Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 II. 1804-1826 - Zalai gyűjtemény 77/2. (Zalaegerszeg, 2015)

Zalaegerszegi végrendeletek 1804. január 4.–1826. június 7.

Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen. Én, alább is megírt Ulbert Mária, előbb Urtz Mihály, most pedig Bernárd György házostársa, noha tetemben beteges és nyavalyás, de elmémben ép és egész­séges lévén, minthogy ezen nyavalámbúl nem reményiem gyógyulásomat, sőt naprúl napra jobban érzem nyavaláimat. Minek előtte Isten ő szent felsége ki­szólítson e csalárd világbúi, javaimrúl, melyekkel Isten ő szent fölsége megál­dott, kívántam ezen végső rendelésemet megtenni, úgymint. Elsőben is az én szegény bűnös lölkömet ajánlom az Úristen szent irgalmasságá­ba, aki őtet alkotta, testemet pedig az ő anyjának, a földnek, ahonnéd eredetét vette. 2or Javaimbúl, lölkömrűl megemlékezvén, örökös szentmisék szolgáltatására 50 ftokat hagyok és rendelek itt Egerszegen elmondandókra. 3or Hasonló intentióra a szegény ispitabelieknek, lölkömrűl megemlékezvén imádságaikban hagyok 20 ftkat oly formán, hogy reájok személyesen felosz­tasson, rendelem és kívánom. 4er Az méltóságos uraságnak, mint földesuraságunknak hagyok 6 forintokat. 5ör Minekutána ezen mastani férjem, Bernárd György, öszvekerülésünk idejétűl fogva becsületesen gondomat viselte, vélem jámborúl és békességben élvén megbecsült, gazdaságomat szorgalmatosán gyarapította. Arra való nézve, va­lamint öszvekerülésünkkor mindennémű javaimat, házomat, mesterséghez való szerszámokat, egyszóval mindeneket, valamelyeket bírtam, fent írt fér­jemnek hagyom és testálom oly formán, hogy fent megnevezett, és szent cé­lokra elrendelt summákat, hahogy halálom történik, kifizetni köteles légyen, valamint móring képpen néki által ajánlottam, úgy most is ezen testamentom- ban az szerint megerősítem oly hozzáadással, hogy halálom után senkitűi há- borgattatása ne légyen. 6or Még az első férjemtűl, nevezetesen néhai Urtz Mihálytúl reám maradott passi- va adósságomat, melyet két ízbéli carta biancok az templom részire megmu­tatják, megadni javaimbúl tartozzon. 7er Grátzol Imre csizmadiánál még az óbankóbúl, 600 ftokbúl álló adósságot, minthogy szegény úgyis kárt vallott, igaz jóakaratombúl ha élek is, ha halok is, elengedem, hogy rólam megemlékezzék, és ezennel minden keresetemet eltörlöm és megsemmisétem, mind magát, mind successorit ezen fizetéstűi feloldozom. így ezen adósság eránt senkitűi háborgatása ne légyen, teljes aka­ratom és kívánságom, amint az érdemes meghívott városi tanács előtt a carta biancot is, magam tulajdon kezemmel öszveszaggatván megsemmisítettem. Végre tehát: 367. Ulbert Mária végrendelete 1822. december 27. 289

Next

/
Thumbnails
Contents