Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

Ebben a túlfűtött hangulatban érkeztek közvetlenül a választások előtt a zalaegerszegi járás főszolgabírájához panaszjegyzőkönyvek, amelyek világosan mutatták, hogy a jóérzésű elemek nyilas terror alatt álltak és nem merték politikai meggyőződésüket nyíltan vallani. Hogy ez a terror megszűnjék, s hogy így az egyes pártok jelöltjei egyenlő eséllyel indulhassanak, s hogy a választás szabadsága biztosíttassék, a feljelentett egyéneket kihallgatásuk végett a főszolgabíró haladéktalanul elővezettette, amire neki az 1896. XXXII. t. c. 141. 143. §-a jogalapot adtak.

Terheltek közül azokat, akik a csendőrjárőr előtt magukat betegnek mondták, elővezetve nem lettek, azok közül pedig, akik őrizetbe vételük után mondták magukat betegnek, s bemondásukat a nyomban megejtett orvosi vizsgálat igazolta, 17 egyént azonnal elbocsátottak.

Éppen eme túlfűtött hangulat következtében tartottam szükségesnek, hogy a választás napján mindhárom jelöltet a lakóhelyén való maradásra szorítsam, ezért, mert számítani kellett a fentebb vázolt túlfűtött hangulatnak a fokozódására a választás napján, amelyet a jelöltek jelenléte és érintkezése a választókkal, semmi esetre sem csökkentett volna, s így félő volt, hogy a szerencsétlen endrődi eset fog megismétlődni,16 miért is az 5112/eln. 1914. BM sz. rendelet alapján kiadott intézkedést a közbiztonsági és közrendészeti szempontok indokolták. Azonkívül nem láttam biztosítottnak a jelöltek testi épségét sem. Könnyen megtörténhetett volna, hogy az egymás ellen izgatott választók az ellenpárt jelöltjeivel szemben súlyosabb atrocitásokra ragadtatják magukat. Miért is sérelmezett véghatározat a jelöltek testi épsége érdekében kiadott preventív rendőrhatósági intézkedés is volt.

A sérelmezett véghatározatot a főszolgabíró utasításomra hozta meg. Az azonban egyedül feljelentővel szemben foganatosítva nem lett, mert a főszolgabíró I. fokú véghatározatának dr. Farkas Tiborra vonatkozó részét, annak fellebbezése folytán a vármegye alispánja, rögtön a kikézbesítés után, megváltoztatta.

Rendeletem kiadásánál az 1886. XXI. t. c. 57. §-a 1. pontját betartottam, mert annak harmadik bekezdése értelmében a főispán közvetlenül is intézhet rendeleteket a törvényhatósági és községi közegekhez, ha az alispán nincs a helyszínen.

Minthogy a véghatározat kiadásának alapjául szolgáló helyzetjelentések 1935. április 2-án az éjjeli órákban érkeztek be hozzám, kénytelen voltam haladéktalanul intézkedni, hogy a székhelyemről távol eső jelöltek a véghatározatot a következő napon reggel 8 óra előtt kézhez vegyék, s ne távozzanak el a lakóhelyükről. A vármegye alispánja útján a rendeletet csak másnap, oly időben adhattam volna ki, amikorra már annak intézkedései elkéstek volna.

16 A Békés megyei Endrődön 1935. március 20-án a csendőrök belelőttek az ellenzéki jelöltet éltető, felzúdult, s a felszólításra sem szétoszló tömegbe, melynek következtében 8 ember meghalt.

125