Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 II. 1804-1826 - Zalai gyűjtemény 77/2. (Zalaegerszeg, 2015)
Zalaegerszegi végrendeletek 1804. január 4.–1826. június 7.
Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, ámen! Én, alább is megírt, zala egerszegi mezővárosban lakozó Mátai Ferenc, testemben ugyan beteges, de elmémben ép és egészséges, meggondolván az emberi nemzetnek e világban való gyarlóságát, azt is, hogy minden embernek ez ár- nyékvilágbúl ki kölletik költözni, én is nem reménlem e nyavalyámból fölgyógyulásomat, kívántam tehát feleségem, és gyermekeim közt ezen végső rendelésemet megtennem, hogy halálom után békességben, rendelésem mellett megnyugodjanak, amint is: Elsőben is az én szegény bűnös lölkömet ajánlom az Úristennek szent irgalmasságába, testemet a földnek az ő anyjának, ahonnénd eredetét vette testálom. Másodszor: Mastani feleségemmel, Kováts Katalinnal 1808dik esztendőben tettünk egymás közt egyességet móringunk felül, azt mast újra feleségem részire megerősétem. Harmadszor: Ugyanazon móringlevelünkben lső pontban 100 ftokat ajánlottam feleségemnek, melyet gyermekeim fizettek, midőn Jánkai szőlőmtől, akit keservesen épétettem, tőlem elvettek erőszakosan, továbbá is néki ajánlom, gyermekeimtől háborgatása ne legyen. Negyedszer: Úgy azon levélben 50 ft. eránt is emlékezet vagyon, mind hozománya feleségemnek megadassák, rendelem. Ötödször: Mindenesetre halálom történik, Henye hegyi szőlőm eránt is tészem ily állandós, megmásolhatatlan rendelésemet, hogy el ne adassék és el ne ide- genéttessék, hanem Kováts Katalin feleségem még életben lészen bírja, békességben használja valamint eddig bírta vélem, halála után pedig egyenesen első feleségemtől megmaradott gyermekeimre szálljon, minden hozzá tartozandó fundussal, s hajlékkal. Hatodszor: Városban lévén, Vörös famíliátúl készpénzen vásárlottam 30 ftokon elégett házamnak fundusát. Halálom történik, mind házambúl szülőim után nyertem [...] summát, lelkemért szentmisemondásokra rendelem oly formán, hogy feleségem halála után javaimbúl kifizetődjék, akarom. Hetedszer: Város határban két darab rétet zálogbúi váltottam 18 forintokon. Azon réteket mindeddig gyermekeim bírták, továbbá is bírják, minthogy Vörös famíliátúl valók, akarom. Nyolcadszor: Minden ágyi, ládabéli ruhák feleségemé, hegyen lévő eszközöket is pedig bírja addig, még élend, halála után száll[j]anak gyermekeimre. Hanem még életben fog feleségem lenni, gyermekeim megböcsüljék, javakban leginkább ne bátorkodjanak háborgatni, minthogy vélem mindenekben segétségem volt, az gazdaság gyarapításában is szorgalmatoskodott, s iparkodott vélem együtt. 357. Mátai Ferenc végrendelete 1821. július 14. 269
