Csomor Erzsébet (szerk.): Zalaegerszegi végrendeletek 1701-1826 I. 1701-1803 - Zalai gyűjtemény 77/1. (Zalaegerszeg, 2015)
Végrendeletek Zalaegerszegen a 18–19. században
János 1831-ben rendelkezett javairól. Első feleségétől, Zöld Borbálától négy gyermeke született: Ferkó, József, János és Juli. Második feleségétől, Zsófi Katalintól nyolc gyermeke. A végrendelet értelmében az első házasságból született négy gyermek megkapta anyjuk ősi jussát: földet, rétet, szőlőt, apjuk után a lakóházból rájuk eső részt: „húzómnak hátulsó részét, azaz egy szobát, kamarát, istállót, és pajtát, és fele ház fundussal, fele kerttel, és udvarral együtt." Az apai ősi jusst - Landor hegyen lévő fél hold földet - Sanits József a tizenkét árva között egyenlő felosztásra hagyta meg. Második feleségére és nyolc árvájára maradt a ház első része, „egy szoba, és egy egész konyha, fele udvarral, és fele kerttel együtt." Zsófi Katalinnal közös szerzeményüket - az Egerszeg hegyi szőlőt - felesége és nyolc gyermeke örökségének hagyta, korábbi házasságából származó gyermekeit ebből az örökségből kizárta, amit átokkal is nyomatékosított. „Átok alatt meghagyom, hogy az 1-ső rendbéli gyermekimnek ezen szerzett szőlőhöz legkevesebb jussok se lehessen; mivel azokat szárnyokra eresztettem, az anyai jusst nékik kiadván, reájok fölosztottam, az én szerzeményemből pedig azért, mivel hozzám mindenkor mostohák és kegyetlenek voltak, háborgattak, ezen okokra nézve a szerzett szőlőmbül az 4 első gyermekeimet végképp kizárom. "141 142 143 Mint látjuk, Sanits János nem tett különbséget fiú és leány örökös között, az ősi jussról is egyenlő arányban rendelkezett. Végrendeletében viszont egyértelművé tette, hogy a korábbi házasságból származó gyermekek nem számíthatnak a második feleséggel szerzett közös vagyonrészének az apai hányadára. 1832-ben Gruber Terézia az anyai részt első házasságából született fiára és lányára hagyta. „A föntebb elrendelteken kívül" minden közös szerzeményre második férjét nevezte meg „hozzám való hívságáért, a református hitrül értettem a keresztén katolika hitre tért, gyermekeimet jobban nevelte, mintha édes atyok élt volna."u2 Ritka az a testamentum tévő, aki felesége néhány hónapos méhmagzata számára rendelkezett. Bekk György zalaegerszegi takácsmester, aki 1830-ben harmadik feleségétől, Erős Zsófiától „születendő, és mostanság méhében lévő legkisebb árvámra nézve, főképpen édesanyai hozományokbul, azontúl az atyai javakbul, én utánam az egyenes és igazságos osztály hogy annak rendje, s módja szerint teljesíttethessen, kívántam ezen végrendelésemet megtenni...”.143 Egyedülálló, özvegy, gyermektelen testálok örökítettek nevelőszülőre, „ki kicsinységemtül fogva nevelt,"144 és a következő nemzedékre is: „kis unokámat rendelem áltolános örökösömnek, hogy mindenemet tulajdonul kapja"145 azzal a meghagyással, hogy nagykorúságáig közgyám felügyelete alatt álljon, az örökség kamatait pedig taníttatására fordítsák.146 141 Sanits János végrendelete 1831. 142 Gruber Terézia végrendelete 1832. 143 Bekk György végrendelete 1830. 144 Göncz Borbála végrendelete 1807. 145 Farkas Julianna végrendelete 1861. 146 Az árvák vagyonát a városi gyámatya kezelte, aki tagja volt a városi tanácsnak. 30
