkor is meg kell benne becsülnünk és tisztelnünk azt a férfiút, aki a miniszterelnöki székből a harctérre ment és igenis helytállt elveiért, ezt a Tisza Istvánt Vázsonyi reklámezredesnek nevezi el. Ugyanez a faji szellem érvényesül a Károlyiforradalomban, a Jászi-Kunfi-Hatvani-féle triász felfogásában, a galileisták felfogásában, ugyanez a szellem érvényesült később Böhm hadügyminiszter és társai felfogásában. Hatvány Lajos megírta memoárjait arról a szomorú kiküldetésről, amellyel annakidején Belgrádban jártak. A szomorú belgrádi eset után - ahol is ennek a küldöttségnek 70 vagy 80%-a zsidó volt - hazatértek és erről a hazatérésről a következőket írja Hatvány Lajos (olvassa): »Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy visszajövet mindenki jó étvággyal ült le a vacsorához. Levonom a következtetést,- írja - legnagyobb fájdalom mégiscsak a privát fájdalom.« Ez az a szellem, amely megmérgezte a magyarságot, amely nem ismert hazafias fájdalmat, hanem csak privátfájdalmat ismert és ez az a mentalitás és szellem, amely akkor úgy nyilvánult meg, hogy Magyarország feldarabolásának hallatára jó étvággyal ültek hozzá a vacsorához. Önkéntelenül is Lamartin szavai jutnak eszembe - éppen ellenkező értelemben - arra vonatkozólag, hogy mi az igazi hazafiság, ő ugyanis azt mondja, hogy »öntudatlan és önző ösztönöket fenséges hazaszeretetté és áldozatkészséggé kell átalakítania a politikának és azt mondja, hogy (olvassa): »önfeláldozás nélkül a politika nem más, mint szentségtörés. A politika nemcsak tudomány, hanem 194
