Paksy Zoltán: Politikai küzdelmek Zala megyében a két világháború között II. 1932 -1945 - Zalai gyűjtemény 78. (Zalaegerszeg, 2015)
Dokumentumok Zala megye politikatörténetéből 1932. január 5.–1945. február 22.
Méltóságos Főispán és Alispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Elszállt a szívekből az Úr trónja felé az alázatos kérő ima: Veni Sancte Spiritus, veni lumen cordium! Jöjjön el Szentlélek Isten, világosítsd meg a szíveket! Elült az imát kísérő harangok ünnepi zúgása. - Az ezeréves vármegye új főispánt szólít a törvény és szokás erejénél fogva komoly hivatali esküre és úgy iktatja a Gerseik és Kanizsaiak, Báthoryak és Sárkányok, Kinizsi Pál és gr. Zrínyi Miklós dicsőséges örökébe. - A mód és a külsőség, az ünneplő keblek változnak kor- szakról-korszakra, sőt installatióról-installátióra. Régmúlt időknek a XVIII. századig visszatérő emléke több vármegyében a bandérium, mozsárdurrogás és az installatiós vármegyei ajándék. Ma ezek már a múlté. Hiányukat nem érzi sem a főispán, sem a vármegye. De ebben az első ünnepélyes találkozásban érzünk egy fájdalmas, a lelkek mélyéig ható nagy hiányt: a nekünk annyiszor főispánt adó Csáktornya, tovább Légrád, Alsólendva és a Vármegye annyi drága gyöngyének törvényhatósági bizottsági tagjai nem jöttek, mert nem jöhettek el a beiktatásra. Ezért bizonyos honfiúi bánat üli meg a vármegye mai ünnepét. Amikor az emlékezés repkényével fonjuk be három égtájon a múltat szimbolizáló szentegyházak és várak romjait, a negyedik égtáj felé hangtalan sóhajunk száll és úgy tapintunk arra a nagy sebre, amelyet önfiak meggondolatlansága és ezen a réven a megszállók ütöttek a vármegye és a haza testén. A főispán elsősorban közjogi méltóság, a közélet férfia, aminthogy ez az öreg vármegyeháza is a közéleti munka fennkölt és komoly színtere. Méltóságod megnyilatkozott a vármegye színe előtt azokról a főbb irányvonalakról, amelyeket a közéleti tevékenységben követni és érvényesíteni óhajt. A vármegye közönsége sohasem zárkózott el és ma sem zárkózik el a korszerű és indokolt fejlődés elől; a vármegye múltjának ismeretében megállapíthatjuk: Zala vármegye közönsége mindenkor féltékenyen őrködött az ősi alkotmány és a kipróbált vármegyei ön- kormányzat lényegbeli épségén és sérthetetlenségén. Ez a féltékeny éberség számunkra ősi hagyaték, köteleznek rá Méltóságod nagynevű elődei és mögöttük, mellettük az egykori névtelen milliók. A vármegyei intézmény ma szintén küszködik a gazdasági nehézségekkel; de ma is nagy erő lüktet benne. Méltóságod kinevezési okiratában sem hatna korszerűtlenül az, amit ötszáz évvel ezelőtt a Hunyadiak korában a Gerseik kinevezési iratában olvasunk: „A főispán a gondjaira bízott vármegye közönségének jogait és szabadságait tartsa tiszteletben és védje meg. A megye viszont őt, mint a Szent Korona képét kellő tiszteletben részesítse és védje meg." A tisztelet és engedelmesség adóját mi ezennel felajánljuk; viszont jogaink és szabadságunk tiszteletben tartását és ha kell, védelmét férfias nyíltsággal kérjük. 103
