Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)

Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.

védelmében, a szociális haladás iránti érzék tekintetében és gazdasági szaktudás dolgában egyaránt megállja a helyét. Ez pedig Farkas Tibor dr. (Lelkes éljenzés).

Farkas Tibor dr. mondotta el ezután programbeszédét sűrű tetszésnyilvánítás közepette.- Annak idején - kezdte beszédét - sok üldöztetésben volt részem, mert azt állították rólam, hogy én támadtam, gáncsoltam érdemtelenül a kormányt. Örültem volna, ha nem nekem lett volna igazam. Akkor levontam volna a konzekvenciákat és visszavonultam volna. Sajnos az idők folyamán bírói ítéletek mondották azt, sőt többet mondottak, mint amit én állítottam, s ezek az ítéletek engem igazoltak. Mondották akkoriban rólam azt is, hogy én izgató vagyok, mert sürgettem, hogy a közéletben több tisztességet, több igazságot és több szeretetet kell belevinni, pedig ezzel csak meggyőződésem szerint jártam el. A háború alatt azt a tapasztalatot szereztem, hogy ennek az országnak a földjét sokszor azok védték a legderekasabban, akik itthon még csak egy hant földjük sem volt.

Akkor megfogadtam, hogy ha még egyszer hazamehetek, küzdeni fogok, hogy ebben az országban minél többen legyenek, akiknek veszteni valójuk van. Mert újabb nagy megpróbáltatást el nem bírunk, ha félretoljuk azokat, akik egyszer már becsülettel megállották a helyüket. Ezért követelem én a közéletben több tisztességet, a több igazságot. Kötelességet teljesítettem, akkor is, amikor felhívtam a figyelmet a közterhek viselésénél tapasztalható visszásságokra és kötelességet teljesítettem, amikor - sajnos, eredménytelenül - többször felemeltem szavamat a háború áldozatai, a rokkantak és özvegyek érdekében.

Gyakran hallani hivatalos helyről, hogy a gazdasági helyzet javul. Én ennek az ellenkezőjét tapasztaltam és erről győzött meg a zalaegerszegi kereskedőknél és iparosoknál tett látogatásom is. Sokszor hallottuk azt is, hogy a bajokon nem lehet segíteni, mert a válság világjelenség. Csakhogy például Angliában és Amerikában helyes pénzügyi politikát folytatnak. Viszont a mi pénzügyi politikánk a pengőértéket tartja túlzottan is, aranypengőt csinál és nem nézi, hogy a pengőtartás árát a gazda, a fogyasztó, a munkás izzadja ki. Amikor a gazda helyzete egyre rosszabb, egyre inkább küszködik a városi ember, amikor szegényebb lesz mindenki, akkor nem lehet javulásról beszélni. A római egyezménytől is csodákat vártak, a valóság pedig az, hogy azóta az olasz vámok miatt az állatárak estek, az osztrák beviteli kontingens pedig csökkent.

Megmondom az orvoslás módját is. Meggyőződésem, hogy a kicsi gazdasági egységek nem életképesek, megdrágítja az életet a túl sok vámhatár. A mező- gazdasági terményeket nem tudjuk jó áron eladni, viszont drágán kell vásárolni. Mindez azt bizonyítja, hogy gazdasági kérdésekben az évszázados fejlődést máról- holnapra megváltoztatni nem lehet. A monarchia hibái mellett is életképes gazdasági egység volt, s nagy bűn volt ennek megbontása. Nem lehet más kibontakozási alap, mint ebből az egységből annyit visszaállítani, amennyit csak tudunk.

112